Sziasztok!
Meghoztuk nektek a következő részt, reméljük ez is tetszeni fog.
Nagyon köszönjük a vissza jelzéseket hihetetlenül jól esnek.
Jövő héten ismét részt hozzunk, jó olvasást!
Ölelünk titeket,
Amelia & Evelyne
Norah
Laposakat pislogva fordulok a másik oldalamra és tapogatom ki az éjjeli szekrényen hagyott telefonomat. Az üzenetet elolvasva lassan bújok ki az ágyból, majd vonulok ruhákkal a kezembe a zuhanyzóba. Fáradt vagyok még is muszáj dolgoznom. A tegnapi nap fantasztikus volt, boldog vagyok igazán. Örülök, hogy a fiúk is elfogadják a kapcsolatunkat habár tudom soha nem ellenezték. Mellissára oda kell figyelnem, de tudom hamar rendbe jön közöttünk minden. Nagyon szeretném vissza kapni őt úgy amilyen volt. Kétségei vannak, nem mondom, hogy nekem nincsenek csak én sokkal jobban tudom kezeli. Én a bántásoktól, a nyomás alatt roppanok össze míg ő attól fél elhagyják és soha nem szeretik. Nem is tudom mihez kezdenék, ha ismét meglátnám azt a szemetet aki miatt ilyen bizalmatlan lett és fél a komoly kapcsolatoktól. Nem mondom, hogy jól viselném ha Harry tőlem több száz kilométerre más lányokat ölelgetne, de neki ez a munkája. Kötelezetségeink vannak, amiket be kell tartanunk. Nekem most már itt a munkám és mellette az iskola. Minden sokkal könnyebb lesz, ha már nem kell tanulnom, legalább is remélem. Túlságosan hozzám nőttek már most, így nyár végén nagyon nehéz lesz elválni tőlük, még úgy is hogy tudom nem örökre szól a búcsú.
Felöltözve, sminkelve útra készen léptem ki a fürdőből. Tekintetemet azonnal az ágyra vezettem, ahol Harry még édesen aludt és nem is szándékoztam felkelteni. Nyomtam egy puszit az arcára, mire megmozdult. Fellélegeztem amikor is csak a másik oldalára fordult és továbbra is aludt. Napszemüvegemet megigazítottam kivasalt hajamban, míg elégedetten néztem végig magamon. Egy ruha volt rajta vékony pántokkal, kisebb fodrokkal az alján ami a közép combomig ért, kis masnival a bal oldalamon, cipőnek pedig a fekete sarumat viselem hisz az bármihez jól áll. Táskámmal a kezemben indulok el Lou és Mellissa szobája felé, halkan kopogok majd várok. Az ajtó csak percek elteltével nyílik ki és megpillantom mögötte barátnőmet.
- Jó reggelt! - köszönök mosolyogva.
- Neked is. - ásít. - Készülünk valahová hajnalban ? - vonja össze szemöldökét.
- Igazán sajnálom, hogy fel keltettelek, de szeretném ha velem jönnél. - kezdek hadarni. - Persze azt is megértem, ha jobb dolgod....
- Várj meg itt, azonnal kész vagyok. - csukja be picit az ajtót. A telefonomra ismét üzenet érkezik, hogy hamarosan találkoznunk kellene már. Azonnal vissza is írok, hogy úton vagyok. Ezen a napon kellene lerendeznem a fotózást aztán határozatlan ideig szabad vagyok. Nagyon izgulok és várom már milyen kollekciót is kell majd bemutatnom. Mellissa is megjelent így együtt indultunk a lift felé azzal a céllal, hogy az életem új fejezete tényleg elkezdődjön.
- Izgulsz ? - kérdez már amikor az első gyönyörű kék - ezüst ruhát viselem. Hevesen bólogatok, mert nem találom a szavakat. A torkomban dobog a szíven, azért imádkozva el ne rontsak valamit. - Nem kell, fantasztikus leszel ahogy mindig is. - simít végig a hátamon.
- Egyszerűen úgy érzem nagyon nagy dologra vállalkoztam. - pillantok rá a tükörből kétségbe esetten.
- Norah, eddig semmiben nem tér el a szokásos fotózástól. Nyugodj meg! - tagolja lassan a szavakat, hogy megértsem. Hevesen bólogatok, egészen addig míg nem szólnak, hogy kezdünk.
Mély lélegzetet vettem és a legjobb formámat hozva sétáltam a fehér háttér mögé. Már az első képek készültével felszabadultam és nevettem. Ryan aki a fotósom lesz nagyon nagy arc, folyamatosan nevetett és mosolyog. Laza, de elegánsan öltözködik látszik, hogy ad a külsejére és a belső személyiségével sincs baj. Jó képű, még akár az eseteim közé is tartozhatna amikor is megláttam izmos karjait. A ruha cserék alatt megismerkedtem jobban a sminkessel és a fodrászommal is, mind ketten nagyon rendesek. Az idő hihetetlenül gyorsan felettünk és gondolkodni sincs időnk.
- Jó, most tedd a kezedet a térdedre és néz oldalra. - utasít Ry. Teszem amit kér, de már fáradt vagyok. A negyedik ruha után nem számoltam őket, most pedig itt állok egy rövid, szexi és dögös fekete ruciban, tömött magassarkú cipővel, feltűzött hajjal, füstös szemekkel. - Ne úgy. - jön hozzám közelebb. - Nézd inkább így. - megcsinálja ugyan azt amit én, míg egyik lábát előre támasztja fenekét pedig kinyomja. Mindenkiből kitör a nevetés és könnyekkel küszködve néz minket. Ryan gyorsan lép hátra párat és a gépe már is kattan, jó sokszor. Végül sikerül a megfelelő pózban is képet csinálnia. Hatalmas tapsot kapunk amikor bejelentik, hogy ennyi volt.
- Muszáj lesz megmutatnod a képeket. - sétálok oda hozzá. Sajnálom, hogy Mellissát magammal rángattam mert egy perc időm sem volt vele beszélni, sőt még be is segített nekem amit muszáj lesz megköszönöm neki.
- Láthatod amikor már kiválogattam őket. - öltött nyelvet huszonnégy éves kora létére.
- Ne viselkedj úgy mint egy óvodás. - forgattam szemeimet mosolyogva. - De tudod mit, rohannom kell így később mindenképp meg kell mutasd az összeset. - bököm meg a mellkasát.
- Persze, de most már menj, fáradt lehetsz. - nyom puszit az arcomra.
- Igaz valaki miatt egy percet sem tudtam ma pihenni. - játszom meg magam.
- Szólj és legközelebb elintézem.
- Mindenképp. - kacsintok rá. Sietős léptekkel megyek az öltözőbe, ahol már Mell vár rám. Vissza bújok az eredeti ruhámba, lemossuk a festéket és egy teljesen átlagosat alkotunk, míg a hajammal is kezdünk valamit. Kifelé menet még intek a többieknek és elhagyjuk a helyet.
- Megmondtam, hogy semmi gond nem lesz - szólal meg csendesen. - Nagyon ügyes voltál, én is élveztem. - vont vállat.
- Annyira sajnálom, hogy nem jutott rád időm. - nézek rá, míg leintettünk egy taxit.
- Ne sajnáld, buli volt. - nevet fel. A sofőrnek eldarálom a címet és már indulunk is. Az utat végig nevetjük és beszélgetjük az elmúlt órák történéseiről. Kinek melyik ruha volt a nyerő és esetlegesen melyiket viselnénk is egy rendezvényen. Szerettem volna rá venni, hogy legalább próbálja ki milyen lehetne a kamara mögött állni és sikeresen elértem, hogy legalább elgondolkodjon rajta.
- Úr Isten! - kiáltottam fel, amikor már a lifttel tartottunk fel.
- Mi a baj ? - kapta rám a tekintetét.
- Ryan átküldte az összes képet, ezt néz. - mutattam oda a telefonomat. A legtöbb kép olyan, amit csak is titokban készíthetett rólunk.
- Ha legközelebb találkozom vele megfogom fojtani azt a helyeselni való képét. - morogja, mire csak nevetek.
- Nem lennél képes bántani. - rázom meg a fejem és benyitok a szobánkba, ő pedig követ.
- Ha egyszer olyanokat csinált, amiket nem lehetett volna ?! - tárja szét karjait mosolyogva.
- Hol voltatok ? - egyszerre fordulunk az öt fiú felé, akikről eddig meg is feledkeztünk.
- Fotózáson. - válaszolja Mellissa és vissza szolgáltatja a telefonomat.
- Miért nem vettétek fel a telefont ? Egyáltalán miért kellett szó nélkül elmenni ? - állt meg velünk szembe Louis.
- Gondolom voltatok már fotózáson. - néztem rá mérgesen, mert nem kell elrontania a napomat. Szabad akaratom van, oda megyek ahová csak szeretnék. Nem kell nekik beszámolnom minden lépésemről, főleg neki nem! - Nem épp a telefonommal voltam elfoglalva.
- Hanem inkább Ryanel. - kotyog közbe barátnőm, mire vetek felé egy pillantást, hogy hallgasson mert ezzel nem segít. - Nem fontos, ne is figyeljetek rám. - emeli magasba a kezeit, mintha fegyvert fognának rá. Tulajdon képen egész vicces helyzet, de nem akarok egy féltékenységi jelenetet.
- Nem kellene próbán lennetek ? - tűröm idegesen a hajamat a fülem mögé.
- Magunkra hagynátok. - szólal meg Harry és innentől tudom nincs menekvésem. A többiek biztató mosolyokat küldenek felém, majd elhagyják a szobánkat. Az arcáról semmit nem tudok leolvasni, de nagyon remélem nem fog velem kiabálni.
- Tessék ad ki a dühös, ordíts, kiabáld le a fejemet. - motyogom karba tett kezekkel. - Tudom, hogy mérges vagy, mert nem szóltam.
- Nem fogok veled kiabálni. - fogta meg a kezemet. - Egyszerűen csak aggódtam, mert mind ketten szó nélkül eltűntetek. Azt hittem ma reggel együtt fogunk ébredni. - a hangján éreztem a csalódottságot, nekem pedig hatalmas bűntudatom támadt.
- Sajnálom, nem akartam senkit megijeszteni. Elhívtam Melt, mert tudtam nektek sok dolgotok van, gondoltam nem lenne időd eljönni velem. Legalább javult egy kicsit a kapcsolatunk, aminek örülök, de azt sajnálom hogy téged nem avattalak be.
- Jól figyelj rám. - fogta közre az arcomat. - Rád mindig lesz időm, legyen szó bármiről is.
- Hamarabb vége lesz a nyárnak, mint azt gondolnánk. - felelem csendesen. - Nagy lesz a távolság és nem csak egy - két hétig, mint most. - sóhajtottam fel. - Jobb lenne, ha már most is azzal foglalkoznánk ami a dolgunk, ami a saját életünk.
- Norah elég. - csitított. - Ismét hülyeségeket beszélsz, de ez valamilyen szinten nem baj, mert itt vagyok és lebeszéllek ezekről téged. Az érzéseim irántad nem fognak változni attól, hogy a világ másik végén leszek. Hidd el minden erőmmel azon leszek, hogy minél többször veled lehessek!
- Tudom, hogy néha hülyeségeket beszélek, de nem tehetek róla. - nevettem el magam. - Én tényleg nem szeretném, hogy miattam borítsd fel az egész életedet.
- Én viszont szeretném. - húz magához, szorosan ölelve derekamat. - Miattad változik pozitív irányba és végre boldog vagyok. - nyom csókot nyakamba.
- Én is boldog vagyok veled. - suttogom fülébe, miközben szorosan magamhoz ölelem őt. A meghitt pillanatunkat a gyomrom korgása szakítja meg, ezzel tudatva velem, hogy egyek végre valamit.
- Ahogy hallom éhes vagy! - kuncog, miközben puszit lehet ajkaimra.
- Ma még nem igazán ettem. - vallom be csendesen.
- Akkor itt az ideje enni és elhívjuk a többieket is akik már minden bizonnyal azt hiszik megettük a másikat. - nevetve bújok a mellkasához és veszek el hatalmas, izmos karjai között. Igazán szeretem, amikor mindennek a pozitív oldalát nézi és megtud nyugtatni. Nem szeretném elveszíteni őt, úgy érzem ő a másik felem!
- Norah, eddig semmiben nem tér el a szokásos fotózástól. Nyugodj meg! - tagolja lassan a szavakat, hogy megértsem. Hevesen bólogatok, egészen addig míg nem szólnak, hogy kezdünk.
Mély lélegzetet vettem és a legjobb formámat hozva sétáltam a fehér háttér mögé. Már az első képek készültével felszabadultam és nevettem. Ryan aki a fotósom lesz nagyon nagy arc, folyamatosan nevetett és mosolyog. Laza, de elegánsan öltözködik látszik, hogy ad a külsejére és a belső személyiségével sincs baj. Jó képű, még akár az eseteim közé is tartozhatna amikor is megláttam izmos karjait. A ruha cserék alatt megismerkedtem jobban a sminkessel és a fodrászommal is, mind ketten nagyon rendesek. Az idő hihetetlenül gyorsan felettünk és gondolkodni sincs időnk.
- Jó, most tedd a kezedet a térdedre és néz oldalra. - utasít Ry. Teszem amit kér, de már fáradt vagyok. A negyedik ruha után nem számoltam őket, most pedig itt állok egy rövid, szexi és dögös fekete ruciban, tömött magassarkú cipővel, feltűzött hajjal, füstös szemekkel. - Ne úgy. - jön hozzám közelebb. - Nézd inkább így. - megcsinálja ugyan azt amit én, míg egyik lábát előre támasztja fenekét pedig kinyomja. Mindenkiből kitör a nevetés és könnyekkel küszködve néz minket. Ryan gyorsan lép hátra párat és a gépe már is kattan, jó sokszor. Végül sikerül a megfelelő pózban is képet csinálnia. Hatalmas tapsot kapunk amikor bejelentik, hogy ennyi volt.
- Muszáj lesz megmutatnod a képeket. - sétálok oda hozzá. Sajnálom, hogy Mellissát magammal rángattam mert egy perc időm sem volt vele beszélni, sőt még be is segített nekem amit muszáj lesz megköszönöm neki.
- Láthatod amikor már kiválogattam őket. - öltött nyelvet huszonnégy éves kora létére.
- Ne viselkedj úgy mint egy óvodás. - forgattam szemeimet mosolyogva. - De tudod mit, rohannom kell így később mindenképp meg kell mutasd az összeset. - bököm meg a mellkasát.
- Persze, de most már menj, fáradt lehetsz. - nyom puszit az arcomra.
- Igaz valaki miatt egy percet sem tudtam ma pihenni. - játszom meg magam.
- Szólj és legközelebb elintézem.
- Mindenképp. - kacsintok rá. Sietős léptekkel megyek az öltözőbe, ahol már Mell vár rám. Vissza bújok az eredeti ruhámba, lemossuk a festéket és egy teljesen átlagosat alkotunk, míg a hajammal is kezdünk valamit. Kifelé menet még intek a többieknek és elhagyjuk a helyet.
- Megmondtam, hogy semmi gond nem lesz - szólal meg csendesen. - Nagyon ügyes voltál, én is élveztem. - vont vállat.
- Annyira sajnálom, hogy nem jutott rád időm. - nézek rá, míg leintettünk egy taxit.
- Ne sajnáld, buli volt. - nevet fel. A sofőrnek eldarálom a címet és már indulunk is. Az utat végig nevetjük és beszélgetjük az elmúlt órák történéseiről. Kinek melyik ruha volt a nyerő és esetlegesen melyiket viselnénk is egy rendezvényen. Szerettem volna rá venni, hogy legalább próbálja ki milyen lehetne a kamara mögött állni és sikeresen elértem, hogy legalább elgondolkodjon rajta.
- Úr Isten! - kiáltottam fel, amikor már a lifttel tartottunk fel.
- Mi a baj ? - kapta rám a tekintetét.
- Ryan átküldte az összes képet, ezt néz. - mutattam oda a telefonomat. A legtöbb kép olyan, amit csak is titokban készíthetett rólunk.
- Ha legközelebb találkozom vele megfogom fojtani azt a helyeselni való képét. - morogja, mire csak nevetek.
- Nem lennél képes bántani. - rázom meg a fejem és benyitok a szobánkba, ő pedig követ.
- Ha egyszer olyanokat csinált, amiket nem lehetett volna ?! - tárja szét karjait mosolyogva.
- Hol voltatok ? - egyszerre fordulunk az öt fiú felé, akikről eddig meg is feledkeztünk.
- Fotózáson. - válaszolja Mellissa és vissza szolgáltatja a telefonomat.
- Miért nem vettétek fel a telefont ? Egyáltalán miért kellett szó nélkül elmenni ? - állt meg velünk szembe Louis.
- Gondolom voltatok már fotózáson. - néztem rá mérgesen, mert nem kell elrontania a napomat. Szabad akaratom van, oda megyek ahová csak szeretnék. Nem kell nekik beszámolnom minden lépésemről, főleg neki nem! - Nem épp a telefonommal voltam elfoglalva.
- Hanem inkább Ryanel. - kotyog közbe barátnőm, mire vetek felé egy pillantást, hogy hallgasson mert ezzel nem segít. - Nem fontos, ne is figyeljetek rám. - emeli magasba a kezeit, mintha fegyvert fognának rá. Tulajdon képen egész vicces helyzet, de nem akarok egy féltékenységi jelenetet.
- Nem kellene próbán lennetek ? - tűröm idegesen a hajamat a fülem mögé.
- Magunkra hagynátok. - szólal meg Harry és innentől tudom nincs menekvésem. A többiek biztató mosolyokat küldenek felém, majd elhagyják a szobánkat. Az arcáról semmit nem tudok leolvasni, de nagyon remélem nem fog velem kiabálni.
- Tessék ad ki a dühös, ordíts, kiabáld le a fejemet. - motyogom karba tett kezekkel. - Tudom, hogy mérges vagy, mert nem szóltam.
- Nem fogok veled kiabálni. - fogta meg a kezemet. - Egyszerűen csak aggódtam, mert mind ketten szó nélkül eltűntetek. Azt hittem ma reggel együtt fogunk ébredni. - a hangján éreztem a csalódottságot, nekem pedig hatalmas bűntudatom támadt.
- Sajnálom, nem akartam senkit megijeszteni. Elhívtam Melt, mert tudtam nektek sok dolgotok van, gondoltam nem lenne időd eljönni velem. Legalább javult egy kicsit a kapcsolatunk, aminek örülök, de azt sajnálom hogy téged nem avattalak be.
- Jól figyelj rám. - fogta közre az arcomat. - Rád mindig lesz időm, legyen szó bármiről is.
- Hamarabb vége lesz a nyárnak, mint azt gondolnánk. - felelem csendesen. - Nagy lesz a távolság és nem csak egy - két hétig, mint most. - sóhajtottam fel. - Jobb lenne, ha már most is azzal foglalkoznánk ami a dolgunk, ami a saját életünk.
- Norah elég. - csitított. - Ismét hülyeségeket beszélsz, de ez valamilyen szinten nem baj, mert itt vagyok és lebeszéllek ezekről téged. Az érzéseim irántad nem fognak változni attól, hogy a világ másik végén leszek. Hidd el minden erőmmel azon leszek, hogy minél többször veled lehessek!
- Tudom, hogy néha hülyeségeket beszélek, de nem tehetek róla. - nevettem el magam. - Én tényleg nem szeretném, hogy miattam borítsd fel az egész életedet.
- Én viszont szeretném. - húz magához, szorosan ölelve derekamat. - Miattad változik pozitív irányba és végre boldog vagyok. - nyom csókot nyakamba.
- Én is boldog vagyok veled. - suttogom fülébe, miközben szorosan magamhoz ölelem őt. A meghitt pillanatunkat a gyomrom korgása szakítja meg, ezzel tudatva velem, hogy egyek végre valamit.
- Ahogy hallom éhes vagy! - kuncog, miközben puszit lehet ajkaimra.
- Ma még nem igazán ettem. - vallom be csendesen.
- Akkor itt az ideje enni és elhívjuk a többieket is akik már minden bizonnyal azt hiszik megettük a másikat. - nevetve bújok a mellkasához és veszek el hatalmas, izmos karjai között. Igazán szeretem, amikor mindennek a pozitív oldalát nézi és megtud nyugtatni. Nem szeretném elveszíteni őt, úgy érzem ő a másik felem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése