2014. október 2., csütörtök

26.rész - Váratlan vendég

Sziasztok!
Sajnáljuk, hogy tegnap nem került ki a rész, de elfelejtettem milyen nap is 
van. De most itt van a várva várt rész, ami reméljük tetszeni fog nektek!
Köszönjük a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket,
Amelia és Evelyne!



Melissa


  Nem akartam hinni a fülemnek. Paul tényleg azt mondta volna, hogy én Louisal leszek egy szobában? Hogy a fenébe történhet meg ez? Nem akarok, igazából rettegek ettől a pár naptól, amit vele kell majd töltsek, de nem akarok gyávának tűnni, aki képtelen megbírkózni egy kis gondal. Zayn kedvesen felajánlotta, hogy aludják nála, de én csak egy mosollyal nyúgtáztam ajánlatát, nem fogok megfutamodni, nem adom meg neki azt az örömöt. Persze Louis hamar kiakadt, mikor már Norah is ajánlatot tett, hogy majd Harry cserél velem. Nem akartam már most veszekedésbe csöppenni ismét, így gyorsan leállítottam őket.
  - Elég! - kiáltottam el magam, mire mindenki befogta a száját. - Ne aggódjatok nem lesz gond, ha mégis akkor átköltözöm. - nyugtatom meg őket. Zayn dühösen néz Louisra, amit én mosolyogva kémlelek. Aggódik értem. - Igen Zayn, akkor meg is ütheted. - egyszerre tört fel belőlünk a nevetés, kivéve persze Louisból. Zayn elé sétáltam, majd megöleltem. - Köszönöm az ajánlatot, élni fogok vele, ha már nem bírom tovább és azt is köszönöm, hogy kiállsz mellettem. - nyomtam egy puszit az arcára. Mindenkitől elbúcsúztam, majd a végére hagytam Noraht. Louis már rég eltűnt a bőröndjeivel és sajnos az enyémekkel is a szobánkba. - Megleszek, ne aggódj. - suttogom.
  - Ha bármit tesz, amit nem kéne én esküszöm, hogy megölöm. - morogja.
  - Nem fog, nem egedem neki. - mosolygok rá.
  Tudom, hogy senkinek sem tetszik a tény, hogy vele kell legyek. Őszintén nekem sem tetszik, de ez van. Nem fogok megfutamodni, annyi mindent éltem már át, ez is menni fog. Ha csak arra gondolok, hogy mit mondtam néznek nevetnem kell. Tudom, hogy ő ezt teljesen komolyan vette. Az elmúlt időben, nagyon jóba lettem vele, meg persze a többiekkel is, de ő valahogy közelebb férkőzött hozzám, aminek nagyon örülök. Úgy érzem, hogy sokban hasonlítunk egymásra. Szerintem a húcigájának tekint, aki minden rosszfiútól meg akar védeni, még akkor is, ha az a személy éppen az egyik haverja, ami nekem nagyon jól esik. Sóhajtva indultam el a szobánkba, majd álltam meg az ajtó előtt.
  Mély levegőt vettem, majd benyitottam. Nem lepődtem meg azon, hogy csak egy ágyat láttam a hatalmas szobában. Sejtettem, hogy csak egy lesz, ami valljuk be nincs a kedvemre, de nem tudok vele mit kezdeni. Bár annak nagyon örülök, hogy ilyen nagy, mert legalább kényelmesen elférünk majd rajta. Körbenéztem a szobában. Egy kefete bőrből készült kanapé állt az ablak előtt, mellette pedig két fotel és egy hatalmas tévé előtte. Jobb oldolt volt egy kisebb bárpult is, aminek most nem igazán örültem, belegondolva, hogy mi történt két napja. A másik oldalt pedig ott volt az ágy két éjjeliszekrénnyel. Az ablak melletti falon, pedig ott diszelgett a ruhásszerény. A tekintetem ismét az ágyra kaptam, majd egyenesen a kék szemű fiúra bámultam, aki engem nézett szüntelenül. 
  - Beljebb is jöhetsz nem foglak bántani. - mosolyog rám.
  - Te csak ne mosolyogj. - forgatom a szemem. - A tegnapi után annak örülnék, ha rám se néznél erre tessék egy szobába kerülünk. - tárom szét a karjaim. - Tudod mit, inkább ne is válaszolj erre, mert nem vagyok kíváncsi rá.
  - Lehet, hogy ennek köszönhetően sikerül kibékülnünk. - vonja meg a vállát. - Tudod egy ágyban kell aludnuk és a nap nagy részét egy szobába is töltjük majd. - kacsint.
  - Nem fogok neked ilyen hamar megbocsájtani. - nevetek fel. - Tudod még mindig átmehetek Zaynhez, aki tárt karokkal fogadna és biztos vagyok benne, hogy mindenki jobban örülne, ha vele aludnék és nem veled. - vágom hozzá.
  - Paul velem osztott be, miért olyan nehéz ezt megérteni? - sziszegi.
  - Miért hozod mindig fel ezt? - kérdem. - Lehet, hogy ezt tette, de ez nem azt jelenti, hogy nekem be is kell tartanom ezt az egészet. - nézek a szemébe. - És tudod mit nem is akarom. - fordulok meg, majd a kabátomat felkapva lépek ki a szobából.

***

  Annyira elegem van már most belőle. Alig telt el két perc és máris a veszekedés szélén állunk, így fogtam magam és leléptem, ami most nagyon jól jött, mert semmi kedvem nem volt, hogy ismét dühös legyek. A lábaim egyenesen egy szoba elé vezetettek, majd bekopogtam rajta és vártam, hogy kinyitódjon előttem.
  - Hát te? - tárta nagyobbra az ajtót, hogy beléphessek.
  - Nem akartam vele veszekedni. - vonom meg a vállam. - Így ide jöttem, remélem nem baj. - nézek rá.
  - Persze, hogy nem Hercegnő! - zárja be az ajtót. - Esküszöm, hogy egyszer még behúzok neki egyet. - morogja az orra alatt.
  - Arra semmi szükség - mosolyogok rá - még. - teszem hozzá. - De ha kell egye ütés, ígérem, hogy neked szólok először róla.
  - Rendben. - mosolyog rám. - Am én éppen sétálni készültem velem tartól? - kérdezi, mire én bólintok. - Jártál már itt? 
  - Nem, de gondolom majd a szabad napon körbevezetettek minket, mivel ha jól sejtem nem ez az első itt töltött napotok.
  - Jól gondolod és nagyon szívesen leszünk idegenvezetők. - mosolyog rám. 
  Eddig nagyon tetszik, amennyit láttam Bernből. Szép hely, megnyugtató. Nincs az a nagy zsúfoltság, de azért forgalmas. Egy ilyen helyen simán eltudnám képzelni az életem, minden gond nélkül, de persze hamar rá kell jönnöm, hogy ez nem lehet így, mivel én nem ide tartozom. Mivel sok volt a rajongó elől, ezért hátul hagytuk el a szállodát és indultunk egy jobbra. Egymás mellett mentünk, miközben beszélgettünk.
  - Tudom, hogy nem szép dolog ilyet kérdeni, de észrevettem, hogy Lout, anyának szólítod. - nyeltem egyet. Erre a témára nem számítottam, még most is nehezemre esik beszélnem róla, de tudtam, hogy egy nap eljön majd ez a kérdés is. - Mi történt a családoddal.
  - Elveszítettem őket. - suttogom. - Lou pedig befogadott és ő nevelt fel. Norahval is így lett ilyen szoros a kapcsolatom, majd az idő múlásával egyre jobban kötődtem hozzájuk és képes voltam Lout anyának hívni, még ha ő nem is az igazi anyukám. 
  - Sajnálom. Nem akartam felhozni. - mentegetőzik.
  - Semmi baj. - mosolygok rá. - Ideje hozzászoknom, hogy felteszik nekem ezt a kérdést.
  Pár percig csendben sétáltunk egymás mellett, egészen addig mí Zayn meg nem állt és összeráncolt homlokkal nem kezdte az egyik lányt bámulni, aki előttünk sétált. Szerettem volna megszólalni, hogy nem illik lányokat bámulni miközben barátnőd van, de megelőzött.
  - Perrie! - szólította meg a lányt, mire az kíváncsian fordult meg. Mikor észrevette a mellettem álló fiút szemei nagyra nyíltak, majd rohanni kezdett felé, én pedig kicsit odébb húzódtam, hogy ne legyek útban. - Hát tényleg te vagy az. - csókolta meg.
  - Zayn, de hiányoztál már. - mosolyog rá. Mindketten felém fordulnak, mire zavaromban lesütöm a szemem. Vajon mit gondolhat rólam most Perrie, hiszen a pasijával sétáltam kettesben. - Biztosan te vagy Melissa. - lép felém. - Zayn sokat mesélt rólad, én Perrie vagyok, ennek a gondoskodó rosszfiúnak a barátnője. - nyújtja a kezét, amit én mosolyogva fogadok el.
  - Nagyon örülök Perrie. - rázom meg a kezét. - Azt hiszem nekem most le kéne lépnem. - nevetem el magam kínosan.
  - Ne butáskodj, nem tudok sokat maradni, de egy kávé vagy tea még belefér. - mosolyog Perrie. - Gyere te is velünk, tényleg nem zavarsz. - Zaynre nézek, aki bólogatva ért egyet barátnőjével. 
  - Gyere velünk, nem szeretném, hogy eltévedj nekem visszafelé, aztán Norah az én fejem szedje le, hogy hol lehetsz. - nevet fel. 
  Hármasban folytatjuk tovább utunkat, ami egyenesen az első kávézóba vezet. Helyet foglaltunk egy kisebb boxban, majd miután felvették a rendelésünket, beszélgetni kezdtünk. 
  - Hogy kerülsz ide és én miért nem tudtam róla? - vonja kérdőre Zayn, Perriet.
  - Koncertünk volt, de nem gondoltam volna, hogy ti itt lesztek még ma ilyen hamar. - vonja meg a vállát. - Pár óra múlva indul a gépünk, ezért nem szóltam. Nem szerettem volna, hogy szomorkodj, ha nem jönne össze a találkozó, de ahogy látom mégis sikerült összehozni. - nyom egy puszit az arcára. - És mond csak Mel, milyen érzés a fiúkkal turnézni? - fordul felém.
  - Fárasztó. - nevetek fel. - De minden perce megéri vagyis majdnem minden perce, de összességében véve minden oké. - mosolyogok rá.
  - Louis még mindig nem tért magához? - sóhajtja. - Tudok róla. - mondja mikor észreveszi az érthetetlen képem. - Tudod ez a jófiú mindent megoszt velem, mikor fáradt. Nem értem, hogy miért tett ilyet. Lehet, hogy már nem minden olyan, mint régen és ezt El is érzi, de én úgy tudtam, hogy szeretik egymást.
  - Pezz, talán nem kéne erről beszélgetni. - motyogja Zayn.
  - Sajnálom. - kapja felém a tekintetét. - Remélem nem bántottalak meg. 
  Még beszéltünk egy keveset, de Pezznek mennie kellett, így hagytam őket kettesben elbúcsúzni, míg én kifizettem az italainkat. Kétszer is bocsánatot kértem, mert a nyakukon voltam, mikor biztos voltam benne, hogy szerettek volna kettesben lenni, de Zayn csak rosszállóan megcsóválta fejét, hogy fejezzem be. Kint már sötétedni kezdett mire visszaértünk, természetesen még mindig teli volt rajongókkal az első bejárat, így hátul mentünk be. 
  - Tényleg sajnálom, hogy pluszba voltam. - motyogom miközben búcsúzkodunk.
  - Mel, ki nem merd még egyszer ezt mondani. - morogja. - Nem voltál pluszba, ezt Pezz is megerősítette. Sőt azt mondta, hogy megkedvelt téged, szóval szeretne veled majd újra találkozni, ha egyszer majd közös állomáson lesz koncertünk.
  - Én is kedvelem őt. - mosolygok rá. - Nagyon összeillettek, remélem tudjátok.
  - Sokan mondják, így mindig a tudtunkra adják. - vonja meg a vállát.
  Megöleltük még egyszer egymást, majd egy puszit adtam az arcára és megvártam míg eltűnik az ajtaja mögött. Sóhajtva indultam el az én szobám felé, mivel tudtam, hogy a mai éjszakám már nem lesz olyan könnyű, mint amilyen a többi volt. Már nem Norah a szobatársam, hanem Louis, akivel most kicsit sincs kedvem osztozkodni. Lehúzom a kártyám, majd belépek a szobába. Azonnal megpillantom az ablakban álló ideges fiút, aki éppen telefonon beszél valakivel, bár az arcát elnézve inkább veszekszik. Mit sem törődve vele, kivettem egy pizsamát a bőröndből, majd a fürdőbe mentem, ahol egy gyors zuhanyzás után bele is bújtam. 
  Amikor kiléptem Louis már az ágyban feküdt, én pedig sóhajtva bújtam be mellé, de mikor észrevettem, hogy nem próbál hozzám közeledni nyugodtan hunytam le a szemeim. 

2 megjegyzés:

  1. Szerencsétek, hogy ez a rész kárpótolt a megcsúszásért <3 :D Várom a kövit nagyon, de nagyon ;D Én azért titkon bízom abban, hogy lesz valami Louis és Mel között, akármilyen szemétláda is volt. Vagy legalábbis megbeszélik, vagy ilyesmi... Na, értitek :D xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én voltam a ludas, hogy nem került fel. A suli miatt teljesen kiment a fejemből, hogy milyen nap van. Hogy mi lesz Lou és Mel között, az majd kiderül. Sok minden, annyit megsugok. Örülünk, hogy tetszett!

      Törlés