2014. november 19., szerda

33.rész Mindig tudd ki igaz barát!

Sziasztok! 
Meghoztuk nektek a legújabb részt, vagyis már a 33-t. Te jó Isten milyen sok részig eljutottunk már és a blognak még közel sincs vége!
Nagyon köszönjük a támogatást amit kapunk, iszonyúan jól esik nekünk. Várjuk az új tagokat is! 
Reméljük ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! 
Jó Olvasást!

Ölel benneteket,
Amelia & Evelyne 



Norah



Elakarom felejteni az utolsó néhány órámat. Annyi minden történt és túl gyorsan. Megértem Mellissát, de akkor sem kellene ilyen felelőtlen döntéseket hoznia, főleg ha az életéről van szó. Nehezen bocsájtanám meg neki, ha ő Louissal akarna lenni. Talán, ha ezek a dolgok nem történtek volna meg, áldásomat kapnák. Louis és én egyáltalán nem bírjuk egymást, a banda többi tagjával már ki alakítottam egy bizonyos kapcsolatot, aminek örülök is. Ha nem lenne barátnője és normálisan viselkedne, akkor nyugodtan randizhatna Mellel. Nem tudom mit kellene neki elhinnem és mit nem elvégre egy híres sztár lett, egyre nagyobb arccal. A vitáinkat sem tudnám félre tenni, öröm ha bosszanthatom. Anya, Lux és Paul nagyon kedvesek és azt hiszem anyával is sikerül kialakítanunk a régi kapcsolatunkat. Lux nos ő azóta közeledik felém amióta együtt vigyáztunk rá Harryvel. Paul nagyon kedves, de talán csak azért, mert eddig nem volt oka ordítani velünk. Zaynel igyekszem egy szoros kapcsolatot kialakítani, hisz Mellissa benne bízik meg a legjobban és úgy érzem még így is vigyáznom kell rá. Niall akivel még nem igazán volt időm beszélgetni, de amit egy társaságban eltöltünk azok kellemes pillanatok. Liam egyfajta bizalmasom lett, talán az első perctől fogva ő látott át rajtam és értet meg engem. Harry az akivel talán sokkal több minden történt közöttünk, mint barátok. Határozottan távolságot kell tartanom vele, hiszen összezavarodtam. Azt a veszekedést nem gondoltam komolyan, csak valahogy így alakult. Tudom, hogy a szívnek nem lehet parancsolni én még is szeretnék. Nem vagyok a megcsalás híve és most nagyon azt érzem elárultam egy személyt, fogalmam sincs mit mondjak neki. Napok óta nem kereset és talán így is van jól.

***

A szállodában Paul közölte, hogy nincs elég szoba így marad az előző hoteli felállás. Két liftbe szálltunk, velem olyan is utazott akitől távol szeretném tartani magamat. Nagyon meglepődtem amikor Mell közölte neki jó lesz Louisal egy szobában. Nem álltam le vele vitatkozni, nem látnám értelmét, nem vagyok az édesanyja nem mondhatom meg mindig mit csináljon. Liammel elég jól elbeszélgettünk és ez valahogy nem tetszik pár embernek.
- Norah jössz ? - pillantott rám Harry a lakosztály ajtaja előtt állva.
- Egyedül fogsz aludni. - néztem rá. - Liamnél fogok megszállni. - néztem az említettre aki csak rosszallóan csóválta a fejét.
- Ha meggondolod magad az ajtó nyitva számodra. - tűnt el a fehér ajtó mögött.
- Nem értem miért csinálod ezt vele. - pakolja le bőröndjeinket.
- Megakartuk beszélni ezt az egészet, de jött Zayn és megzavart minket. Ezek után pedig meggondoltam magam, kellene egy kisebb távolság tőle, hogy tudjam mit is akarok.
- Rám számíthatsz. - ölelt magához.
- Köszönöm. - nyomtam puszit az arcára.
- Hány napon keresztül akarod ezt csinálni vele ?
-  Még is mit ? 
- Hogy nem vele alszol, látszik rajta őt is bántja ez a helyzet. Tudom, már kifejtettem a véleményemet erről az egészről még is számtalanszor elmondom még, ha szükséged van rá.
- Tudom ismerem a szövegedet, de ezt ne most. Menjünk vásárolni.
- Menj egyedül.
- Kérlek kísérj el. - nyújtottam neki a kezemet, amit mosolyogva fogott meg.
A vásárlás istenien telt, boltról boltra jártunk. Nagyon sokat nevettünk és persze ruhákat is próbáltunk bőven, de ebből nagyon keveset vettünk meg, eddig! Liam minden második ruhát posztolt egy közösségi oldalra, aminek én nem igazán örültem. Jelenleg Liammel próbáltatok egy csomó pólót, ideje lenne nekem is venni neki valamit, hisz ő már fizette pár felsőmet, tiltakozásom ellenére.
- Gyerünk, én sokkal gyorsabban öltözöm, mint te. - nevettem, mert körül belül tíz perce már biztos bent van.
- Tökéletesen kell kinéznem. - lépet elém.
- Kérlek ne keresztezd magad Zaynel. - nevettem fel ismét. - Ezt megvesszük. - jelentettem ki.
- Akkor irány fizetni!
- Én fizetek. - léptem elé.
- Úgy sem fogom megengedni.
Végül ő fizetett és megegyeztünk, hogy ideje lenne valamit ennünk is. Egy kis étterembe tértünk be ami a plázában volt található. Egy kedves pincér srác vette fel a rendelésünket és hamar meg is hozta. Nagyon sokat beszélgettünk. Felszabadultam, teljesen elfelejtettem azt ami történt és megpróbáltam mindennek a pozitív értelmét keresni, látni. Fáradtan estünk be a szobánkba, amiről eddig még senki nem tudja, hogy közösen használunk. Lepakoltuk a vásárolt holmikat, majd vacsorázni mentünk, ahol a többiek már az asztalnál vártak. Láttam Harry mennyire ki van, nagyon megsajnáltam, de tartanom kell magam. Valami történhetett Mel és Lou között, mert nagyon mosolyognak, egymás mellett ülnek. Nem csak én méregettem őket ferde szemmel, hanem még Zayn is. Igazán értékelem, hogy igyekszik figyelni rá. A vacsora nagyon jó hangulatban telt, de nem én lennék, ha nem szólalkoznék össze valakivel.
- Jó hogy megjöttetek végre. Szabad tudnom hol voltatok ? - könyököl az asztalra Louis.
- Jaj, mintha annyira vártál volna engem. - mosolyogtam rá gúnyosan. - Nem mintha rád tartozna, de vásárolgattunk.
- És, mint a szerelmesek mindent felesben fizetettek ? - húzni akarta tovább az agyamat, de nem fogom neki megadni a győzelmet.
- Te neked tényleg elmentek otthonról! Csak, hogy tudd Liam fizetett, s nem. Nem vagyunk szerelmesek csupán barátok. Velem szórakozhatsz, de néz egy kicsit magadba is. Liamnek barátnője van akit szeret, soha nem lennék rá képes, hogy közéjük álljak. Pont az a szajha, aki ilyet mer tenni.
- Miért van az, hogy te mindent jobban tudsz mint én ?
- Csak nem fáj, hogy megint én győztem ? - a gúnyos hangsúly amivel illetni szoktam most még jobban érezhető volt. - További jó étvágyat! - hagytam ott őket.
A zuhany valamennyire segített kitisztítani a fejemet. Ez a Louis még mindig nem tudja hol a határ, ideje lenne móresre tanítanom valahogy. Megszárítottam a hajamat, majd össze kötöttem. A kikészített ruháimba is bele bújtam, majd a szobába igyekeztem ahol Li is ott volt már. Puszit nyomot az arcomra majd a fürdőbe sietett. Bebújtam az ágyba, majd szemeim egyre jobban leragadtak. Éreztem még, ahogy Liam bebújt az ágyba, majd lekapcsolta a villanyt.

***

Késő éjjel arra ébredtem fel, hogy az ajtónkon kopogtatnak. Haragosan másztam ki az ágyból s kaptam magamra a köntösömet. A hold fény segítségével tájékozódtam, igyekeztem minél hamarabb megtudni ki zavar meg minket ilyen későn. Nem szeretném, ha a szoba társam is felébredne. Amint ajtót nyitottam, meg kellett fognom Harry ugyan is majdnem beesett. Bűzlött a piától s a kocsma szagtól, segítettem neki fel állni, majd arcát kémleltem.  Leírt róla és a mozgásáról, hogy részeg de még mennyire. Kijöttem a szobából, magam mögött becsukva  az ajtót.
- Mit keresel itt, Harry ?
- Hiányzol. - támaszkodik neki a falnak.
- Harry. - sóhajtottam. - Menj aludni.
- Csak, ha velem jössz! - beszéde zavaros volt, még is megértettem.
- Elkísérlek, de aztán vissza jövök. - hagytam, hogy rám támaszkodjon, majd eljussunk az ő ajtajához. Kivettem a zsebéből a mágnes kártyát s használatba vettem. A szobába halvány fényt csináltam, majd a hálóba vezettem.
- Harry feküdj le. - ültettem le az ágyra.
- Mi rosszat tettem, amiért nem akarsz velem aludni ? - motyogta.
- Beszéljük meg ezt holnap, most csak aludd ki magad.
- Én most akarok beszélgetni. - makacskodik.
- Figyelj, akkor most menj el fürödni addig is kitisztul a fejed.
- De utána beszélünk, ugye ? - hogy mondhatok neki nemet. Soha nem láttam még így, de egy biztos nagyon makacs. A zuhany hangja egy kicsit megnyugtatott, nagyon remélem kitisztul a feje és álmos lesz. Nem most szeretnék vele beszélni, ha szerencsém van, reggelre elfelejti ami történt. Kerestem neki fájdalom csillapítót, amit nem árt már most bevennie, bár ha magához tér, akkor is fájni fog a feje. Megágyaztam ekkora már vissza is tért. Nagyot kellett nyelnem ahogy végig néztem még enyhén vizes felső testén amit tetoválások fednek még is látni mennyire izmos a hasa és a karizmai sem, semmik. Derekán csak egy törölköző volt.
- Öltözz fel! - takarom el a szememet, mire ő kuncogni kezd.
- Egyszer még úgy is látni fogsz így. - hangja sokkal tisztább, mint volt. Hallom, ahogy matat majd megérinti a kezemet. - Felöltöztem.
- Feküdj le, pihend ki magad. Holnap iszonyúan másnapos leszel. Nem is értem miért ittad le magad. - takarom be.
- Azt mondtad beszélni fogunk. - fogja meg a csuklómat, mire felszisszenek. - Sajnálom. - engedi el.
- Semmi baj, jól vagyok. - mosolyt erőltetek magamra. - Ha kijózanodtál beszélünk.
- Hiányzol nekem, így piába fojtottam a bánatomat. - kuncogott. - Tudod, nagyon sok csinos lány megkörnyékezett, még sem érdekeltek. Veled szeretnék lenni, aludj itt velem.
- Nem lehet. - ellenkeztem.
- Csak most az egyszer még utoljára. - könyörgött. - Nélküled nem tudok aludni. Fogalmam sincs mit tettem, de mélységesen bánom.
- Shh... - ültem le az ágyra. - Nem tettél semmit, ez nem a te hibád. - nyugtatom meg. - Tudod te az aranyos részegek közé tartozol. Figyelj itt maradok, míg elalszol s reggel mindent tisztázunk. -túrtam fürtjeibe.
Bólintott, majd odébb csúszott felemelve a takarót, hogy bújjak mellé. Nem eset nehezemre, hiszen hiányzott. Annyira buta, de egyben édesnek találtam, hogy miattam itta le magát, ráadásul ha úgy van ahogy mondja és tényleg minden lányt kikosarazott, akkor nagyon is helyén van a szíve ezen a téren.
Szembe fordultunk egymással, majd csak feküdtünk. Nem aludhatok el itt vele, nem engedhetek a kísértésnek. Segítettem rajta, mert így volt helyes, de ennyi. Kezem az arcára simítottam, érintésemre lehunyta pilláit, mint egy kiscica bújt a tenyerembe. Hamarosan már csak lusta mosoly virított az arcán, míg lélegzet vétele egyenletessé vált. Néztem a nyugodt, békés arcát miközben arra gondoltam, hogy én teljesen hülye vagyok. Miért félek mindig a biztos boldogságtól ? Miért mindig én nehezítem meg a dolgokat ? Azt hiszem vele szeretnék lenni, de annyi minden szólhat közbe. Nem szeretnék egy lány lenni, akit három hónap után dob, mert csak addig tudott biztosan vele lenni. Egyikünk biztos hamar feladná a táv kapcsolatot s félek én lennék az. Félek, de nem Harrytől az érzéseimtől. Mi lesz, ha valami történik ? Ha az érzéseim mást súgnak most és később ? Képtelen vagyok már itt hagyni, kezei derekamra csúsztak ezzel közelebb húzva magához. Éreztem a lélegzet vételeit, amik egészen megnyugtattak, de a legjobb a közelsége. Amennyire csak tudtam hozzá bújtam szemeimet lecsuktam, s álomba merültem. A lényeg, hogy vele lehetek! A többivel, majd reggel foglalkozom a következményekkel, Liamel.

1 megjegyzés:

  1. Olyan szép lett a vége lányok... *-* Remélem Norah hamar dűlőre jut, és tisztázni tudja az érzéseit, bár tapasztalat, hogy azt nehéz :) Azt is remélem, hogy happy end és nem depi end lesz a vége :D De ne legyen még! Úgy szeretem olvasni/ :)) xx

    VálaszTörlés