15.rész " .... talán adni neked egy igazi esélyt. "

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! 

Köszönjük szépen, hogy támogattok minket és a blogot is! 

Várjuk a véleményeket! 

Ölelünk Titeket! 

Amelia & Evelyne 

Norah

Rendeztem a kapcsolatomat Mellel és Anyával is, Ed sikeresen addig magyarázott nekem, míg igazat nem adtam neki. Végül tényleg el ismertem, egy kicsit fel fújtam a dolgokat. Nem tehetek róla, hogy nem tudtam, hogy is kezeljem ezt a helyzetet. Anyával is sikerült megbeszélnem, amit szerettem volna. Meg kaptam az információt mikor is indul a gép meg hasonlók, nem igazán vágyom a középpontba. Kerültem már magazinok oldalára, de ott többnyire az igazat írták. Nem szeretném, ha minden féle, hülyeséget hordanának össze. Nem szeretnék mindennap másik fiúval egy újság címlapján szerepleni, miszerint össze jöttünk és azért vagyunk ott. Tudom, hogy vannak barátnőik, akik még normálisak is. Lehet be kellene látnom, hogy nem utálom Őket annyira, csak zavar, mert el vettek Tőlem és Meltől sok mindent. A jelenlegi otthonom haza vezető kocsi útján, szóba került a stylist munka Jamessel, őszintén fogalmam sincs mit kellene ezzel csinálnom. Nagyon jóban vagyunk, ismerem az ízlését is, de nem biztos, hogy menne. Otthon folyamatosan arról győzködött, hogy el kellene mennem a turnéra és a családommal lenni. Bele kellene törődnöm, hogy a fiúk is a családom része lett, bármennyire is nem tetszik. A telefonom is a kezembe került és egy csomó nem fogadott hívásom volt, egy üzenetem Meltől, amit el olvasva már nem tartottam lényegesnek. Ed már annyira idegesített, hogy meg állapodtam vele, hogy még át gondolom estig. Egy ideig, hagyott a gondolataimba temetkezni, végül egy film mellett döntöttünk. Igazából már a címére sem emlékszem, mert folyton azon járt az eszem, mit veszítek, ha itthon maradok és nem utazom el velük, vagy mit veszítenék, ha Los Angelesbe mennék vissza. Ha el is mennék velük, nem lenne muszáj betartanom a hülye kis szabályaikat. Önállóan éllek, meg tudok hozni pár döntést, sőt sok városban ismerek jó boltokat és szórakozó helyeket is. A tanulással járt ez is, plusz a munkáktól amiket mellette végeztünk. A fotózás és különböző emberek lemez borítóján is szerepelek, Mel már annyira nincs oda az ilyenekért, így Ő csak elkísért, de akkor is sokat jelentet, hogy ott volt. Mindig támogatjuk egymást és ez a vita egy kicsit meg ingatta a bizalmam felé, akkor tudná ez teljesen helyre hozni, ha velem lenne. Amúgy sem lenne szép, hogy ott hagyjam öt srác között. Nagyon sok tréfa játszódott le a fejemben, amit el lehetne ellenük követni. Az idő olyan gyorsan telt, hogy a filmnek vége lett, Ed pedig érdeklődve fordult hozzám.

- Hol jártál az egész film alatt ? - azt hittem nem vette észre.

- Sajnálom, elgondolkodtam. - néztem fel rá, a mellkasáról. - Mit csináljunk most ? - húztam fel a szemöldökömet. - Esküszöm, hogy most csak rád fogok figyelni. - teszem hozzá.

- Menjünk és szórakozzunk egyet. - mosolyog rám.

- Még is melyik helyre menjünk ? - kérdezek rá.

- Házi buliba. - vágja rá.

- Miért van már is rossz érzésem ezzel kapcsolatban ?

- Semmi rosszat nem kell érezned, csak egy kicsit ki kapcsolódnod. - kacsintott rám, majd fel állt és a kezét nyújtotta, amit szívesen fogadtam el. - Irány készülődni.

Felszaladtunk az emeletre, mindketten a saját szobánkba. Nem gondoltam, hogy annyira ki kellene csípnem magam, így egy kellemes zuhany után törölközőbe csavarva magam álltam a bőröndök előtt.  Az egyikből ki vettem egy rövid kis shortot, ami csak a fenekemet takarta. Elő vettem egy fekete csipkés fehérneműt és magamra kaptam, magamra rángattam a nadrágot, közben rá jöttem, hogy nem ártana egy kicsit fogyni, nincs valami jó alakom. Vizsgálgattam még egy kicsit magamat a tükörben, végül kerestem egy fekete felsőt, amin pár kövecske a díszítés, hárul mélyebb a kivágása. A fekete nadrághoz tökéletesen illett, mind ehhez fel tettem pár ékszert, amit jónak láttam. Meg szárítottam a hajamat, végül begöndörítettem és a bal oldalamra tűztem. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, egy kicsit sötétebb, csillogó sminket választottam. A táskámba pakoltam be, amikor kopogtak.

- Gyere! - szóltam ki, a fa szerkezet, pedig engedelmeskedett.

- Jól nézel ki! - mért végig.

- Köszönöm. - pirultam el egy kicsit. - Egyedül a cipő az amit még nem döntöttem el. - nevettem fel.

- Végül is nem siettünk sehová. - sétált egészen közel hozzám, majd kezeit a derekamra csúsztatta és bedőlt velem az ágyba. Hangosan nevettem a cselekedetén vele együtt. Egyik kezét fel - le kezdte mozgatni a hátamon, a nevetésem alább hagyott és csak el vesztünk egymás szemeiben. Nem kicsit kerültem zavarba, mert félek. Félek, attól ebből mi lesz. Elromolhat még a barátságunk is, ami elég szoros.

- Szerintem, induljunk. - mászok le róla és a sarokból fel húzom gyorsan a kék torna cipőmet, majd felkapom a táskámat. Nem foglalkoztam a még mindig ágyamon fekvő fiúval, aki minden mozzanatomat követni. Nagyot sóhajtott végül felállt és a kezét nyújtotta, amit el is fogadtam. Leszáguldottunk a lépcsőn, végül bezártuk a házat és indultunk. Az autó út meglepően rövid volt, nem tartott tovább, mint 20 perc. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, a zenét már ide hallani lehetett. Ed kiszállt, majd engem is kisegített. Érdeklődve néztem rá, hogy mondjon valamit. Még is kihez hozott ? Ezt a kérdést fel tettem és akkor bántam meg, hogy nem maradtam végül otthon. Miért nem mondtam nemet erre a bulira ? Alaposan át vert vagy csak elhallgatta a lényeget, ahogy jobban tetszik. Tíz percig veszekedtünk azon, hogy haza megyek, de végül meg győzött. El kell felejtenem kiknek a buliján vagyok és csak jól kell magamat éreznem. Át lépve az ajtón, a kint hallott zene csak hangosabb volt. Mindenhol ember, különböző italokkal a kezükben, néhányan már igen jó állapotban. Ed köszönt pár embernek és engem is bemutatott, az egyik srác a kezünkbe nyomot két poharat, mint kiderült whisky volt benne. A poharak sorra jöttek, mi pedig csak jól éreztük magunkat. Beszélgettünk és nevetgéltünk. A szememmel többször is át fésültem a tömeget azok után a barmok után. Soha egyiket sem találtam meg, egyszer viszont meg akadt a szemem Mellisán, ahogy Louissal beszélget, majd táncolni mennek. Mi a fenét keres Ő itt ? Biztosra veszem, hogy bejön neki Louis.

Ed kezét megragadva rángattam be a tömegbe és kezdtünk el táncolni. Szorosan egymáshoz simulva élveztük a zenét. Háttal álltam neki, kezeit a hasam előtt kulcsolta össze, egyik kezemet rá simítottam az övére, ujjaink egybe olvadtak. Másikat fel vezettem a tarkójára és a hajába túrtam, csípőmet a ritmusra ringattam. Fejét a nyakamba temette és éreztem, ahogy puszikkal halmozza el. Jócskán volt már bennünk alkohol, így engedtem neki. Fejemet egy kicsit megdöntöttem, így behunyt szemekkel élveztem, ahogy folytatja a tevékenységét. Szemeimet kinyitottam csupán egy pillanatra és már is rabul ejtette egy zöld szempár. Mindent kizártam és csak Ő volt már számomra. A zenét tompának éreztem, mintha csak ketten álltunk volna a nappali területén. Nem sokáig élvezhettem azokat a ragyogó szemeket, felpattant a kanapéról és a hátsó ajtó felé vette az irányt. Mély lélegzetet vettem és ismét a partneremre figyeltem, aki magával hozott. Szemeimet behunyva magam előtt láttam azokat a gyönyörű szemeket, amik mérgesen és egyben csalódottan néztek minket. Úgy érzem utána kellene mennem, de akkor hol marad a kemény külső ?

A francba is a kemény külsővel! megszakítottam Ed folyamatát annyival, hogy mosdóba kell mennem. Arra indultam amerre Harry is, nem érdekelt mi lesz Ed válasza. Az ajtót kinyitva körül néztem és a medencébe lógatta a lábát, miközben néha fröcskölt. Magabiztosan indultam el felé, ahogy egyre közelebb kerültem meg láttam még két alakot Mel-t és Lou-t.  Meg köszörültem a torkomat, ezzel felhívva magamra a figyelmet. Mel azonnal mellettem volt és megölelt, majd Louval karöltve indultak be. Harry úgy tett mintha ott sem lettem volna. Levettem a cipőmet, majd leültem mellé, de még mindig nem nézet rám. A friss levegőnek köszönhetően, úgy éreztem mintha el tűnt volna belőlem az a pár pohár whisky.

- Mi bajod van ? - suttogtam, rá emelve ismét a tekintetemet.

- Semmi. - morogta.

- Ez a búcsú bulitok, Te pedig szomorkodsz! Komolyan mi bajod van ? - húzom fel az egyik szemöldökömet.

- Miért érdekel ? Ha jól tudom a föld alá kívánsz minket. Mi ez a hirtelen kedvesség ? - vágott vissza.

- Ezer bocsánat, hogy kedves akartam lenni és talán adni neked egy igazi esélyt! - álltam fel, de egy lépésnél tovább nem jutottam, elkapta a csuklómat ezzel engem megállítva.

- Ne haragudj. - nézet fel rám, sóhajtottam egyet végül vissza ültem az eredeti helyemre. - Nincs igazán bajom, csak nem vagyok bulizós kedvembe.

- Mondja ezt a nagy party arc Harry Styles ? - poénkodtam.

- Komolyan gondoltad azt az esélyt ?

- Nem csak poénból mondtam, hogy itt maradhassak. - kuncogtam. - Bent elég nagy a tömeg. - tettem még hozzá. - az arcát látván elkapott a nevetés. - Talán komolyan gondoltam, nem könnyű az Én esetemben. Soha nem figyeltetek ránk, így ha már össze leszünk zárva, apránként össze barátkozhatunk.

- Leszünk ? - kérdezett vissza, mire csak bólintottam. - Velünk jössz ? - esik le neki, csak nem kijelentés, hanem kérdés formájában.

- A bizalomért és a barátságomért meg kell dolgozni, nehezen bízom emberekben főleg bennetek. - folytatom anélkül, hogy válaszoltam volna a kérdésére. - Azt hiszem ennyi elég is volt kezdésnek. - álltam fel ismét, de nem jutottam vissza a házba.

- Meg is untad a társaságom ? - nézet le rám, immáron már előttem állva. - Nem válaszoltál a kérdésemre. - hajolt közelebb.

- Te  pedig hazudtál, hogy mi a bajod. - vágtam vissza. - Jó megfigyelő vagyok.Mennem kell, Ed már vár. - rántom ki a kezemet.

- Persze Ed. - vált ismét morgósra a kedve.

- Csak nem féltékeny vagy ? - mosolyodtam el.

- Ugyan már. - nevetett fel, de ez nem olyan boldog vagyok nevetés volt, inkább keserű és szomorú. Szóval igen, féltékeny Edre.

- Ezt még nem fejeztük be, mennem kell. - nyomtam egy puszit az arcára, majd be siettem a házba. Istenem, hogy lehetek ilyen hülye. Hamar megtaláltam Edet, aki a többiekkel volt, azt sem felejtem el, hogy Lou elég sejtelmesen nézet rám, miközben Mellel beszélgetett. Köszöntem nekik, akik egy kicsit sem voltak már meglepve, hogy itt vagyok. Ed szorosan simult a hátamnak, így Én a fejemet izmos vállán pihentettem meg. Kezeivel hol a hasamat, hol az oldalamat cirógatta. Harry is vissza tért közénk, aki nem nézte jó szemmel, amit csinálunk - jelen esetben Eddiet. Ekkor vettem észre, hogy nagyon jól el beszélgettünk és még nevettem is velük. Talán még sem olyan rosszak.

- Norah eldöntötted már, hogy velünk jössz - e a turnéra ?