2014. július 21., hétfő

17.rész " Soha ne mond, hogy viszlát.... "

Sziasztok! 
Meghoztuk a következő részt, reméljük tetszeni fog!
Nagyon köszönjük a támogatásokat, nagyon jól esnek!
Várjuk a véleményeiteket! 

Ölelünk Titeket, 
Amelia & Evelyne


Norah


Az, hogy el mentem a bulira, kicsit sem bántam meg, bár mennyire is fura ezt hallani Tőlem. Jól éreztem magam és azt hiszem egy kicsit közelebb kerültem a fiúkhoz is. Az, hogy Harry után mentem még mindig nem fogtam fel. Hogy lehettem annyira hülye ? Ezerszer vissza csinálnám ezt a cselekedetemet. Nem érezhetek iránta semmi, Őt kell a legjobban távol tartanom magamtól. Ott van Mel is, aki nagyon kezd közel kerülni Louishoz. Tudom, hogy Ő nem a csapat nőcsábásza, de akkor sem akarom, hogy Mel-nek baja essen. Nem szeretném, ha csalódna! Kénytelen leszek ez ügyben tenni valamit! Nem akarok a gonosz barátnő lenni, de most muszáj. A gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben kora reggel. Szemembe süt a nap, hála annak, hogy nem húztuk be a függönyt. Érzem alvó társam szívdobbanását és ez megnyugtat, egyenletesen szuszog, tehát még alszik. Nem szeretném fel kelteni, így még a mellkasán fekszem egy ideig. Mivel Én nem ittam olyan sokat és nincs nagy hatással rám a whisky ellentétben Eddel, így nem vagyok másnapos, talán csak egy kicsit látszik rajtam. Az éjjel értünk haza, elég késő volt már. Eszembe jutottak azt est pár érdekes jelenete.
A konyhába mentem, hogy találjak magamnak valami piát, amikor Louis csatlakozott hozzám. Nem igazán vágytam most az Ő társaságára.
- Ne játssz vele.Tartsd magad távol, Tőle! - szólalt meg.
- Kivel ? Te most fenyegetni akarsz ?
- Igen és Harryvel.
- Nem értem miről beszélsz. - néztem rá, zavartan.
- Arról, hogy pontosan tudod, hogy tetszel neki és a közeledben akar lenni. Te erre mit csinálsz ? Össze állsz Eddel és folyton elutasítod.
- Álljunk csak meg ? - mutattam fel a mutató ujjamat. - Ha jól tudom mindenkivel undok vagyok és taszítok. Az Eddel való kapcsolatomhoz vagy nem kapcsolatomhoz semmi közöd. - mordultam rá. A kitöltött italomat, pedig egyből lehúztam. - Ja és még valami. - fordultam ismét felé. - Ne gyere most azzal a szöveggel, hogy Ő a barátod és figyelsz rá! - ezzel otthagytam. Utam a nem rég otthagyott medencéhez vezetett. Milyen érdekes is az élet, nem rég még Harry miatt jöttem ki, most meg. Nem is értem miért eset így nekem. Harrynek tényleg tetszenék ? Hát persze, hisz neki minden csinos lány tetszik, soha nem gondolna komolyan egyetlen egy kapcsolatot sem. Értem, hogy Louis a barátja és csak meg akarja védeni, egy ördögi négyes körbe kerültem. Én Melt akarom meg védeni Louistól, így Ő Tőlem Harryt! 
Hogy a francba mert ilyet tenni Louis ? Nem tudom, hogy a pia mondatta ezt vele vagy tényleg komolyan gondolta, nem számít haragszom rá! Vajon tényleg gondolta, hogy tetszem Harrynek ? Azt mondják a részegek mondanak a legjobban igazat. Istenem! Nem tetszhettem neki, mi nem illenék össze.
Halkan másztam ki az ágyból, egyenesen a fürdőt céloztam meg. A meleg zuhany alatt volt időm gondolkodni, több mindenről is, de egy valaki megint beférkőzött a fejembe.
Már vagy tíz perce ülhettem oda kint, amikor valaki csatlakozott hozzám. Nem néztem rá, csak a vizet kémleltem. 
- Ez fura, de nem rég még miattam ültünk itt. - szólalt meg, ezzel a csendet megtörve. 
- Neked nem kell most itt ülnöd. - pillantottam rá, egy pillanatra, majd ismét a vizet néztem. 
- Mi a baj ? Valaki bántott ? - kérdezte aggódva.
- Semmi és igen. 

- Akkor most melyik ? - értetlenkedett, ezzel pedig egy kisebb mosolyt csalt az arcomra. 
- Kérdezd a haverodat. - vettettem oda. 
- Melyiket, mert tudod elég sok van. 
- Egy bandában játszotok, kék szeme van és barna haja. Kitaláltad már ? - vontam fel a szemöldökömet.
- Mit csinált ? - kérdezte ingerülten. 
- Mondtam kérdezd Őt. - álltam fel. 
- Ne menj még be! - állt fel Ő is. - El is felejtettem még meg említeni milyen jól nézel ma ki. - nyomot egy puszit az arcomra. 
- Mennem kell! - húzódtam hátrébb, majd nagy léptekkel közelítettem meg a házat. 
Egy egyszerű szettbe öltöztem fel, csőnadrág, felső és a jó öreg torna csukám. A hajamat felkötöttem, majd egy kis alap sminkel takartam el fáradt szemeimet. Mire a fürdőből kiértem, már Ed is ébredezett. Egy puszit nyomtam az arcára, majd a konyhába indultam valami enni való után kutatva. Mintha Niall járt volna itt és evett volna meg mindent, a hűtő kongott az ürességtől. Ed is megjelent, immáron felöltözve. Kézen fogott és egészen a kocsiig húzott. Egy hangulatos kis kávézóban reggeliztünk meg, miközben beszélgettünk. Haza szerettem volna menni még pár ruhámért, így Ő felajánlotta, hogy el visz. Nem tudott maradni, így egy hosszú öleléssel és puszival  búcsúztunk el egymástól a kocsiban. Azt mondta, amit vége a megbeszélésnek siet hozzám.  Mosollyal az arcomon léptem át a küszöböt, anya a konyhában pakolászott, míg Lux a babájával játszott a nappaliban. Köszöntem nekik, majd a szobámba indultam. A szekrényemben álltam és próbáltam kitalálni mit vigyek még magammal. A telefonomat elő kapva, azonnal tárcsáztam is a megfelelő számot.
- Manó, már is hiányzom. - vette fel nevetve, a készüléket.
- Hát persze. - kuncogtam. - De most nem ezért hívlak, hanem a bőröndjeimet el tudod hozni, ide ? - vetettem be a legcukibb hangomat.
- Érted bármit. - hallottam a hangján, ahogy mosolyog. - Két óra múlva már ott is vagyok.
- Várlak. - ezzel bontottam a vonalat.
Mivel a ruháim többsége a melegre van tervezve, így jó pár szoknyát és laza felsőt szedtem ki a kis bőr fotelembe. A bőröndjeimet, úgy is át kell néznem. Kevés ideje pakolhattam, amikor betoppant Mell. El kezdtünk beszélgetni és persze, hogy Én lettem volna a téma, ha nem állítom le. Aminek igazán hangot is adtam, hogy pocsékul festet, soha nem bírta a másnaposságot. kíváncsi volt mitől van ilyen jó kedvem és mi történt Harry és köztem, arról még nem is tud, hogy a drága Louisa mivel is vádolt meg. Ekkor gondolkodtam el igazán. Kitől is van nekem ilyen jó kedvem ? Melyik pasi miatt mosolygok ? Eddie vagy Harry ? A válasz pedig mindig Eddie lett. Mell át ment pakolni, de egy kis idő múlva vissza tért. Az ágyamon telepedtünk le és kezdtünk beszélgetésbe. Továbbra is ki akarta belőlem szedni az Én gyönyörű titkomat, de nem sikerült, inkább feladta. Mint kiderül a fiúknál aludt. Ez még talán nem is lenne probléma, hisz ne bolyongjon egyedül részegen, de hogy Louissal aludjon! Értitek, Louissal! Kiakasztó! Ha nem leszek résen akkor ezek között történni fog valami, valami komolyabb! A beszélgetés közben mind ketten egyre álmosabbak lettünk végül elaludtunk. Legközelebb arra tértem magamhoz, hogy valakik sutyorognak, de túl fáradt voltam, nem tudtam ki venni kik is azok. A fáradságot köszönhetem annak, hogy a buliból későn értünk haza. Aztán már Mell hangját is meghallottam, szóval valószínűleg a fiúk azok akik valami ostobaságra készültek. Lassan kezdtem kinyitni szemeimet és fel fedeztem a szobám közepén álló Harryt és Louist, ahogy Mell halk suttogásos, szidását hallgatja.  Próbáltam kizárni a hangokat, de már esélyem sem lett volna rá. Megigazítottam a hajamat, végül fel keltem. Annyira bele merültek egymás társaságába, hogy észre sem vettek. Halkan lopóztam le a szobámból a konyhába. Se oda felé, sem vissza felé nem találkoztam senkivel, aminek talán még örültem is. Egy pohár narancslével tértem vissza a szobámba, gondoltam ideje szólni, hogy nem kell suttogni.
- Mell, hagyd már fent vagyok. - álltam meg az ajtóban.
- Mióta ? - vett egy százhatvan fokos fordulatot.
- Pár perce. - vontam vállat.
- És hagytad, hogy jártassam a számat ? - persze ez a kérdés, már csak a rá játszás kedvéért hangzott el.
- Olyan bele éléssel oktattad ki őket, hogy nem akartalak megzavarni. - eddig bírtam, mind ketten nevetni kezdtünk. A két fiú pedig csak értetlenül nézet ránk. Nem firtatták a dolgot, meghagyták nekünk az " élvezetet. "
- Nem szeretnétek esetleg ki menni ? - kérdeztem cseppet sem kedvesen.
- Veled meg mi történt ? - nézet rám Harry nagy szemekkel. - Tegnap még rendes voltál, most meg újra ellenséges.
- Vissza tért az ép eszem. - vágtam rá.
- Történt valami ? - néztem rám Mellissa is. Ekkor már tudtam, hogy nem menekülhetek az igazság elől.
- Talán. - feleltem. Leültem az ágyamra és most úgy éreztem magam, mint egy gyanúsított, akit ki kell hallgatni.
- Elmondanád végre ? - sürgetett türelmetlenül Harry.
- Ne légy türelmetlen mert akkor nem fogom elmondani. - pillantottam rá. - Beszélhetünk négyszemközt ? - folytattam. Nem válaszolt csak bólintott egyet, Louisékra pillantott, akik már el is hagyták a helységet.
- Norah. - ült le mellém. - Tudni akarom, ha valami történt veled, ami miatt ismét ilyen vagy.
- Tudnod kell, hogy nekem még sem fog menni ez az esély dolog. - sóhajtottam. - Gondolkodtam, talán csak egy pillanatra meg sajnáltalak, de nem értem miért. Te nem vagy benne az életemben és Én most jól érzem magam Eddel. Igaz, hogy csak barátok vagyunk, de a legjobbak. - és ennyit az igaz mondásról. Ügyes vagy Norah! - szólt hozzám az egyik belő hangom. Az arcán csalódottság, szomorúság keveredett az értetlen pillantásokkal. Próbáltam magam türtőztetni, hogy ne szóljam el magam. Nem tehetem tönkre a barátságukat, legfőképpen a turné kezdetén, rá ér még az később is. A terv itt szövődik a fejemben és csak a végre hajtásra vár.
- Azt hittem komolyan gondoltad az esélyt. - szólalt meg csendesen. - A kedvedért képes lennék változtatni magamon. - suttogta. Eddig bírtam fel pattantam, kirohantam a szobámból egyenesen a nappaliba, ahol Louis és Mell beszélgettek. Liam és a többiek akkor jöttek ki a konyhából, mögöttem hallottam a lépcsőről jövő zajokat. Muszáj voltam úgy csinálni, mintha semmi nem történt volna. Végül is Louis csak Harryről beszélt, a többiekkel ápolhatok jó kapcsolatot. Mindenkit egy öleléssel és puszival köszöntöttem, miközben magamon éreztem azt a zöld színben pompázó szemeket. Louis mellé sétáltam és a füléhez hajoltam.
- Gratulálok! Teljesítettem amit kértél, most már örülhetsz! - lehet, hogy nem voltam elég halk, de már nem érdekelt. Nem engem fognak piszkálni az igazságért, hanem majd Őt. Több kérdő szempárral is találkoztam, de nem érdekelt. Felszaladtam a szobámba, magam mögött becsukva az ajtót. Alig telt el, pár perc és az ajtó újra nyitódott.
- Mi volt ez az előbb ?
- Nem értem mire gondolsz. - váltottam nem törődöm stílusra. - Ki mennél pakolnom kell.
- Tudnom kell, addig nem mozdulok el innen. - kötötte az ebet a karóhoz. Komolyan, olyan makacs, akár csak Én!
- Édes..- nyitott be az ajtón Ed, de amint meglátta, hogy nem vagyok egyedül gyorsan folytatta. - Manó, meghoztam a bőröndjeidet. - nyomot puszit az arcomra.
- Szia, Harry. - biccentet neki. Ezek szerint még mindig nem békültek ki a múltkori kerti incidens után. Vettet rám még egy pillantást, majd szó nélkül el hagyta a szobát.
- Ne is törődj vele. - karoltam át a nyakát. - Hiányoztál. - néztem fel rá.
- Te is nekem. - nyomot egy puszit a homlokomra. - Hiányozni fogsz!
- Ugye tudod, hogy szívesebben maradnék veled, de mind a ketten tudjuk mi a helyes. - néztem a szemeibe, erről már beszéltünk és nem jutottunk semmire sem.
- Ez nem egy igazi búcsú amit tudok megyek utánad. - nyomot egy puszit a homlokomra. - Soha ne mond, hogy viszlát, mond inkább, hogy várod az újabb találkozást! - döntötte a homlokát az enyémnek. Nem tudtam megszólalni csak bólintottam. Percekig álltunk egymás karjaiban, végül elhúzódtam. A bőröndjeimet villám sebességgel pakoltam össze, hogy még együtt lehessünk. közben sokat beszélgettünk és nevettünk, el felejtette velem a rossz dolgokat. Kettesben búcsúztunk el egymástól, mosolyogva, könnyek és közönség nélkül. Ed megígérte, hogy ki visz a reptérre amiért hálás is voltam neki. Levittük a bőröndjeimet, Anya köszöntötte az újabb fiút a házban és mondta, hogy indulunk. Ekkor léptem ismét színre, hogy majd ott találkozunk, persze egyedül Harrynek volt vele baja. Louis pedig önelégülten vigyorgott. Bepakoltunk, végül indultunk. A többiek mögöttünk jöttek egy kisebb busszal, amit Paul vezetett.
Kezdődik a legnagyobb rémálmom, amiből lehet fel sem ébredek!

1 megjegyzés:

  1. Nagyon kiraly lett!! Azert sajnalom szegeny Harryt :( hamar koviiit

    VálaszTörlés