2015. március 25., szerda

51.rész Kommunikáció

Sziasztok!
Meghoztuk a következő részt, reméljük tetszeni fog! 
Köszönjük a biztatásokat és az olvasókat! 
Jövő héten jelentkezünk! Jó Olvasást! 

Ölelünk titeket, 
Amelia & Evelyne 




Norah



Napok teltek el azóta, hogy Mellissával beszéltem, Ed megjelent és elküldtem Trentet. Hosszúk voltak ezek a napok, részben fárasztóak és magányosak! Azt hiszem hiányoznak a többiek, azt hittem jobb lesz nekem nélkülük, de tévednem kellett. Istenem, ha bele gondolok milyen csúnyán bántam és beszéltem velük, talán már látni sem akarnak. Itthon vagyok, a legjobb barátnőm, a testvérem pedig távol tőlem. Egyedül anyával beszéltem pár szót naponta, nem akartam velük megosztani, hogy még sem vagyok igazán boldog. Az egész már nem is tudom mikor kezdődött, de nem tudom vissza fordítani az időt. Eljöttem, mert úgy láttam jobbnak. Nem hazudtam Harrynek, hogy időre van szükségem, most jövök rá igazán kik a fontosak és kiknek vagyok fontos. Nem hívtak a kérésemre, amit ezek szerint anya átadott nekik. Ezt igazán értékelem bennük, mert bármennyire is fájhat nekik, hogy eljöttem nem keresnek engem. Más esetben zavarna, most viszont nyugalmat ad. 
Ed megjelenésével kezdtem észhez térni, hogy ha komoly kapcsolatot akarok akkor nem kellene menekülnöm, főleg nem más férfi karjaiba. Nehéz volt, de amikor Trent megjelent finoman elmagyaráztam neki ez az egész amit műveltem hiba volt. Nem vártam volna tőle olyan reakciót, nagyon meglepődtem. El kezdet ordítozni és kiabálni, hogy egy szajha vagyok és talán igaza is van. Elvégre én cserélgetem a pasikat hetente. Szerencsémre Eddie még itt volt és megtudott tőle védeni, mielőtt jobban eldurvul. Ő még maradt két napig amit tényleg boldogan töltöttem el, majd elkellet búcsúznunk szólította a kötelessége, a munkája amit annyira imád. Ezerszer megfogom még anyának és Ed-nek köszönni, hogy hozzám küldte és hogy észhez térített. 
Egyedül maradva csak a gondolataim maradtak nekem. Mit fogok kezdeni az életemmel ? Ez a kérdés vagy egy milliószor, ha nem többször elhangzott a számból. Anyán kívül senkivel nem beszéltem, de megértettem Apát a munkája köti le, akár csak Edet. Igazából már nem tudom mihez is akarok kezdeni az életemben. Imádom a modellkedést és persze a ruha tervezést is. Szerintem vagyok már annyira tapasztalt, hogy esetlegesen iskola nélkül is találjak munkát, viszont minden menedzser cég jobban örül egy diplomázott egyénnek. Az iskolát szeptemberben fojtatni fogom ebben biztos vagyok. Az életemet újra fel kell építenem és túl tennem magam azon ami történt. Nehéz, de meg fogom oldani, mert szükségem van a családomra, az újdonsült barátaimra és a szerelmemre. Igen szeretem és szeretnék vele lenni. Miami igazán kiváló lehetőség,  mindig arról álmodtam, hogy ott tanulhatok, de vissza fogom utasítani. Tettem egy ígéretet a fogadott testvéremnek, hogy együtt fejezzük be az iskolát. Mellissának csak én maradtam és pont én nem hagyhatom, hogy tönkre tegye ismét az életét. Nem kockáztathatok ilyet, nem játszhatok az életével, az nem én lennék! Ha sorba vesszük elég sok mindent tisztáztam magamban, de még mindig bizonytalan vagyok. Vajon hogyan fogadnák az érkezésemet ? 
A minap felkerestem egy modell ügynökséget, ami igen csak nagy. Az államok összes nagy városában van ügynökségük, sőt más kontinenseken is. Régi, de használható fotókat vittem amik igen csak tetszettek. Annyira megtetszettem nekik, hogy leszerződtettek és egy új port fóliót is készítettünk még az nap. Szeretek modellkedni és komolyan szeretnék vele foglalkozni, nem aggódom a suli miatt, mert az simán meg lesz. Senkinek nem mondtam még el, persze a neten jelentek meg rólam képek, meg állítólagos barátok nyilatkozatai arról, hogy engem épp kirúgtak vagy szerződtettek egy sorozat erejéig. Nem idegesítettem fel vele magam, mert ez csak a sajtó, mindent felfúj. Egyedül a többieket kellene kibékítenem és valahogy bocsánatot kérnem. Ülök és bámulom a telefonomat, ideje lenne nekik is életjelet adnom magamról. Kit hívjak fel először? Kisértődne meg, hogy nem ő volt az első ? 
Sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem! Bocsáss meg nekem! - pötyögtem be és küldtem el. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Bízom benne, hogy hamar érkezni fog válasz is. 
Megértem, hogy kiakadtál. A viselkedésed viszont nagyon is értelmetlen volt számomra, pedig nagyon régóta ismerlek. Viszont örülök, hogy jelentkeztél és hogy jól vagy. Vissza fogsz jönni ? - olvastam a választ. 
Időre van még szükségem. Szerettem volna bocsánatot kérni, most mennem kell! Sok mesélni valónk lesz egymásnak, szeretlek! - írom be a válaszomat. 
Megnyugodtam, hogy még sem olyan ellenségesek, viszont igaza van. Számukra a legtöbb lépésem értelmetlen lehetett, váratlan. Nem magyaráztam el nekik semmit, inkább elmenekültem. Az érzések elől viszont nem tudok, megmaradt a fájdalom és a boldogság is. Vissza kell mennem hozzájuk, ha készen állok! 
Nagyon sajnálom, az idióta viselkedésemet! Remélem nem utáltál meg teljesen. - írok egy újabb üzenetet. 
Nem jön válasz! Megértem, ki akarna egy hisztis libát ? A figyelmem elterelése érdekében neki állok takarítani és kimozdulni, amit a fotózás napja óta nem tettem. Nem vágytam eberek társaságára. Nem akartam újságok címlapján szerepelni, volt olyan nap amikor órákat ültem a szobámba és néztem a szomszéd házat. Azon gondolkodtam mit csináltak a többiek, milyen a hangulat, milyen embereket hódítanak meg épp. 
Először  össze szedtem a kajás dobozokat és kidobtam a szemetesbe. Egy kicsit szellőztettem, port töröltem és beindítottam egy mosást is. Megnéztem a hűtőt, kidobáltam a romlott ételeket és bevásárló listát készítettem. Felszaladva a szobámba gyorsan elkészültem, a házat bezártam és elindultam vásárolni. Régen örömömet leltem, ha a plázában tölthettem egy napot, most viszont nem. Egyedül nem az igazi....
A bevásárló központban kicsit elidőzöm a sorok között és talán olyan élelmet is veszem, amire nem lesz szükségem. Nem szeretnék hamar haza menni, mert újra egyedül lennék. Adom a boldog lányt, pedig belül nem vagyok az, nagyon nem. Miután kivártam a sorom a kaszánál, egyből az autómhoz igyekeztem. Szerettem volna már otthon lenni, mert elkapott egy olyan érzés, hogy figyelnek. Lehet kezdek paranoiás lenni, de jobb félni, mint megijedni. A szatyrokat behordoztam a garázsban álló autómból, majd mindent a helyére pakoltam. Gondoltam a csendet megtöröm egy kis zenével, így laptopomat lehozva kapcsoltam zenét. Ideje lenne rendes ételt is a szervezetembe juttatni, most már figyelve az alakomra. Nem valami egészséges ételeket ettem, míg nem mozdultam ki. Arra gondoltam csinálok egy kis csirkét, vékony baconbe tekerve, hozzá pedig párolok zöldségeket és salátát. Az alap agyagokat megmostam, majd a csirke mellet betekertem baconba és a sütőbe helyeztem.  A zöldségeket készítettem volna elő amikor a telefonom hangosan jelzet, amire azonnal abba hagytam amit csináltam. Amikor megláttam ki küldte, azonnal megnyitottam.
Hiányzol és jó lenne, ha itt lennél mellettem. Nem utállak, soha nem is utáltalak! - legszívesebben sikítoznék örömömben attól, amit az előbb elolvastam, de nem teszem, mert a szomszéd néni képes kihívni rám a rendőröket.
Jót tesz nekem ez a kis távolét, most boldog vagyok! Bármennyire is önzőn hangzik tudok magammal foglalkozni egy kicsit, gondolkodni. Elvonulni és egyedül lenni, az otthonomban. Bevallom engem nagyon kikészített a turnétok, a millió rajongótok és a folyamatos rohanás. - bármennyire is hazugságnak indult, a végére igazságot írtam. Nem tenne jót, ha továbbra is hazudoznék, viszont az elejét nem írom át. Muszáj elhinniük.....
Tudom, lehet sokat kértem tőled. Ha tényleg boldog vagy akkor azt nekünk el kell fogadnunk, ahogy azt is, hogy lehet Miami-ba fogsz költözni. - jön a válasz azonnal.
Sok mindent sikerült helyre tenni magamban és kérlek ígérd meg, hogy senkinek nem szólsz arról, hogy mi beszéltünk. Lehet Mellissa említeni fogja, hogy bocsánatot kértem tőle, de te ne tedd! Nem állók még készen arra, hogy beszéljek mindenkivel, arra még annyira se, hogy esetleg vissza térjek. Kell még egy kis idő, hogy le tudjak nyugodni, remélem megérted. - küldtem választ.
Megígérem, hogy nem szólok róla senkinek, de te is ígérj meg valamit. - jelezte a telefonom.
Mi lenne az ? - küldök rövid választ.
Hamarosan újra láthatlak, hallhatom a hangodat. - nem állnék még készen az utánuk utazásra, de talán láthat engem kamerán keresztül. Megnyitom a skype-ot, majd megkeresve a nevét rá megyek. Alig kell várnom két másodpercet és ő jelenik meg a képernyőn. Én kezdeményeztem és szerintem egész jól haladok a megbékéléssel. Kissé álmosan, de fülig érő mosollyal néz rám.
- Nem mehetek még utánatok, de kamerán keresztül láthatsz és hallhatsz engem. - mosolyodtam el. - Jó újra látni téged. - suttogom folyamatosan őt nézve.
- Nem látszol annyira boldognak, mint ahogy azt írtad! - jegyezte meg.
- Történtek dolgok ami miatt, talán már nem olyan jó egyedül lenni. - válaszolok csendesen miközben a zöldségeket párolom.
- Magányos vagy. - jelenti ki. - Miért nem akarsz vissza jönni? Mindenkinek hiányzol.
- Nem gondolom ilyen egyszerűnek, nagyon csúnyán bántam veletek. Harry megbántottalak nem is egyszer. - sóhajtottam föl. - Nem hiszem, hogy sok keresni valóm lenne ott. - túrtam a hajamba.
- Hülyeségeket beszélsz. Itt mindenki szeret és vár vissza, főleg én.
- Ejtsük a témát, kérlek. - bólintott. - Hogy vannak a többiek ?
- Jól, hiányzol nekik! Volt részed abban, milyen nálunk a turné, az most is pörög.
- Hogy van anya és Lux, na és Mellissa ? - faggatom tovább.
- Mindenki jól van. Mellissa sem haragszik rád, kicsit be pánikolt.
- Hogy érted ezt ? - erre azonnal a képernyőre kaptam a fejemet.
- Fél, hogy elhagyod őt.
- Harry, én nem fogom elhagyni őt. Elismerem Miami nagyon jó lehetőség lenne számomra, de nem szegem meg a neki tett fogadalmamat. - vettem ki a sütőből a húst. - Mint említettem sok mindent át értékeltem magamban és szükségem van a diplomámra, hogy komolyan vegyenek a szakmába, így mindenképp befejezem a sulit Mellissával itt Los Angelesben.
- Nem tudom eldönteni, hogy ennek a hírnek örülni fog vagy Miami-ig rugdos, hogy ne szalaszd el a lehetőségedet.
- Mindig is tiszteletben tartotta a döntéseimet és én is az övét, csak néha nagyon nehéz volt elfogadni és bele törődni. Hogy vannak Louissal ?
- Jól meg vannak, bár a többieknek még semmi nem tűnt fel. - neveti el magát.
- Örülök, hogy végre boldog és igyekszik Louis második esélyében bízni.
- Mesélj mik történtek veled ?
- A vöröském segített észhez térnem. Végül nem csináltam meg Trentel a fotósorozatot, sőt nem is láttam amióta szépen elmagyaráztam neki, hogy még sem szeretném. Ez akkor történt, amikor Mellissával is beszéltem telefonon, azon a napon. Pár napot Eddel töltöttem, majd egyedül maradtam. Beszéltem az apámmal is, aki nagyon aggódott értem, de megnyugtattam a biztonságomról. A napokban pedig megkötöttem egy szerződést. - foglaltam össze a történteket. Az ebédemmel is kész lettem, így egy tányérra szedtem és a bárpultra ültem.
- Nos, örülök hogy a barom nem tartózkodik már a közeledben. - mondta komoly képpel. - Milyen szerződést ? - ráncolta a homlokát.
- A tanulás mellett, mint azt megtudhattad a másik nagy szenvedélyem a modellkedés, így tettem is érte. Egy olyan céget kerestem, ahol állandóan lehet munkám kapni, kedvem szerinti városokban. Ez például jelentheti azt is, hogy ha egy turnén veszek részt, nem kell ott hagynom titeket, max míg próbáltok.
- Ez nagyszerű hír! - a mosolyát le sem lehetett volna vakarni az arcáról. - Hamarosan vissza jössz ugye ?
- Harry, ezt már megbeszéltük. - sóhajtottam. - Figyelj ezt fogd fel annak, mintha te turnéznál én pedig nem tudtam volna veled menni. Kipróbáljuk a távkapcsolatot. - veszek ki a hűtőből egy hideg palackozott vizet.
- Így már nem hangzik olyan rosszul. - gondolkodik el.
- Na látod. Próbáld most már te is mindennek a pozitív oldalát nézni, rendben ?
- Nem mindig könnyű.
- A kedvemért megteszed. - kötöttem ki.
- Harry. - kopognak az ajtaján, mire engem csendre int, én pedig bólintok. - Ideje lenne indulnunk. - hallom Louis hangját.
- Egy pillanat és megyek. - kiált vissza.
- Megértem, hogy menned kell. - szólalok meg csendesen.
- Itt akarok maradni és tovább beszélni veled.
- Lesz még alkalmunk beszélni. - nyugtatom meg. - Menj még mielőtt rád törik az ajtót. - noszogatom.
- Rendben. - sóhajt fel, miközben a hajába túr. - Hiányzol.
- Te is. - mosolygok rá.
- És Norah ?
- Igen ?
- Szeretlek.
- Vigyázz magadra Harry!
A gépet kikapcsolom, majd neki állok elpakolni a piszkos edényeket a mosogatógépbe. Laptopommal és telefonommal a kezembe megyek fel a szobámba, hogy pihenhessek egy kicsit. A telefonom folyton jelez és édesebbnél, édesebb üzenetek érkeznek rá. A legtöbbre nem válaszolok, de néhányra azért írok pár szívecskét. Talán mindkettőnknek jót tett egy kisebb távolság, nem volt közöttünk feszültség, nem veszekedtünk, normális emberek módjára beszélgettünk. Az utolsó üzenetet olvasva eléggé meglepődtem, de azt hiszem örültem is! 

1 megjegyzés:

  1. Imádom a blogot!!!!!!! :) Pont most gondoltam rá és már fent is van az uj rész köszönöm!!! :) Ennél jobb már nem is lehetne az estém!!!! :)

    VálaszTörlés