2015. március 18., szerda

50.rész - Hangulatot megölő telefonbeszélgetés

Sziasztok!
Meghoztuk nektek az új részt, amivel egy új külső is érkezett! Köszönjük 
a bíztatásokat és az olvasókat! Jövőhéten jelentkezünk!
Jó olvasást!
Ölel titeket,
Evelyne és Amelia!




Melissa


    - Mel kivel beszélsz? - kérdez rá Zayn, amint belépnek a szobába. Tudom, hogy válaszolnom kellene, de helyette, csak Harryt bámulom, amiből biztosan rájött anélkül is, hogy ki van a vonal másik oldalán, hogy megszólaltam volna. 
  - Norah-val - válaszolja helyettem Louis, mire mindenki szeme nagyra nyílik. Harry arcán viszont fájdalom suhan át, amikor meghallja a nevét. Pár másodpercig csend van. Norah sem mond semmit, míg én nem tudom, hogy mit mondhatnék.
  - Jól van? - töri meg a csendet végül Harry. Biztos vagyok benne, hogy Norah mindent hall a vonal másik végén, mivel megszólal.
  - Ha a többiek is megjöttek, inkább leteszem és örülök tovább, mert te nem vagy most velem.
  - Beszélgessünk még, olyan jó hallani a hangodat - szólalok meg, mielőtt még esélye lenne elbúcsúzni. Mivel tudom, hogy a többiek is hallani szeretnék, hogy mit mond kihangosítottam, bár szerintem ezzel ő is tisztában van, hiszen ismer minket annyira, hogy tudja.
  - Neked is - neveti el magát. - Képzeld Trentel egy egész napot együtt töltöttünk, csak ma reggel jöttem haza és annyi minden történt velem. Hamarosan pedig ismét olyan vad képeket gyárthatunk, már alig várom. Nemsokára pedig érkeznie kell, mert együtt megyünk ebédelni, majd irány a fotózás előkészítése - meséli lelkesen, az én szívem pedig majd megszakad, hogy ő olyan boldog miközben én és a többiek halálra aggódtuk magunkat miatta. 
  - Ez igazán hiper-szupi - közlöm vele, bár a hangomból biztosan érzi az iróniát. - De ugye nem lesz vele tele az egész város, ismét? - kérdek rá.
  - Hát erről fogalmam sincs - válaszolja. - Ha tele is lesz, boldogan sétálok szembe az arcképemmel - teszi hozzá. - Mennem kell ez ő lesz. Vigyázz magadra, szeretlek! Puszi - csapta rám a telefont, mielőtt még válaszolhattam volna bármit is. 
  Még mindig nem akarom elhinni, amit az előbbi pár percben hallottam. Boldog volt, nagyon boldog. Örülnöm kellene neki, de az bánt, hogy az szerzett neki örömöt, hogy lelépett, nem pedig az, hogy itt maradt volna és megbeszélte volna mi bántja. Trentel ment el, minden szó nélkül, viszont az kiderült, hogy csak tőlünk nem búcsúzott el, mivel Lou tudta az egészet. Harrytől is csak azért vett búcsút, mert bent volt a szobában, különben még tőle is képes lett volna egy szó nélkül lelépni. 
  Először azt hittem, hogy a boldogsága annak köszönhető, hogy ivott, esetleg valamilyen szerhez nyúlt. Amikor rávágta, hogy ő nem olyan, mint én, fájt. Igaza volt, én magam is tudom, de fáj. Kinek ne fájna, ha a fejéhez vágnák, hogy mit tett, hogy milyen volt? Pontosan tudja, hogy nekem ez mennyire fáj, bár az is lehet, hogy észre sem vette mit mondott nekem, mert eddig még egyszer sem történt ilyen. 
  Annak, hogy újra modellkedni fog, nem nagyon örülök. Ha visszagondolok, hogy mi történt mikor legutoljára csinálta, szeretném, ha messziről elkerülné, de tudom, hogy nem parancsolhatok neki és nem is hallgatna rám, ha elmondanám, hogy miért nem jó ötlet. 
  Az egész beszélgetésbe egyetlen egy dolog van, ami nagyon fájt. Nem érdekelte, hogy velem, velünk mi van, de ettől sokkal rosszabb volt, amikor a főiskoláról kezdett beszélni. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Fel nem tudom fogni, hogy tényleg képes lesz Miamiba költözni és ezt ilyen boldogan közölni velem. Azt hittem együtt fejezzük be a fősulit, nem pedig kilométerekre egymástól, külön városban. Természetesen örülök, hogy felvették, de csalódott vagyok, mivel úgy érzem, hogy ősztől elvesztem a legjobb barátnőmet. 
  - Mel, mit mondott neked mielőtt bejöttünk? - kérdi Harry fogalmam sincs hányadjára idegesen.
  - Sajnálom, de szükségem van egy pohár vízre vagy inkább valami erősre - motyogom megtörten. - Aztán mindent elmondok vagy akár Louis is elmondhatja, de nekem most innom kell és kicsit kimenni a levegőre. Bocsánat - állok fel, majd az üveg sört, amit Zayn nyújt át nekem, megragadva lépek a terasz felé. 
  A levegő kicsit megnyugtat, de még mindig ott motoszkálnak a beszélgetésünk foszlányai. Nagyot kortyolok az üvegből, majd behunyom a szemem. Kezdem azt érezni, hogy LA elhagyása óta, egyre távolabb kerültünk egymástól Norah-val, de nem akarom elfogadni. Nekem évek óta ő jelenti a családot és most tök simán ki fog lépni az életemből. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy többet nem beszélünk vagy találkozunk, de nem lesz olyan gyakran. Nem láthatom minden reggel, ahogy készül, nem is beszélhetek vele a szünetekben. Hiányozni fog. Már most hiányzik, pedig még jó pár hét van szeptemberig. 
  - Jól vagy? - szólal meg mellőlem egy hang, mire ijedtemben ugrok egyet. - Bocs, nem akartalak megijeszteni - mosolyog rám Zayn.
  - Ha rám nézel, akkor mit mondasz? - fordulok felé. - Úgy nézek ki, mint aki jól van vagy inkább, mint aki most kapott egy rossz hírt?
  - Az utóbbi - motyogja szomorúan. - Louis elmondta, hogy mit beszéltetek. Sajnálom, tudom, hogy mennyire fontos számodra. De nem szabad feladni a reményt, lehet meggondolja magát. Ne vedd úgy, hogy már búcsút is intett a közös életeteknek, mert ez még egyáltalán nem biztos és ezt te is tudod.
  - Zayn - sóhajtok fel - te nem hallottad a hangját, miközben mesélte nekem. Boldog volt, alig várja, hogy Miamiba járjon főiskolára... Harry, hogy fogadta? - váltok témát.
  - Kiakadt - nevet fel kínosan. - Mindig ezt teszi, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Te ki akartál jönni, inni egyet, míg ő üvöltözni és csapkodni kezdett, csoda, hogy nem hallottad, bár teljesen a gondolataidba merültél, ahogy észrevettem.
  - Mindenki máshogy adja ki magából az indulatot, szomorúságot. Én inkább az a csendben szenvedős vagyok, míg Harry teljesen az ellentétem. Talán megértem, hogy ő miért borult ki jobban nálam, hiszen ő szerelmes bele és Norah lelépett, még csak esélyt sem adott neki a magyarázatra. Igaz még mindig úgy gondolom, hogy az ő hibája, ami történt, de már kezdek rájönni, hogy mindenkinek jár második esély, ahogy neki is és tőlem meg is kapja, csak ezt most ne szúrja el. 
  - Nem igazán olyan srác ő, aki elszúrja, ha kap egy utolsó esélyt. Évek óta ismerem, nem fogod megbánni, ha adsz neki egy utolsó esélyt. Egyet biztosan állíthatok, Noraht tényleg szereti és mindent megfog tenni érte, hogy visszaszerezze. 
  - Remélem sikerülni fog neki, mert képtelen lennék elviselni, ha Trent mellett kellene látnom őt a jövőben. Nem neki való, még az ellenségemnek sem kívánnék olyan pasit, mint amilyen ő...
  - Sikerülni fog - kacsint rám. - Szerintem menjünk be és nézzük meg mit csinálnak a többiek - mondja, mire én rábólintok. 
  Egyáltalán nem ér meglepetésként, ami bent fogad. Szinte biztos voltam benne, hogy Harryt fel-alá járkálva fogom megtalálni a szobában, hát nem tévedtem. A többiek csendben ültek és hallgatták, amint idegesen motyog az orra alatt. Amint észrevette, hogy visszajöttem megáll, majd a szemembe nézve megkérdezi.
  - Szerinted tényleg képes lesz Miamiba költözni? - szegezi nekem azt a kérdést, aminek a válaszába még én magam sem vagyok biztos. - Válaszolj Mel, tudni akarom!
  - Harry, nyugodj le! - szólal meg Louis.
  - Fogalmam sincs - sóhajtom. - Lassan kezdem azt érezni, hogy én magam sem tudom, hogy ki ő, de a hangjából ítélve képes lenne rá, de én még mindig próbálok abban reménykedni, hogy nem teszi meg. Tudom, hogy élete nagy lehetősége, de... nem tudom, hogy mit fog tenni, ez csak rajta múlik. 
  - Nem engedhetem, hogy elmenjen! - túr a hajába. - Nem mehet el, hiszen szeretem, az istenit is!
  - Ugye tudod, hogy azzal, hogy itt dühöngsz nem fogod elérni, hogy maradjon - néz rá Liam. - Ha szeretnél tenni érte valamit, akkor hívd fel vagy üzenj neki, érd el, hogy maradni akarjon.
  - Időre van szüksége Liam, azzal mindent elbasznék, ha most beszélni akarnék vele, de akkor is elbaszom, ha nem teszek semmit. Miért engedtem elmenni?!
  - Nem állíthattad volna meg - rázom meg a fejem. - Mindig az történik, amit ő szeretne. A próbálkozásoddal csak rosszabb lett volna, hidd el nekem. Ismerem ezen a teren.
  - Akkor mond meg, hogy mit tegyek? - von kérdőre.
  - Várj - suttogom. - Más valamit úgysem lehet tenni. Csak várhatunk és akkor kiderül, hogy mit dönt és mi lesz a jövőben veletek is. De nem szabad most zaklatni. Elhiheted, hogy legszívesebben én azonnal odarepülnék és elmondanám neki, hogy esze ágába se jusson Miamiba költözni, de nem teszem, mert nem foszthatom meg az álmától, ha ő ezt szeretné, akkor el kell fogadnom bármennyire is fáj.
  - De én képtelen lennék elfogadni, hogy a lány, akit szeretek még csak meg sem hallgat engem.
  - Biztos vagyok benne, hogy beszélni fog veled, csak adj neki még egy kis időt - próbálom megnyugtatni.
  - Mel-nek igaza van, ha erőlteted azzal nem érsz el semmit - szólal meg Niall is. - Várni kell, hogy ő közölje velünk, hogy döntött.
  - Egyikőtöknek sem könnyű, ez tisztán látszik rajtatok, de ha időt kért, akkor meg kell neki adni ezt az időt - vágódik le Zayn a kanapéra.
  - Jól vagy? - lép mellém Louis, mire felsóhajtok. - Vissza fog jönni, nem tudom elképzelni, hogy képes lenne lelépni búcsú nélkül, ha úgy döntene, hogy Miamiba költözik.
  - Nem akarom őt elveszíteni, mert mindig mellettem volt, nem tudom nélküle elképzelni az életem, de be kell látnom, ha őt ez tenné boldoggá, akkor nem gondolkodnék azon, hogy elengedem-e vagy sem, bármennyire is fájna... tudnám, hogy őt ez tenné boldoggá.
  - Én itt leszek neked - suttogja közelebb húzva magához.
  - Amilyen szerencsém van egy reggel majd arra ébredek, hogy te is kilépsz az életemből.
  - Pontosan tudod, hogy én ilyet soha nem tennék - rázza meg a fejét. - Nem tudnálak elhagyni, nincs olyan ember, akiért elhagynálak.
  - Most ezt mondod, amiért hálás vagyok, de az előbb hallottak után valahogy nehezemre esik neked hinni, benne is hittem és most úgy látszik, lehet elveszítem őt.
  - Ne gondolkozzunk ennyire előre, mert még semmi sem dőlt el. Hagyjuk hadd hozza meg a döntését, amit majd velünk is közölni fog. 
  Leülünk a többiek közé a nappaliba, majd beszélgetni kezdünk. Nem nagy meglepetés, hogy Harryvel nem igazán vagyunk beszédes kedvünkben, de amikor olyanról van szó, ami minket is érdekel, akkor megszólalunk.
  - Hamarosan Rió-ba utazunk - vigyorog Zayn.
  - Miért vigyorogsz ennyire, miről maradtam le, mert úgy látszik ti Liammel többet tudtok nálam? - kérdez rá Louis.
  - Tudjátok, hogy elég hosszú ideig maradunk majd és a lányoknak is szabad hetük lesz. Pár napot velünk fognak majd tölteni - mosolyog Liam.
  - Perrie, már nagyon várja, hogy újra találkozhasson veled - kacsint rám Zayn. - Megkedvelt.
  - Én is várom, hogy újra lássam őt, ahogy azt is, hogy megismerhessem Danit - pillantok Liamre.
  - Alig várom már azt a hetet - dől hátra Niall. - Végre lesz egy kis szabadságunk, amikor azt csinálhatunk, amit csak akarunk.
  - Mindenkire ráfér egy kis lazítás - motyogom alig hallhatóan, mire mindenki bólogatni kezd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése