27.rész A művészet nyugtató

Sziasztok! 

Leszek olyan ügyes és időben kiteszem a részt! :D

Na szóval, igazán sok mindent nem szeretnék róla mondani, mindenki döntse el maga, hogy mennyire jó. Nagyon várnánk a vissza jelzéseket, már csak megerősítés képen is,  tudjuk, hogy jó ami írunk nektek!

Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog! Jó Olvasást! 

Ölelünk Titeket, 

Amelia & Evelyne

Norah 

Hihetetlenül jól eset az, hogy megnyugtatott és aggódott értem. Rég nem kaptam már ilyen megnyugtató, kedves szavakat. Soha nem vagyok otthon, de az álmomat kell követnem, ezért nekem muszáj ott lenne, ahol jelenleg lakom. Tudom, hogy nem azaz igazi otthonom, én még is szeretek ott élni. Ahogy Liamnek is mondtam, barátokat szereztem, akik szinte már a családom. Tudta miről beszéltem, hisz elnézve őket ebben a pár napban rá jöttem, hogy ők is azok egymásnak. Egy családba pedig nagyon nehéz beilleszkedni, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez sikerüljön. Igaz volt amit mondtam, kiakadtam a rajongókon, vettem már részt turnén - igaz, nem One Direction volt - de tudom, hogy mennek a dolgok. Eléggé felkavart, hogy ezek ennyire elszántak. Meglehet őket érteni, hisz nekik a srácok sokat jelenteken, de nem kellene túlzásba esni. Ezek a rajongók számomra túl őrültek, sokat akarok. Biztos sokat jelent nekik egy alá írás, lássa a kedvencét élőben, de határt kell szabni a viselkedésnek. Imádok ruhákat tervezni, az énekesnek vagy legyen az nő, mindig tetszett. Nem hiába járok egy másik kontinensen iskolába, nagyobb és több a lehetőség. Mindent megteszek a legjobb eredményekért, olyanokkal lettem barátok, akikről álmodni sem mertem volna az első pár napban, amikor oda költöztünk.  Igazán jó, hogy már most ilyen híresek vagyunk a szakmában és ilyen sok helyen gyakorolhatjuk, mutathatjuk meg a tehetségünket.

***

A késő délutáni órákban tértem magamhoz, Harry szorosan ölel magához, miközben mélyen szuszog. Karjaiból kibontakozva, sétáltam a függönyhöz és néztem ki, rajongók hada állta még mindig el az utat. Esélyem sem volt kimenni egyet sétálni, így hát elhatároztam, hogy mást fogok csinálni. A bőröndömben elő kerestem a rajz felszerelésemet, persze olyan halkan ahogy csak tudtam, nem szerettem volna felébreszteni. A fülesemet is elő kerítettem, végül a telefonomat. Óvatosan nyitottam ki az erkély ajtaját és csusszantam ki rajta. nem volt olyan nagy, de el ellehetett rajta férni. Egy kerek kis asztalka, két szék kapott rajta helyet. Lepakoltam, majd behúztam az ajtót, hogy a sikítozás ne halladszódjon annyira be. Kipakoltam a szükséges ceruzákat, majd a lapokat. A telefonomat is sikeresen össze szeretem, majd elindítottam a kedvenc dalaimat, közöttük James Arthurt is, hogy ihletet kapjak. Sokáig csak bámultam a távolba, miközben halkan dúdoltam a dallamot. végül ceruzát ragadtam és alkotni kezdtem. Imádok rajzolni és tervezni, kikapcsol az agyam és teret hagyok a képzeletemnek. A zene ritmusára mozgattam a fejem, amikor vagy már a harmadik ruha darabot készítettem. Gyönyörű itt, de nem az én igazi világom, nekem a pörgős mindig történik valami kell.

Új lapot vettem elő és csak random rajzolgatni kezdtem, így jött az, hogy lerajzoltam Harry madár tetkóit, a pillangót, Zayn feliratát a kezén és még Liamnek is sikerült a karján levőt. Elég volt párszor megfigyelnem, de nem gondoltam volna, hogy így sikerül.

- Szép! - szólalt meg mögöttem, egy elismerő hang. Nem is értem, hogy hallottam meg a zenén is túl. Érdeklődve pillantottam oda, kivettem a fülesemet, majd gyorsan össze akartam pakolni a rajzokat. - Ne tedd, látni akarom őket. - szólalt meg kérlelően.

- Ezeket nem kell figyelembe venni. - kapcsoltam ki a zenét. - Ezek csak rajzok.

- Igen csak igényesek. - bólogatott elismerően. - Mire készíted őket ? - kíváncsiskodik.

- James turnéjára. - meredek a távolba, mert nem bírok rá nézni.

- Szóval elmész ?  - suttogta halkan a kérdést.

- Minden bizonnyal, jobb lesz így. - mondom, de nem neki, hanem magamnak. A fenébe is nem akarok el menni, de ezek a rajongók most nagyon megijesztettek! - Még nem szóltam neki, először gondoltam tervezek, megmutatom neki és ha tetszik benne vagyok. - magyaráztam.

- Miért ? - hallottam meg a hangját egészen közelről. Karba tett kezekkel sétáltam el a korlátig, majd pillantottam le.

- Kérlek, ne gyere közelebb. - bámulok lefelé. - Egyébként is mit miért ? - próbálom el terelni a kérésemről, egy kérdéssel a figyelmét.

- Miért akarsz ilyen hirtelen elmenni ? Áll még valami a háttérben, amit nem mondasz el ? - kérésem ellenére jön közelebb.

- Szeretnék olyanok között lenni, akik a családom része. Nem szeretnék olyan rajongókat, akik ok nélkül ócsárolna, mert nem tűnik fel nekik, hogy ezek voltak az első napok amikor együtt mutatkoztunk. Én sem vagyok jobb tőlük, mert előbb ítélkezem, de csak ha mindent tudok és most kezdem megérteni. Én nem ide tartozom, anya szeret ezt tudom, de új családja lett. Vissza akarom kapni a pótt családomat, együtt inni, majd másnaposan vásárolni menni. - nevetek fel kínosan, miközben lefolyik egy könnycsepp az arcomon, amit gyorsan le is törlök, de nem elég gyorsan. Kezeit derekamra kulcsolja majd magához húz, hajamat bal oldalamra söpri, fejét jobb vállamon pihenteti meg.

- Ne beszélj butaságokat! Azt hittem ezt már megbeszéltük pár órával ezelőtt. - hangjától a hideg futkosott a hátamon. Megnyugtatott, hogy a közelében voltam.

- Úr Isten, utoljára talán akkor voltam ennyire érzelgős, amikor búcsút intettem Londonnak egy jobb élet reményében. - nevettem el magam ismét.

- Tudod, soha nem baj, ha megmutatod az igazi oldaladat. Sírj ameddig csak jól esik, de nem engedlek el. Megbánnád, ha esélyt sem adsz a kapcsolat javulására.

- Hát nem érted ?  Ez nekem nem fog menni, nem megy. Azt hittem jó lesz utazni, de még sem. Egyik helyről a másikra, nem érzem jól magam. Együtt sem kellett volna megjelennünk sehol, ebből lett eddigi életem egyik legnagyobb problémája. - fakadtam ki.

- Zavar amit a rajongók mondtak ?

- Talán.

- Norah. - puszilt a nyakamba. - Kérlek ne foglakoz vele, ne gondolj hülyeségekre. Jól tetted, hogy el jöttél. Adj időt ennek az egésznek és ha még mindig nem érzed jól magad, akkor menj el.  Nem fogunk megakadályozni benne, elfogadnánk a döntésedet.

- Olyan nehéz. - döntöttem hátra a fejem, ami most már izmos vállán pihent.

- Tudom, elsőre nekünk is az volt.

- Nem ez az első amin részt veszek, de a tiétek más.

- Miben ?

- Rajongókban. A tiétek az eddigi legfanatikusabbak, akiket láttam. - hunytam le a szemeimet.

- Imádnak minket. - kuncogott.

- Ne rontasd el a pillanatunkat. - suttogtam.

- Oh, szóval van pillanatunk. - szórakozott volt a hangja, ami nagyon is tetszett.

- És elrontottad. - bontakoztam ki, majd pakoltam vissza a mappába a lapokat. Megragadta a karomat, majd egy rántással maga mellett tudott, egy kisebb sikoly hagyta el ajkaimat. Nevetve nyomtam puszit az arcára.

- Köszönöm, Harry. - suttogtam az ölelésében, miközben a tájat néztem.

- Nem kell megköszönöd, csak ígérd meg el felejted ezt a marhaságot, itt maradsz legalább az én kedvemért.

- Ígérem.

***

Magamra sem ismertem, ahogy a tükörbe bámultam. Szemeim bedagadtak a tegnapi sírástól, szinte már vörösek voltak. Egy forró zuhany most igazán jót tett, amikor fel keltem Harry még mélyen aludt. Kibújtam mellőle, majd ruhákkal a kezemben vonultam be ide, ennek körül belül már fél órája. Kedves volt tőle, hogy megvigasztalt, de félek. Nem akarok Mellissa helyzetébe kerülni, tudom nem lehet, de akkor is. Hajamat felkötöttem, erősebb sminket tettem fel, hogy ne kérdezgesse mindenki, miért sírtam elég, ha én tudom és Harry, na meg Liam.  Egy comb középig érő rövid rózsaszín nadrágot kaptam magamra, lábaimra az egyik kedvenc kék tornacipőmet választottam, felsőm egy kék hosszított felső, ami eltakarja a nadrágomat is. Mély levegőt véve nyitottam ki az ajtó, ahol Harry az ágyon ült és a telefonját bújta.  Még mindig haragszom magamra, hogy el hittem a pletykákat, mert ő kedves, nem tudom róla elképzelni, hogy bárkinek is ártson. hihetetlen, hogy lebeszélt a turnéról, azért elküldöm a rajzokat és ha tetszik fel használhatja.

- Jó reggelt, kocka. - hangomra össze rezzen, majd rám pillant. Tetőtől talpig jó párszor végig mért, majd elismerően bólintott.

- Neked is, szépségem.

- Ugye nem keltettelek fel ? - ülök mellé.

- Megéreztem, hogy nem vagy mellettem, így felébredtem. - dönt hátra az ágyon, majd rám gördül, deja vu érzés tört rám. Homlokát nekem támasztotta, majd kezét az arcomra simította. - Gyönyörűen nézel ki. - húzta végig újait fedetlen combomon, majd egy kicsit csalódott lett, ahogy megérezte a farmeromat. - Szeretném, ha mellettem lennél, amikor felébredek. - suttogta, lehelete már csiklandozott.

- Legközelebb, nagyfiú. - mosolyogtam rá. Kopogás zavart meg minket, mire Harry morogva leszállt rólam, majd ajtót nyitott. Liam volt, aki azért jött, hogy reggelizni hívjon minket. Előre mentem vele és Niallel , Hazz pedig amint felöltözik csatlakozik. A liftben csak hárman voltunk, amint leértünk Nialler már rohant is, míg Li utána. Én mondtam, hogy megvárom a göndörkét, mert most tutira besértődött. A második lift ajtaja nyílt és Louis lépet ki rajta. Remek, korra reggel nincs energiám hozzá.

- Pont jó, hogy össze találkoztunk.

- Igazán ? - tettem karba a kezeimet. - Mit akarsz ?

- Megköszönni, hogy ilyen jól elintéztél, de semmit nem tudsz. Mellissa nem engedi megmagyarázni, még most sem.

- Először kellett volna vele ezt tisztáznod és akkor most nem nyavalyognál. Tulajdonképpen tudod, hogy most engem ismertél el ?

- Már az sem számít. - rázta meg a fejét. - Elegem van. - csattant fel. - Mit akarsz még ? Még jobban tönkre akarsz tenni ? A barátaim melletted állnak velem szemben, Mellissa nem hajlandó velem beszélni, minden közeledésemet elutasítja.

- Ugyan, én csak vissza adom ami jár neked. - válaszoltam nyugodtan.

- Na ide figyelj. - ragadta meg a karomat. - Csináld vissza az egészet, mondj olyat amitől mind megenyhülnek. - az sem zavarta, hogy a folyosón vagyunk, hogy a lift most állt meg és nyílt ki, folytatta. - Az sem sokat segített, hogy egy szobát vissza mondtam, a közelemben sem akar lenni. - nézet rám dühösen.

Tudtam, hogy az ő keze van a dologban!