2014. november 13., csütörtök

32.rész - Megszületett a döntés

Sziasztok!
Meghoztuk a következő részt, reméljük tetszeni fog. Sajnáljuk,
ha néha csúszik egy napot, de néha elfelejtjük, hogy milyen 
nap van. Köszönjük a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket,
Amelia és Evelyne!



Melissa



  Semmire sem emlékszem a tegnap estéből. Azt sem sejtem, hogy kerültem vissza a szállodába. Egyben biztos vagyok, hogy nem magamtól, hiszen teljesen kiütöttem magam. Csak annyi van meg, hogy poharat-pohár után húzom lefelé. Utána pedig egy sötét folt, minden. Nagyon régen csináltam már ilyet, hogy teljesen minden kiessen. De el kellett lazulnom. Csak arra tudtam gondolni az utamon, hogy ez majd segít, ha csak pár órára is elfelejteni a történteket.
  Az egész testem sajog, ugyanis az emeletünkön lévő lift melletti fotelban keltem fel. A fejem minden apró mozdulatra hatalmasat üt vissza. Olyan, mintha az agyamban apró emberkék csapkodnák a billentyűket, csak azért, hogy nekem fájdalmat okozzanak. A szemeimet érő erős fény miatt azonnal eléjük kapom a kezeim. Miért van az, hogy hiába fogadom meg többet nem iszom, mégsem tudom betartani? Miért kell mindig jönnie valaminek, ami miatt szétesem és újra szükségét érzem a pia hatásának?!
  - Zayn, hiszen rád volt bízva, mi az, hogy eltűnt? - hallom meg Norah ideges hangját a távolból.
  - Elaludtam, honnan a francból kellett volna tudnom, hogy nem jön vissza? - csattan fel.
  - Én megölöm Louist, ha valami baja esett, Melnek! - morogja Norah.
  - Miért kell engem megölni? - szólal meg az említett is. Még annyi erőm sincs, hogy felálljak vagy megszólaljak, hogy itt vagyok.
  - Mel eltűnt! - morogja barátnőm. - Csak, hogy tud ez rohadtul a te hibád és esküszöm itt mindenki előtt, ha baja esett neked véged. Képes butaságot tenni magával, ha kétségbeesett és most pontosan az.
  Az utolsó néhány csep energiám is összeszedtem, majd feltápászkodtam a fotelból és elindultam a hangok felé. Minden egyes szó és mozdulás után a fejemben lévő lüktetés csak erősödött. A hangok elcsendesültek, de én nem adtam fel tovább mentem, egészen addig míg a sarkon befordulva neki nem ütköztem valakinek, aminek következtében majdnem hátraestem, de a karom után kapott és megakadályozta azt.
  - Sajnálom, nem akartalak fel.. - kér elnézést, de megakad, amint rám pillant. - Mel?
  - Igen. - suttogom.
  - Annyira aggódtam érted. - ölel magához, én pedig egy percig sem ellenkezem. - Egész este rossz megérzésem volt... - suttogja.
  - Gondolkodtam. - nyögöm ki, mire izmai megfeszülnek. - De csak akkor mondom el, ha kicsit helyrejöttem. - teszem hozzá.
  - Rendben. - egyezik bele. - Mi történt veled? - tol el magától, majd néz a szemembe.
  - Mint mindig most is leittam magam, hogy megfeledkezzem a bajaimról. - nézek rá.
  - Ne csinálj ilyet többet. - suttogja. - Nem akarom, hogy én legyek az oka annak, hogy leiszod magad. Nem akarok neked fájdalmat okozni. Nem akarok én lenni az, aki tönkretesz téged. Ha azt szeretnéd, hogy többet ne szóljak hozzád, akkor megteszem, csak ne csinálj ilyet többet.
  - Este mikor megérkezem mindent elmondok. - suttogom. - De addig kérlek ne erőltess semmit sem, csak szólj a többieknek, hogy megvagyok. - aprót bólint, majd a telefonja után nyúl, amit a füléhez is emel.

 ***

 Néhány szem gyógyszer és egy hideg zuhany után kicsit jobban érzem magam. Norah és a többiek is jól kiosztottak, amit meg is érdemeltem... Zayntől bocsánatot kértem, mivel a többieket magára haragította az eltűnésem miatt, bár meglettem tudom, hogy még mindig mérgesek rá.
  - Miért tűntél el egy szó nélkül? - kérdez rá újból Norah.
  - Miért kérded, ha te magad is tudod rá a választ? - sóhajtom. - Gondolkodni akartam és egy kicsit megszabadulni a gondoktól, ami sikerült is, csak az a baj, hogy másnaposan csak azokra tudok gondolni.
  - Te magad is pontosan tudod, hogy ez nem megoldás, Mel. - néz rám szigorúan.
  - Tudom, de valamiért úgy érzem, hogy könnyebb így. - suttogom. - Nem akarok magamnak kárt okozni, mint a múltban, de erre most szükségem volt. Sikerült döntenem, tisztázni néhány dolgot a fejemben, de erről még nem szeretnék beszélni. Mindent a maga idejében. Először vele akarom közölni a döntésem, de ígérem utána te leszel az első, akinek majd elmondom.
  - Nem tudom eldönteni, hogy ennek most örüljek vagy sem, de bízom benne, hogy helyesen cselekszel. - bólint rá.
  - Te jól vagy? - kérdem halkan, mire csak felsóhajt.
  - Nem egészen, de most ne rólam beszéljünk. - kér meg. - Ígérem, hogy elmondom mi történik velem, csak adj egy napot.

***

  Zürichbe egy kisebb busszal megyünk, amibe éppen mindenki befér. Norah, Harry és Liam között foglal helyet, én pedig Zayn és Louis közt. Niall pedig előre ült Paul mellé. Fáradt vagyok, semmire sem vágyom jobban, minthogy behunyjam a szemem és aludhassak. Gondolkozás nélkül hajtom a fejem Zayn vállára, lábaim pedig Louis ölébe. Zayn karjait egyből  megérzem körülöttem, én pedig már be is hunyom a szemem. Magamon érzem a többiek pillantását, de nem törődöm velük. A lábam simogató kéz hatására, pár perc alatt elalszom.
  - Megérkeztünk. - suttogja a fülembe Zayn. - Ki kéne nekünk is szállnunk.
  - Persze. - ásítom. - Bocsi, hogy lefoglaltalak, mint párnámat. - nézek rá, mire ő csak nevetve megrázza a fejét, majd kiszáll a kocsiból, engem is kisegítve.
  A halban ismét jön a felosztás. Paul ismét egy rossz hírt közöl velünk, ám nekem most mégsem annyira rossz, talán.
  - Sajnos a szállodában sok híresség található, így mikor lefoglaltam nektek, egy szobával kevesebbet sikerült. Most sincs felszabadulva egy sem, de ha nektek is megfelel akkor az előző beosztás itt is érvényes. Mel neked jó lesz, ha Louis-val leszel? - pillant felém.
  A körülöttem lévők egyből szólásra nyitnák a szájukat, de én megelőzöm őket. 
  - Igen, megfelel. - bólintok rá. Nagyra nyílt szemekkel néznek. Tudom, hogy megleptem őket, de bízom benne nem próbálnak meg lebeszélni róla, hiszen tudhatják, hogyha valami nem tetszik akkor azonnal költözöm Zaynhez. - Jól leszek pillantok rájuk, beszélni akarok vele. - teszem hozzá halkan. - Ha valami gondon van tudom hol a szobád. - pillantok Zaynre.
  - Nem akarom, hogy vele aludj egy szobában. - morogja.
  - Megleszek. - nyugtatom meg. - Norah te pedig ne néz így rám. Tudom, hogy mit gondolsz, de muszáj tisztáznom egy két dolgot, ígérem, hogy semmi bajom sem lesz.
  Tudom, hogy nem tetszik neki. Nem csak abból, hogy mérgesen néz rám, hanem onnan is, hogy meg sem szólal. Nem akarok vele rosszban lenni, de meg kell értenie, hogy beszélnem kell vele, négyszemközt. A többieknek is döntést kell hozniuk, mint nekem. Louis a barátjuk, nem tehetik ezt vele örökké, még akkor is, ha megvan rá az okuk. 
  Amint, benyitok a szobába Louist bent találom. Az ágyon ül és maga elé bámul, egészen addig, míg felém nem kapja a fejét. Abban a pillanatban feláll, majd felém igyekezik.
  - Nem értem, hogy miért egyeztél bele. - suttogja előttem állva. - Hiszen...
  - Hallgass! - rázom meg a fejem. - Csak hallgass és figyel rám, mert egyszer mondom el neked ezt az egészet. - bólint, én pedig eltávolodom tőle, majd leülök az ágy szélére. - Fájdalmat okoztál nekem, nem is kicsit, de úgy gondolom, hogy minden ember hibázik jó sokszor az életben. Viszont bocsánat mindenkinek jár, ahogy egy második esély is. Lehet, hogy megbánom, lehet, hogy nem kéne ezt tennem, de most így érzem helyesnek. - suttogom. - Nem tudok neked most többet ajánlani, mint a barátságom, amit megpróbálok veled előröl kezdeni, de szerintem ez is egy lépés. Ám szükségem van rád. Nem tudom, hogy higgyek-e Lounak, de úgy gondolom ő ismer téged. Szerinte, ha valakinek azt mondod, hogy érzel iránta valamit, akkor nem hazudsz. Én ebben még nem tudom eldönteni mit gondoljak. De lehetnénk barátok, akik a színfalak mögött kicsit többek talán...
  - Te most azt mondod, hogy... barátság extrákkal? - vonja fel a szemöldökét.
  - Valami olyasmit. - biccentek felé. - Tudom, hogy ez nem jó döntés, de többre képtelen vagyok. Okom is van rá, de arra sem vagyok még kész, hogy beszéljek róla neked és nem is hiszem, hogy most megbízom benned annyira, hogy elmondjam, de talán a jövőben sikerülni fog.
  - Szóval megbocsájtod nekem, amit tettem bár sosem felejted majd el, de még nem tudod mit érzel irántam? - kérdez rá.
  - Igen valahogy úgy. - sóhajtom. - Tisztáznom kell magamban a gondolatokat. És ez csak úgy megy, ha megpróbálok neked még egy esélyt adni, csak egy feltételem van. A többiek csak a barátságról tudjanak. Amíg nem vagyok biztos magamban, nem akarom, hogy bármi más is kiderüljön. 
  - Legyen, ahogy akarod. - egyezik bele. - De őszintén sajnálom, amit veled tettem. Tényleg nem akartalak megbántani. Semmiben sem hazudtam neked, ezt tudnod kell.
  - Megpróbálom elfogadni, de nem ígérek semmit sem. Lehet sikerül sokkal hamarabb, mint én azt el tudom képzelni, de az is lehet, hogy nem. Időt kell adnod, hogy tisztáztam a dolgokat és ígérem, hogy mindent megérttel majd, amikor itt lesz az ideje.
  - Akkor ez azt jelenti, hogy ezt az öt napot, amit itt töltünk velem fogod tölteni a szobában? - kérdez rá bátortalanul.
  - Hogyha nem csinálsz semmi hülyeséget, akkor is. Fogalmam sincs, hogy a többiek, hogy viselkednek majd veled, de megpróbálok velük beszélni, hogyha én képes voltam neked adni még egy esély, akkor nekik is menni fog. Bár Norah és Harry kétlem, hogy ebbe belemenne. Neked kéne próbálkoznod velük. Nem úgy mintha semmi sem történt volna, hanem kiengesztelni őket.
  - Ha te azt szeretnéd, akkor megpróbálhatom. Nem ígérem, hogy sikerülni is fog egyből, de próbálkozni fogok. - mosolyog rám.
  - Köszönöm. - pillantok felé. - Most pedig azt hiszem, hogy lefekszem, mert még mindig szarul érzem magam. 
  - Csatlakozhatok? - kérdi felém nézve, mire én bólintok. Nem tudom mi sül ki ebből, de nem akarom ismét azt érezni, amit az elmúlt napokban. Remélem nem is fogom.

1 megjegyzés: