2014. augusztus 13., szerda

19.rész " Annyira sajnálom, hogy .... "

Sziasztok! 
Meghoztuk a következő részt, reméljük tetszeni fog! 
Nagyon köszönjük a támogatásotokat, nagyon jól esik!
Vátjuk a véleményeiteket! 

Ölelünk benneteket,
Amelia & Evelyne



Norah 


- Beszélnünk kell! - léptem be, komoly arccal a szállodai szobánkba. Nem volt egyszerű utam, hiszem teljesítettem Louis kérdését, azóta pedig feszültség van. Igazam volt, nem szabad közel kerülni hozzájuk, mert a végén mi sérülünk. Akár mennyire is érzem magam jól Eddel, most még is azt érzem el vesztettem valamit magamból, az a valami pedig Harry. A vicc az egészben nem is ismerem, csak az újságokból, ami tudom, hogy sokszor hazudik. Kiforgatják a valóságot, hogy növeljék a példányszámok eladását. Már a reptéren állva is éreztem mennyire feszült lesz az utam, azt is bele véve, hogy fáradt, morcos voltam. Elbúcsúztam Edtől, egy jó hosszú öleléssel, amivel tutira címlapon fogunk virítani, de nem érdekel. Megérkezve a többiekkel együtt szálltam fel a gépre, amiben az volt a jó, hogy csak mi utazunk rajta, így ha valakinek vitatkozni támad kedve, senki nem hallja a jelenlévőkön kívül. Zayn aludni szeretett volna, míg anya, húgi és Paul elől foglaltak helyett. Niall és Liam együtt utaztak, de az sem volt átlagos. Niall tényleg nagyon sokat eszik, míg Liam gondoskodó - még sem veszekedtek. Harry és Louis volt, aki először össze veszett, majd Mel átült a kis megbántott mellé. Beszélgettek végül, nem Mell hanem Harry jött oda hozzám. Veszekedtünk, ismét - kezdem megszokni, - hogy mi nem váltunk egymással normálisan pár mondatnál többet. Igazából eddig még csak egyszer beszéltünk normálisan, a bulin.
Tudni szerette volna miért utasítottam így el, mit mondott Louis. A válaszom csak annyi volt, könnyű rájönni magadtól is, használd az eszedet. Ezen persze ismét kiakadt, majd végre helyet cserélt Mellel, akihez nem épp kedves szavakat intéztem. Zenével próbáltam, lenyugtatni magam, hisz a szállodáig ki kellett bírnom.

***

Most, hogy az erkélyen levegőztem egyet biztos voltam abban, hogy meg kell neki mutatnom azt, amiben nyomoztam. A laptopomat előhalászva, nyitottam meg azt a szerkesztést, amit még a repülőn és otthon sikerült megcsinálnom és össze gyűjtenem. Mivel otthon csak kitaláltam ezért elég kevés dolog után tudtam utána nézni, mivel Mell bealudt a gépen, amire Ő szerencsére nem emlékszik, lázas kutató munkába kezdtem. Sikerrel jártam sok mindent kigyűjtöttem, még a linkeket is, hogy ne tudjon megvádolni hazugsággal. Rá kellett jöjjek, nem mindenkivel köthetek barátságot, ezért harcolni is képes vagyok az utálókkal szemben. Louis jelenleg az első számú ellenségem a csapatban, - aki utál, én is őt - nem szeretné, ha a barátja közelében lennék, ezért a saját fegyverét alkalmazom. Nem akarom, hogy Mell-t maga mellé állítsa, aztán szegénykémet eldobja. Ő az én legjobb barátnőm és az is marad, még ha meg is fog utálni ezért a cselekedetemért. Érdeklődve pillantott rám, majd várta a mondandómat. Na igen, ekkor jöttem rá, hogy nehezebb elkezdeni, mint gondoltam. Eddig a bosszúm vezérelt, de most, nem akarom őt megbántani.
- Miről lenne szó ? - érdeklődött, miközben megpaskolta az ágya másik felét, hogy üljek le, de képtelen voltam. Álltam és bele kezdtem, mert igen is véghez kell ezt vinnem.
- Először is, még nem mondhatom meg mit mondott Louis, de ha meghallod biztosra még mérgesebb leszel rá. Én nem akartam Harry-t ilyen állapotba sodorni, de nem tehetek mást, egyenlőre nem. Próbálom ezt vissza adni Louisnak és nagyon sajnálom, hogy téged is fel kell használjalak benne, de neked is tudnod kell.
- Norah, megijesztesz! Miről van szó ? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Téged féltelek és védelek, nem akarom, hogy közelebb kerülj hozzá, mert az nem lenne helyes.  Van egy fő ok és több kisebb is, nem bízhatunk benne. Liam, Niall és Zayn valamiképp bizonyított nekem és azt hiszem neked is, nem rossz fejek csak még meg kell ismernünk őket.
- Mi van Harry-vel és Louissal ? - faggatott és láttam rajta, hogy még mindig nem érti a mondandóm lényegét.
- Harry -t rám kell bíznod, mondtam egyenlőre nem beszélhetek vele, de hamarosan változni fog. Louis...  Louis egy kétszínű, csaló, manipuláló kis dög. Rosszul vetít a média, nem Harry a nőcsábász, legalább is az én szememben, nem.
- Oké, most azonnal tudni akarom, hogy miért mondod nekem ezeket! - mondta ellent nem tűrő hangon.
- Annyira sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod, ezt. - suttogtam, majd egy nagy levegő vétellel kinyögtem. - Louisnak több, mint egy éve barátnője van.
- Hazudsz. - vádolt meg.
- De, hogy is! - tiltakoztam. - Te is tudtad, mindig van róluk valami hír. - sóhajtottam. - Tudtam, hogy nem akarsz majd nekem hinni, még annak ellenére sem, hogy soha nem hazudnék neked. Engedném, hogy boldog legyél, de nem vele. - ültem le mellé, miközben az ölembe vettem a gépemet. - Itt a bizonyíték. - tartottam el.
- Magamra hagynál, kérlek. - nézet rám.
- Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget. Ne merd még a szobát sem elhagyni. - nem akartam, hogy kárt tegyen magában. Nem ismerjük olyan jól ezt a helyet, bár már jártunk itt. Bólintott, majd a laptopba mélyedt.

***

A mágneskártyámat magamhoz véve indultam meg, felfedezni a szállodát. Tudtam, hogy a magány segít neki ezt megemészteni és elfogadni a helyzetet. Nem akarta magának sem beismerni, hisz eléggé közel engedte magához. Barátnő lévén kötelességemnek érzem megvédeni őt, sőt szinte már a testvérem, csak nem egy a vérünk. Sok közös dolgot vészeltünk át együtt, ezt is átfogjuk. Mindet megteszek annak érdekében, hogy távol maradjanak egymást, Mellissa pedig jól érezze magát itt és a többi helyen is. Ha majd esetleg megunjuk, besegítünk James turnéján, talán még Ed is tud majd valami munkát adni nekünk.  Örülök, hogy lift helyet a lépcsőt választottam, mert így van időm gondolkodni. Jó volt végre Eddie hangját is hallani, megígértem neki miután bejelentkezek a szállodába hívom. Elmondtam mit csináltam és először nem örült neki, majd nyomós érvekkel sikerült meggyőznöm. Igaz ferdítettem az igazságon, mivel nem tud a medencés beszélgetésről Harryvel, Louis fenyegetését egyenesen ki is hagytam. Beszélgettünk még sok mindenről és sikerült meg nevettetnie.  Számomra hamar el kellett búcsúznia, mert dolga akadt és ne késhet, megígérte hív amit tud. Mivel a legfelső lakosztályokat kaptuk, így mire leértem már a tüdőmet is rég kiköptem volna ha, nem edzem. A hall gyönyörűen nézet ki, sokáig töprengtem mivel is kellene elütnöm minimum egy órát, végül az étterem mellett döntöttem. Rossz választás volt, mind ott voltak.  Nevetgéltek és jól érezték magukat. Paul a szobájában pihent, ahogy anya és Lux is, ezt még az elején közölték velünk, mert nekünk is ezt tanácsolták. Vissza akartam fordulni, de késő volt, Zayn kiszúrt, majd intet, hogy csatlakozzak hozzájuk. Lassú léptekkel közeledtem, abban reménykedve, hogy mire oda érek ők befejezik, akár mit is csináltak. Egy hatos kerek asztalnál ültek, ez aztán tényleg csak véletlen lehet! Remélem érezhető az irónia.
Zayn, Niall, Liam, Harry, szabad hely és Louis, ez volt a jó kis felállás.
- Mit csináltok ? - intézem a három normál fiúhoz a kérdésemet.
- Gondoltuk eszünk. Csatlakozol ?
- Nem akarok zavarni. - vágtam rá rögtön, ami nem volt okos dolog. - Inkább eszem egyedül.
- Ugyan már, nem zavarsz. - legyintet Niall. Kelletlenül, de helyet foglaltam a két fiú között.
- Hogy tetszik itt ? - érdeklődött kedvesen Liam.
- Gyönyörű, de ez nem a megszokott hely. - rántottam vállat.
- Kétlem, hogy jártál volna már itt. - vetette csak úgy oda Tomlinson.
- Miért olyan nehéz el hinni, hogy nem csak ti utazgathattok ? Ha jól tudom, már pedig jól tudom Amsterdamba más országokból is utaztak ide, hogy lássanak az előző turnén.
- Honnan tudod ?
- Tavaly véletlenül, én is ugyan ezt tettem. Születésnapi ajándék volt az egyik barátnőnknek. - vigyorodtam el, mert tudtam ezt a kört megnyertem.
- Te eljöttél egy koncertünkre ? - vonta fel a szemöldökét.
- Én. - mutattam magamra. - De, hogy. - nevettem fel, mert ez eléggé röhejes. - Tudod, addig az én figyelmemet más kötötte le. - mosolyodtam el kajánul.
- Részletekre nem vagyunk kíváncsiak. - szól bele a csatánkba Harry.
- Ne aggódj, nem is meséltem volna. - intéztem rá nézve, neki a szavakat.
- Hol van, Mellissa ? - na végre erre a kérdésre vártam. Reméltem, hogy felteszi, azok után, hogy hozzá szóltam.
- Most emészti, hogy el vesztett egy most közel kerülő személyt. - néztem egyenesen Louis szemeibe, ördögien vigyorogva. Szinte láttam, ahogy össze van zavarodva, míg az én szemeben a tűz lobbanhatott fel.
- Ezt hogy érted ? - szűrte a fogai között.
- Hejnye, ha te úgy játszol, akkor én is. - álltam fel. - Nem szép dolog, lányokat szédíteni, mikor neked ott a csinos kis barátnőd, Eleanor. - kuncogtam. - Mire számítottál, hogy soha nem szembesítem vele? Jaj, te kis butus. - böktem meg az orrát. - Azt hiszem én elvégeztem amiért jöttem, jó étvágyat.
Sebesen szedtem a lábaimat, miközben a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt. Szerencsémre a liftben senki nem volt, így nyugodtan utazhattam fel a lakosztályukba. Nagyon aggódom már Mellért, Amsterdam nem az ő világa, itt én vagyok az aki rá vigyáz, míg más helyeket fordítva van. Sietősen illesztettem a zárba a kártyát és nyitottam be. A laptop az ágyamon hevert, pár ruha szanaszét a bőröndjéből, végül megláttam, az ágyában, ahogy magához ölel egy párnát és sír. Valószínűleg lezuhanyzott és átöltözött, amit nem bánok, kényelmesebb lesz aludnia.
- Jaj, édesem. - siettem oda hozzá, miután bezártam az ajtót. - Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom. - simogattam a haját.
- Ez nem a te hibád. - szipogott. - Én voltam az aki nem figyelt oda, olyan jó, hogy te mindig felnyitod a szemet, hogy vigyázol rám. - törölte le a makacsul, szűnni nem képes könnyeit.
- Persze, hogy vigyázom rád, kérdés nélkül. - nyomtam egy puszit a hajába. - Meglátod jobb lesz.
- Még is, hogy lenne jobb, ha ő folyamatosan itt lesz ?  - kezdet keserves zokogásba.
- Ismersz, tele vagyok  meglepetésekkel, tervekkel. - simogattam meg a hátát, mert még mindig háttal feküdt nekem. - Ne hagyd, hogy elrontsák a szórakozásukat. Tudod, mint mindig " Én érted, Te értem! " - idéztem az egyik kedvenc mondásunk elejét.
- Igazad van. - csillapodott a sírása. Nem beszéltünk többet, hátát simogattam egészen addig míg el nem aludt. Halkan másztam ki mellőle, majd pakoltam vissza a bőrödbe a szanaszét dobált darabokat. Az éjjeli szekrényre raktam a laptopomat, majd a piszimet elő keresve indultam meg a fürdőbe, de ebben feltartott a kopogtatás. Sóhajtottam egyet végül kedvtelenül ajtót nyitottam. Ahogy kinyitottam csuktam is volna be, ugyan is olyan személy állt ott, akivel jelenleg nem tudnék beszélni, még nem.
- Norah, ne csináld ezt! - akadályozott meg a cselekedetemben. - Beszéljünk! - kérlelt.
Annyira akartam már vele beszélni, hogy rá bólintottam.

1 megjegyzés: