2015. február 27., péntek

47.rész " Időre van szükségem! "

Sziasztok!
Sajnáljuk, hogy késtünk a résszel, de Ameliának nem volt ideje kitenni,
én pedig elfelejtettem, mivel sokat kell tanulnom, de most itt van,
reméljük örültök neki és tetszeni fog.
Köszönjük a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölel Titeket
Amelia és Evelyne!





Norah


Számítottam rá, hogy Mellissa nem fog örülni Trentnek, így rendesen ki is osztotta Őt. Nem, mintha magyarázattal tartoztunk volna ki is az a Trent, de persze Mel ismét mindent a fejéhez vágott, így a többiek is kaphattak egy kisebb információt. Egészen addig, míg csak hárman nem maradtunk. Magyarázattal tartozhattam volna a fiúknak a félre értett helyzetért, de nem tettem semmit. Érdekes esténk volt ennek köszönhetően. Minden miatt számon kért és én alig tudtam mit mondjak neki. Nem akartam elhamarkodott választ adni, bár Ő csak örülne, ha távol maradnék Harrytől, de biztos nem így. Miután Mellissa dühösen viharzott fel a szobájukba ismét ketten maradtunk. A bor viszont már hatott ránk, így nem igazán voltunk komolyak. Teljesen elvesztem az irányítást, ha iszom, akár csak Mel. 
Reggel iszonyú fejfájással ébredtem, ami a tegnapiak után nem  is volt csoda. Lassan másztam ki az ágyból, majd indultam meg a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Erősen használtam a tusfürdőmet és a samponomat, hogy eltüntessek minden pia szagot magamról. Miután a zuhany valamelyest felébresztet, fogat mostam, megtörölköztem és megszárítottam a hajamat. A bőröndömből egy laza szettet vettem ki, majd vissza meneteltem a fürdőbe. Fekete csipke melltartót vettem fel, hozzá illő alsó neművel. Egy szoknyát választottam, ami alul kicsi fodrokkal volt díszítve, a felsőm pedig egy fekete, feliratos felső. A pólómat bedugtam a rózsaszín szoknyámba, míg a tükörben a hajamat igazítottam és ékszereket tettem fel. 
- Héj, ideje lenne felkelned. - dobok neki egy párnát, mire csak morgással jutalmaz. - Komolyan mondom, kelj fel! - ugrok rá. 
- Még pár perc. - morogta csukot szemmel. 
- Nincs pár perc, éhen halok. Azt akarod, hogy egyedül reggelizzek ? 
- Nem engedhetem meg, hogy egyedül mászkálj. - fordít maga alá és percek alatt eltűnt szemeiből az álmosság. Az éjjeli szekrényen található telefonjáért nyúl és megnézi az időt. - Helyesbítek ebédelni fogunk! - vigyorog rám. 
- Előbb el kellene készülnöd, hogy megfelelően néz ki. - piszkálom. 
- Úgy, mint régen ? - vonja fel a szemöldökét. 
- Pontosan. - bólintottam vigyorogva. 
Lassan vánszorgott ki az ágyból, majd kapta magára a tegnapi ruháját. Beletúrt a hajába, zsebre dugta a telefonját és kezét nyújtotta nekem. 
- Fel kell mennünk, hogy rendbe hozzam magam. - magyarázza. 
- Ez csak természetes. - értek vele egyet. - De sietned kell! - figyelmeztettem. 
- Ne aggódj. - nyugtat miközben be enged a szobájába. - Hamarosan elkészülök. - vonul be a fürdőbe, de azért az ajtót nyitva hagyja. - Esetleg nem akarsz csatlakozni ? - kiált ki. 
- Akkor soha nem megyünk ebédelni. - nevetek fel. 
- És az baj ? - dugja ki a fejét. 
- Kicsit. - válaszolok zavartan. - Igyekezz, mert egy lány hamarabb elkészül nálad. - cukkolom.
- Ezt még nagyon megfogod bánni! - vonul vissza morogva.
Mosolyogva lök le az ágyra és várom, hogy elkészüljön. Hamarosan a zuhany hangja töri meg a csendet. A telefonom rezegni kezd és én azonnal meg is nézem kitől kaptam üzenetet.

" Remélem már fel keltél és készülsz az esti koncertre.... Mel "

Azonnal pötyögtem is a választ.

" Nem rég ébredtem, nem tudom megyek - e az esti koncertre... Norah "

Amint elküldöm, jön is a választ.

" Mi az, hogy nem tudod ? Mond, hogy nem Trentel töltöd az időt ? Mel " 

" Sajnálom, de nem mondhatom. Mennem kell! Norah " 

- Mehetünk ebédelni ? - lép ki immáron felöltözve, tökéletes hajjal.
- Igen. - erőltetek mosolyt az arcomra.
- Héj, minden rendben. - érinti meg az arcom.
- Persze, csak Melissa. Eléggé zűrös volt mostanában a kapcsolatunk és félek, hogy miattad ismét össze veszünk.
- Nektek soha nem voltak gondjaitok. Mindig úgy viselkedtek, mint a házasok. - erre a kijelentésére, meglöktem a vállát. - Nem akarom, hogy miattam ismét össze vesszetek. - teszi még hozzá.
- E miatt ne aggódj! Azért fog szekálni, mert vissza akar vágni azért, mert megakadályoztam, hogy össze jöjjön valakivel. - magyarázom.
- Lenyúltad a pasit ? - vonja fel az egyik szemöldökét.
- Fúj, de hogy! - vágom rá rögtön. - Louisnak barátnője van, miközben kikezdet Mellissával. Elég sok hülyeséget követtem el ellene, ezekre pedig mindig máshogy reagált még is kaptam valamiféle bosszút. Habár a szó párbajokban sem tudott győzni, ezek mellett koncerten szakadt le róla a nadrágja. - nevettem fel. - Oh és a kedvencem, hogy az előző koncert helyszínre minden fiú barátnőjét oda rendeltem. Az az arc valami felbecsülhetetlen volt. - kuncogok.
- Jézusom, igazi kis boszorka bújt meg benned. - nyomot puszit az államra.
- Meg lehet, de én csak segíteni akartam. - vonom meg a vállam.

***

Az ebéd hihetetlenül jól sikerült. Nagyon sokat nevettünk és beszélgettünk. Mesélt mennyi munkája van mostanság és szívesen dolgozna velem. Fel keltette az érdeklődésemet, így figyelmesen hallgattam végig. A bank számlámra nem ártana még egy kisebb összeg, így még jobban fontolóra vettem az ajánlatát. Nem adtam neki választ, mert először jobbnak láttam alaposan átgondolni.
Ebéd után sétáltunk egy kicsit a városban, majd a hotelbe indultunk vissza. A rajongók mellet sikeresen átjutottunk. Sokkal közelebb húzódtam a férfihoz, aki velem tartott. Egyszerűen azokat az eseményeket juttatták eszembe, amit el akartam felejteni.
Trent szobájában ültem és a bőröndjébe csomagoltam, mert szokás szerint az utolsó pontra hagyja, nem is beszélve a szörnyű csomagolási módszeréről. Férfiasan mindent csak bele dobna a bőröndjébe.
- Köszönöm, hogy segítesz. - nyom egy puszit a hajamba. - Át gondoltad már az ajánlatomat ? - sétált a fürdőbe.
- Igen, át. - bólintottam.
- Nagyon szeretném, ha velem jönnél. - dobja le a cuccait.
- Ne így! - sóhajtottam fel.
- Bocs.
- Kész is! Mindent bepakoltam neked, amit ide adtál. Ugye semmit nem hagysz itt ? - kérdezem.
- Nem.
- Lenne kedved elkísérni a koncertre ?
- Nem hiszem, hogy örülnének nekem.
- Meg sem tudnák, hogy ott vagyunk, sőt hamarabb el is jönnénk. - győzködtem, mire megadóan bólintott. Nem akartam először elmenni, de látnom kellett őket. A biztonsági őröknek hála eltudtunk vegyülni a tömegben. A színpad jobb oldalán voltunk, miközben a koncertet néztük. A fiúk nem láthattak minket, én viszont jól láttam mindent. Túl sokszor volt az, hogy Harry erre pillantott, mintha engem kereset volna. Ez az érzés egy idő után nagyon kellemetlené vált. Megfogtam Trent karját, majd magam után húztam ki a tömegből. Amint a levegőn voltunk fel lélegeztem, persze azonnal aggodalmas kérdéseket is kaptam. Megmondtam neki, hogy jól vagyok, de menjünk vissza a hotelbe. Egész idő alatt nem szólaltam meg, tudtam a koncertből még jó fél óra hátra volt, így a szobámban töltöttük el az időt. Lassan indultunk fel egy emeletet, hogy én beszélhessek végre Harryvel. Elköszöntem Trentől, majd megmondtam neki, hogy miután megjöttek hol találkozzunk.
A szoba olyan volt, mintha bomba robbant volna benne. Eddig még nem láttam Hazzt dühösnek, de ha ezt Ő tette, akkor jól meg kell gondolnom mit mondok neki. Lehetőségem sincs át gondolni, mert ahogy megfordulok az ajtóban áll.
- Voltál szíves végre megjelenni. - gúnyos hangnemétől egyből fel megy bennem a pumpa.
- Téged is jó viszont látni. - jegyzem meg. - Szóval ilyen vagy amikor csalódott és dühös vagy ? - mutatok körbe bólogatva.
- Meg lehet. - vont vállat. - Mi szél hozott ?
- Beszélni akartam veled. - köszörültem meg a torkom. Nem szabad, pont most el gyengülnöm.
- Egy nap után végre úgy döntöttél szoba állsz velem ?! - vonja fel a szemöldökét.
- Kiborultam.
- Érthető, csak az nem, hogy miért nem velem vagy és miért más pasival ?
- Össze zavarodtam. Egyszerűen nem tudom mi lenne a helyes lépés. Nem tartom magam hibásnak, mert elmentem veled vacsorázni. Nem tartalak hibásnak, mert ez történt és kérlek te se tedd!
- Ezt nem kérheted. - tiltakozott.
- De igen, kérhetem! - erősködtem. - Kedvelek, de ez a dolog elbizonytalanított. Időre van szükségem!
- Még is mennyi időre ? - remegett a hangja. - Mindig ez lesz, hogy ha problémánk van időt kérsz?
- Nem tudom, egy időre el utazom. Természetesen nem. Sajnálom! - faképnél hagytam - már nem is számoltam ez hagyadik - nem tudtam rá nézni, így az ajtót vettem célba. A folyosón már ott várt rám, karba tett kezekkel. Az arcomat figyelte, hogy most hogy viszonyuljon hozzám.
- Indulhatunk ? - kérdezte mire csak bólintottam. - A lehető legjobb utazást szerveztem meg magunknak, ha még mindig a kívánság listádon szerepel. - mosolygott rám sokat sejtően.
- Norah. - hallottam meg, a rekedtes hangját.
- Azt ne mond, hogy helikopterrel repülünk ? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon.
- De igen. - bólogat nevetve. - A tetőn vár ránk.
Örömömben ugrok a nyakába és nyomok egy rövid csókot a szája sarkába. Kell egy kis idő, hogy távol legyek tőlük és át gondolhassak mindent. Tudnom kell, hogy képes leszek - e vissza jönni és fel vállalni ezt a kapcsolatot! 

2 megjegyzés: