2014. szeptember 24., szerda

25.rész " Hogy bírjátok ezt ? "

Sziasztok! 
Meghoztuk a következő részt, reméljük tetszeni fog! 
Nagyon köszönjük a támogatásotokat, nagyon jól esik!
Várjuk a véleményeket, jó olvasást! 

Ölelünk Titeket, 
Amelia & Evelyne! 



Norah 


Érdeklődve néztem az elhaladó tájakat az autóból, hiszen még soha nem jártam Bernben. Harry közvetlen mellettem ül, ami megnyugtat. Hatalmas kezét át dobja vállaimon, majd közelebb húz magához. Az egész repülő út sokkal jobban telt, mint először, most a kocsit csend uralja, egy picit elfáradtunk. Amint a szállodához értünk, hatalmas rajongó tábor kezdet el sikítozni. Még mindig nem értem, honnan a francból tudják, hol szállnak meg ? Szinte már félek el hagyni a kocsit, ugyan is a reptér sem volt egy séta gallop számomra és Mellnek sem. Mellissa anyával és Luxal ment elől Paulal, míg én lemaradva Zaynnel és Harryvel beszélgettem. Volt pár kedves rajongó, akik nem épp szép szavakkal illettek, a legrosszabb talán az volt, hogy azzal fenyegetnek, megtalálunk és megölünk. Milyen kedvesek ezek a lányok! - remélem az irónia érződik. Hazz megnyugtatott, hogy nem engedi, hogy bajom essen, én pedig hittem neki. Sorban szálltunk ki az autóból, majd biztonsági őrök nyitottak nekünk egy utat. Harry szorosan ölelt magához, hogy még véletlenül se érjenek hozzám. A kedves szavakat jelenleg is megkaptam, amiket már most próbáltam kizárni. Paul bejelentkezett, majd mindenkinek adott egy mágnes kártyát.
- Lou és Lux, azt hiszem tudjátok ti, mint mindig most is egy szobában alszotok. Egy emeleten van az összes lakosztály, egy picike bökkenővel. Nincs elég szoba!
- Mi az, hogy nincs elég szoba ? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
- Keveredés történt, így egy szobával kevesebb van. - vakarta meg a tarkóját. - Szóval a felállás a következő lesz Lou - Lux, Niall, Liam, Zayn ti külön szobát kaptok, egy lesz nekem és Louis Mellissával fog osztozni. - ahogy ezt ki mondta megfeszültem, szinte mindenki egyszerre lett ideges. Louis képén ott ült az a bizonyos vigyor, míg Mell arcára a félelem. - Harry pedig Norahval. - Hazz rám nézet, majd mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra. - Pakoljatok le, majd pihenjetek. - nyújtotta a kulcsokat. Elfoglaltunk egy liftet és próbáltam megnyugodni, de ez még akkor sem ment, amikor Harry magához ölelt.
- Ha szeretnél jöhetsz hozzám is. - ajánlotta fel neki Zayn, amit a megfelelő folyosón álltunk.
- Akár Harry is szívesen cserél veled. - mondtam halványan mosolyogva, mire Hazz csak felnyögött, válaszul csak a gyomrába könyököltem.
- Ez nem volt szép, szépségem. - hajolt a fülemhez, mire csak ártatlanul mosolyogtam rá.
- Miért olyan nehéz megérteni, hogy Paul mellém osztotta be ? - csattant fel dühösen Louis.
- Kezdjük sorolni, pucérkodó. - szóltam vissza.
- Tudhatnám, hogy a te kezed volt benne. - mutatott rám.
- Mi tagadás, szívesen csináltam. - nevettem el magam.
- Jól vigyáz mit teszel vagy mondasz! - tette karba a kezeit.
- Remélem ti is jól hallottátok, hogy most engem fenyegetett.
- Elég! - kiáltotta el magát Mell. - Ne aggódjatok nem lesz gond, ha még is akkor át költözöm. - nyugtat meg. - Igen Zayn, akkor meg is ütheted. - erre a kijelentésre mind felnevettünk, egy személyt kivéve.

***

A szoba valami gyönyörű, azok után hogy megérkeztünk Harrynek dolga akadt, így egyedül maradtam a szobában. Nem pakoltam ki semmit, csak körbe néztem, majd lepillantottam, ahol ismét számtalan rajongó ácsorgott. Eszembe jutottak azok a bántó szavak és valamiért azt érzem, hogy megtörtem nem vagyok már olyan erős, mint hittem. Leültem a kanapéra, lábaimat magam alá húztam, majd egy párnát öleltem magamhoz. Talán el kellene mondanom valakinek, de Mell nincs a legjobb állapotban, elég sok lett a gondja. Ha csak arra gondolok kivel van egy szobában, dühös leszek. Na álljunk csak meg! Mondott valamit a szócsata alatt, oh Te jó ég! Megölöm, ha az egészet ő tervelte ki. A fiúk közül nem tudom kiben bízhatnék meg, hisz csak Harryvel lett szorosabb a viszonyom. Örülök, hogy Mell legjobb barátra lelt Zaynben. Hasonlítanak egymásra jobban, mint gondolnák. Nem akarom ezt a problémámat Hazzra sem rázúdítani, azt sem tudom mi van közöttünk. Úgy viselkedünk, mintha együtt lennénk, pedig csak ismerkedünk. Néha túlságosan is olyan, mintha több lenne barátságnál, de kevesebb egy pár kapcsolatnál. Észre sem vettem, de a könnyek már folynak az arcomon, kézfejemmel igyekszem őket eltüntetni, hogy ne vegyék észre majd. Nem akarok magyarázkodni erről nem. Előttük muszáj erősnek tűnnöm. Ez még csak a második turné állomás még is, megviselt. Nem is értem ők, hogy tudják kezelni a helyzetet ? Hogy pergetik le magukról az utálkozókat ? Az ajtón kopogtak, én még sem mentem ajtót nyitni. Így senki nem láthat meg, na meg aztán semmi kedvem nincs senkihez sem. Ha a szoba társam jönne, ő vitt kulcsot láttam. Vártam hátha elmegy, de nem tette. Az ajtó lassan nyitódott, mire én amilyen gyorsan csak tudtam letöröltem a könnyeimet.
- Norah ? - hallottam meg Liam hangját. Sötét volt hála a függönyöknek, amiket még az elején behúztam.
- Itt vagyok. - szólaltam meg csendesen.
- Minden rendben ? - ült le mellém.
- Semmi sincs rendben. - eddig bírtam kitört belőlem a zokogás. Szorosan vont magához és próbált megnyugtatni. Kis idő múlva sikeresen lenyugodtam, már csak szipogtam.
- Mi történt ? - kérdezte kedvesen, miközben magához ölelt és a hátamat simogatta, nehogy újra kitörjön belőlem a sírás.
- Hiba volt el jönnöm, ez nekem túl sok. - motyogtam. - Louis viselkedés, eddig sem szerettem most ki fejezetten gyűlölöm. Megijeszt, a kedvességetek , a közeledésetek. Van egy baráti köröm, amit nagyon nehezen építettem fel. Nehezen bízunk meg az emberekben, mert sokszor csalódtunk.  Szóval vannak híresség barátaink is és ha velük voltunk, ugye nekik is volt rajongó táboruk, de azok nem estek így nekem. Nem mutathatom a gyengeségemet, mert nem okozok örömet senkinek sem, ezzel nem.
- Nyugalom. Nem volt hiba, hogy eljöttél. Hozzá fogsz szokni ehhez az egészhez, itt vagyok és segítek.
- Hogy bírjátok ezt ? - kérdeztem, amikor újabb hangos sikítás hallatszódott be még a csukott ablakon is keresztül.
- Egy idő után hozzá szoktunk és természetesnek tűnik.
- Hát nekem soha, nem lesz természetes. - ellenkeztem.
- Soha nem kell félni attól amit a jelen és a jövő tartogat, a múlton pedig kár rágódni.
- Sok hibát követtünk már el, de egyiket sem bántuk meg, csupán tanultunk belőle. Nem félek, na jó talán egy kicsit. - ismertem be. - De ez nem a szokásos otthoni London, vagy LA, ez itt teljesen más. Soha nem féltem a változástól, de ez itt most megijeszt. - folyik le ismét egy könnycsepp az arcomon.
- Nem lesz semmi baj. - nyomot puszit az arcomra.
- Megígéred ?  - távolodtam el tőle annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Igen.
- Mellel vannak szabályaink, de most a fáradságtól nem emlékszem, hogy ez hagyadik. - nevetem fel. - Soha ne ígérj olyat amit nem tartasz be! - idéztem.
- Még is mennyi titkotok van még nektek ? - néz rám csodálkozva.
- Sok. - vágtam rá.
- Szabályok ?
- Szintén sok. Az ember megtanul egy rendszerben élni, főleg amikor nagyon messzire kerül a családjától. - meséltem egy keserű mosollyal, csalódottsággal a hangomban.
- Most kezdem megérteni miért utáltatok minket annyira. Tudjuk milyen amikor távol van a család, mi ezért alakítottunk ki egy újat. Jelen esetben tőletek vettük " kölcsön " őket.
- Már nem haragszunk, nem érnénk el vele semmit. - ráztam meg a fejemet. - Hiányoznak, de majd reméljük egyszer vissza kapjuk őket, úgy ahogy régen volt. Át érzem Mellissa helyzetét, de nekem szörnyűbb, mert én még beszélhetek velük, ő viszont már nem. - kezdek újra könnyezni. - Nekünk is lett új családunk, amibe ti még nem tartoztok bele. - pillantottam rá.
- Reméljük egy idő után már igen. - törölt le még egy makacs könnyet.
- Norah, megjöttem. - lép be Hazz. Ránk kapja a tekintetét, majd sietve jön beljebb és ül le velem szemben található dohányzó asztalra.  - Történt valami ?
- Azt hiszem magatokra hagylak. - állt fel Liam. - Fel a fejjel, kicsi lány. - nyomot puszit az arcomra.
- Liam. - szóltam utána, mire ő vissza fordult. - Köszönöm. - mosolyogtam rá, egy kacsintás után eltűnt az ajtó mögött.
- Norah, mi történt ? - ült át mellém, oda ahol eddig Liam ült.
- Már semmi. - suttogtam.
- Kérlek, tudni akarom. - simogatta az arcomra.
- Én csak be sokkaltam, nekem ez már nagyon sok. - sírtam el magam ismét.
- Mitől ? Mi sok ?
- Itt vagyok veletek, távol a barátaimtól, akik a családom. Az igazi családomat még mindig kilométereknek tűnő távolságra érzem, pedig pár szobával vannak odébb.
- Adj időt ennek, hamar megszokod az utazást és ezt az egészet.
- Miét jön mindenki ezzel ? - csattanok fel. - Rohadtul nem fogom megszokni. - sétálok az ablakhoz. - Tudod a fejedhez vágnám, hogy te nem tudod milyen a családod nélkül, de már négy éve hogy te is ebben vagy. Folyamatosan utazol és nem vagy velük, de a fontosabb ünnepeken ott vagy.
- Norah. - ölelt át hátulról. - Semmi baj, kiborultál elő fordul - nyomot puszit a nyakamra, amibe bele remegtem. Nem ellenkeztem, pedig tudtam volna. Karajiba kapott, majd az ágyba fektetett, mellém feküdt, karjaiba volt, végül valamikor a kimerítő sírástól elaludtam. Kiborultam, de most már tudom van kire számítanom. Igazuk van, igaza van anyának adnom kell nekik egy esélyt, meglátjuk mire mennek vele és mire megyek én vele!

2 megjegyzés:

  1. Úúú, nagyon jó rész <3 Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük :) egy hét múlva érkezik a folytatás! :)

      Törlés