Sziasztok!
Meghoztuk a következő részt, reméljük tetszeni fog!
Nagyon köszönjük, hogy támogattok minket!
Várjuk a véleményeiteket!
Ölelünk Titeket,
Amelia & Evelyne
Norah
Amilyen gyorsan bele mentem ebbe a beszélgetésbe, olyan gyorsan akartam vissza menni a szobába és ki sem jönni onnan reggelig. Aggódom Mellissa miatt, öt perce hagytuk el a hotelt és csak sétálunk az utcákon, miközben páran megbámulnak minket. Jót tesz ez a némaság, nem vagyok olyan gonosz, hogy itt kezdjek el vele kiabálni. Valahogy egy eldugottabb játszótéren kötöttünk ki, felcsillant a szemem a hinta láttán. Los Angelesben is mindig imádtam ilyen helyekre járni. Azonnal elfoglaltam az egyiket, mire meghallottam a göndörke kuncogását, majd helyet foglalt mellettem. Az életkedvem egyre jobban kezdet vissza jönni még akkor is, ha tudom nem itt van vége a játéknak, de élvezem a közelségét, legalább magamnak be kell ismernem. Lehet leszek még velük ellenséges, de kellene a jó pillanatok is. Egy egész nyaram van velük, néhány barátnőm nagyon is irigykedő típus, rosszul fejeztem ki rajongók. Istenem, eszembe jutott mit is mondtam Louisnak az étteremben, az arcomra ismét mosoly szökött. Jelen pillanatban boldog voltam, de soha nem lehet tudni meddig is leszel az.
- Hogy van Mellissa ? - törte meg a köztünk levő csendet, egy eléggé figyelmes kérdéssel.
- Jól lesz, erős lány. - motyogtam, kivételesen nem tettem piszkálódó megjegyzést.
- Mit csinált vele Louis ? Kezd össze állni a kép, de néhány rész még mindig homályos.
- Hát nem érted. - csattantam fel. - Mindvégig azt hittem, te vagy a csapatban az áll szent, hazudozós csajozó gép, de tévedtem. Jó lehet, hogy te is az vagy, de felénk nem mutattad még és azt gondolom, te nem vagy olyan. - álltam fel. - A drága látós barátod az, aki ezeket szív nélkül el tudja követni. Mell bizalmába férkőzött, majd rá hajtott elég ügyesen, de én vagyok az aki ezt a játszmát megnyerheti. - fordultam vele szembe.
- Ő nem ilyen. - rázta meg a fejét.
- De és nagyon sajnálom, hogy téged is szembesítenem kellett vele. Mellissára nagyon vigyázom, soha nem állnék a boldogsága útjába, de a múlt nem ismételheti meg önmagát, még egyszer már nem. - suttogtam.
- Neked is mondott valamit ? - kereste a tekintetemet, de nem találta, nem véletlenül.
- Hmm. .. elég sok mindent. Azt sajnálom, hogy engedtem neki, de akkor a barátságotokat helyeztem a mi kialakuló barátságunk elé, aztán rá jöttem nem lehet ilyen barátod. Tudtam, hogy van barátnője. Őszintén mikor nem kerültek újságba ? Ki gyűjtöttem pár dolgot a biztonság kedvéért, majd megmutattam Mellnek. Ő is tudta, néha képtelen szembe nézni dolgokkal, már túl közel engedte magához. Megrendült, de jól lesz. - magyaráztam, ő pedig figyelmesen hallgatott. - De nem hiszem, hogy ez érdekelt téged annyira. - szólalok meg ismét.
- Nem egészen, de legalább kerek lesz a történet, hogy miért utálod már csak őt egyedül. Értelmet nyer az éttermi beszélgetésetek is.
- Ch, ez még csak a kezdete volt az étterembe, többszörösen vissza kapja, hogy szórakozni akart a húgommal. - vigyorodtam el. - A bulin tudom, hogy rosszul eset, amit láttál. Aztán ott van a medencés ügy, tényleg barátságot akartam kötni, de ahogy vissza mentünk ennek a jelei eltűntek. - kezdtem ismét mesélésbe. - Később a konyhában alkohol után keresve megjelent Louis, azt hittem csak a pia miatt mondta, de aztán rá kellett jönnöm komolyan beszélt. Főleg azok után, hogy még másnap is emlékezet rá, részeg ember kevésre emlékszik. Akkor a medencénél találkoztunk ismét, te kedves voltál, én pedig zavartan beszéltem össze vissza, arra gondolva talán megérted, de nem értetted. Aztán történtek az események, végül itt vagyunk.
- Louis azt mondta ne beszélj velem ?
- Lényegében, ne társalogjak, legyek veled egy légtérben. Azt hiszi csak szórakozni akarok vele, pedig nem is tettem semmi félre érthető megjegyzést vagy hasonlót.
- Ha vissza megyünk meg fogom ölni. - morogta.
- Igazán jó lenne, de kérlek előtte had szekáljam halálra. - ültem vissza a földet kémlelve.
- Akkor újra barátok. - guggolt elém.
- Annyira sajnálom, egy hülye liba vagyok. - öleltem magamhoz.
- Nem vagy az. - suttogta a fülembe.
***
Rémült voltam, amikor nem találtam Mellt a szobánkban. Harryvel még vagy fél órán át beszélgettünk végül vissza mentünk, azt ajtómig kísért, ami jól eset. Ahogy meghallottam Melltől, hogy kivel találkozott kiakadtam, de a pofont megérdemelve kezdtem mosolyogni. Ahogy eddig most sem hagytam, hogy leigya magát. Nem lenne megoldás számára, ahogy semmi más káros dolog. A következő nap próbával telt, elég nagy volt a feszültség. Harry még szóra sem méltatta az egykori legjobb barátját. Mosolyogva néztem Louisra, aki mérgesen nézet rám, ebből én kerülök ki győztesen. Mell is sokkal jobban van, nem hagyom egyedül, a szünetekben a fiúk is csatlakoznak. Tudják mi történt és mellettünk állnak, a legjobb barátjuk ellen vannak. Sokszor vonultam félre, hogy tervezek egy ruhát a koncertre. A többieket még nem avattam be, de biztos tetszeni fog nekik. A délután folyamán megjelent egy netes pletyka oldalán, hogy Hazzal járok. Nem akadtam ki, mert számítottam rá. Beszéltünk Paulal, aki azonnal intézkedett is, különben is mi ki írtunk egy tweetet, hogy csak barátok vagyunk. Erre fel trend lett a nevünkből, mert össze illenénk meg még egy csomó ilyesmi. A délután többi részét a szobánkban töltöttük és filmeztünk, mindenki ott volt, aki jelenleg jelent nekünk valamit. Aztán jött a rossz dolog, Ed. Szinte már féltem felvenni neki a telefont, ennyi ember előtt így a folyosóra mentem, onnan a lépcső házba. Biztos akartam lenni benne, hogy senki nem hallja. Veszekedtünk, nem volt valami jó érzés, nálunk ez ritkán fordul elő. Végül sikerült lenyugtatnom, hogy csak a média forgat ki valamit. Kénytelen voltam elmesélni neki, Louis zsarolását, megemlítettem a tegnap történteket és lenyugodott. Megérti, hogy barátkozni akarunk velük és támogat benne, csak nehéz elfogadnia. Nyugodtan csatlakoztam a többiekkel és végül mindenki a mi szobánkban aludt el.
***
Fáradtan nyitottam ki a szemeimet, de nem feküdhettem tovább, kezdet nagyon kényelmetlen lenni. Én Mellel aludtam egy ágyon, míg Niall a kanapén, a másik két jómadár az én ágyamon, Zayn meg keresztben a lábunknál. Óvatosan szálltam ki, új ruhákkal indultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Jól eset a zuhany, teljesen fel frissített. Egy farmert és pólót kaptam magamra, végül össze fogtam a hajamat, sminkel nem is bajlódtam. Halkan mentem ki nehogy valakit felébresszek, de késő volt. Harry nyitott szemmel feküdt és kémlelte a szobát, amint meglátott elmosolyodott, gesztusát én is viszonoztam.
- Jó reggelt! - suttogta.
- Neked is. - mentem hozzá közelebb.
- Segíts kimásznom. - könyörgött, szerencsétlenségén szívesen fel nevettem volna, de nem akartam felkölteni a többieket. Ajkamba harapva fogtam meg Liam kezét, hogy Harry kitudjon bújni, helyére pedig egy párnát tettünk. A tárgyat magához szorítva aludt tovább. - Gyere. - ragadta meg a kezemet, majd húzni kezdet, még gyorsan sikerült felkapnom a mágnes kártyámat. Gondolatom szerint az ő szobájába mentünk, az ágyon ülve vártam, hogy el készüljön. Egy fekete szakadt farmert viselt, egy félig begombolt inggel, brutál jól nézet ki. Jézusom miket beszélek ?! Esélyem sem volt megkérdezni mit fogunk csinálni, újra kézen ragadott majd a lifthez vezetett. Csendben tettük meg ezt a pár percet, míg a földszintre értünk, ismét kézen ragadott és egyenesen az étterembe mentünk. Körbe pillantva egyetlen egy ismerőst sem találtam, pedig most jól jött volna. Nincs bajom vele, se a reggelivel, de nem akarom azt, hogy együtt találjanak minket itt, kettesben. Leültünk egy asztalhoz, majd fel vették a rendelésüket.
- Szóval reggeli ? - húzom fel a szemöldökömet.
- Megakartam veled beszélni valamit.
- Azt hittem már minden rendben van kettőnk között.
- Igen, de nem hagy nyugodni ez a Louisos ügy. - sóhajtott.
- Kitalálom most én leszek a rossz ember, mert felnyitottam a szemeteket.
- Mi ? Dehogy is! neked köszönhetjük, hogy látjuk a valóságot, bármennyire is nehéz.
- Hát akkor mi zavar még téged ?
- Ez az egész.
- Túl fogod tenni magad rajta, figyeld meg Mellt és próbáld utánozni. Igaz ő már sok mindent át élt, de te is, mert nézd meg hol vagy most.
Az ételünket más témáról beszélgetve fogyasztottuk el. Miután végeztünk már fel indultunk volna, amikor is Harryt a recepcióhoz hívták. Gondoltam addig én hívom a liftet, bár nem így kellett volna. Amint megnyomtam a gombot Louis csatlakozott hozzám, aki edző ruhában volt, így arra következtettem az edző teremből jött.
- Látom jól szórakozol a barátommal! - tette meg az első gúnyos kijelentését.
- Nem, mert fantasztikusan érzem vele magam. Nem szórakozom. - fordultam felé.
- Persze, meglátjuk egy hónap múlva is ezt mondod - e. - forgatta meg a szemeit.
- Nem tudhatja az ember mit hoz a jövő, nem igaz ? - kérdeztem sejtelmesen. - Fogadd el, vesztettél.
- Aranyom, nem adom fel ilyen könnyen.
- Persze, hogy nem. Az nem te lennél. Gondold végig mit teszel, nem jössz majd ki belőle valami okosan. - ingattam a fejemet.
- Csak figyelj, egy nap múlva ismét az én oldalamon állnak.
- Norah! - szólít meg az a rekedtes hang. - Louis, azt hiszem jobb, ha leszállsz rólunk. - tolt be a liftbe.
- Találkozunk oda fent. - mosolyogtam rá, majd megnyomtam a gombot. Nem volt ideje beszállni, mert az ajtó becsukódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése