Sziasztok!
Megérkezett a következő rész, szerintem még időben.
Szeretnénk megköszönni a támogatást, a kommenteket és a pipákat.
Boldogok vagyunk, hogy már 25 olvasónk van!
Reméljük ez a rész is tetszeni fog, várjuk a véleményeket!
Jó Olvasást!
Ölelünk Titeket,
Amelia & Evelyne!
Norah
Éreztétek már magatokat úgy, hogy bár soha nem jöttél volna a világra ? Hát Én most pont úgy érzem magam. Mindenkinek az erős, magabiztos lányt mutatom, mikor közel sem vagyok az. Mindig arra törekedtem, hogy önmagamat adjam, még se tudjanak megsebezni, most pedig. Megsebeztek, még pedig olyan valaki, aki kicsi korom óta ismer, tudja mikor álcázom magam és mikor nem. Lehet, hogy túl reagálom az egészet, de még is mit kellene tennem, soha nem hazudtunk még egymásnak. Elszeretnék tűnni a földszínéről, akkor semmi problémám nem lenne.Kevesek ismerik a valódi énemet, de nagyon sokat változtam, amióta elköltöztünk. Belecsöppentem egy teljesen más világba, ahol az álmomnak élhetek, sztárokkal ismerkedhettem meg. Így történt az is, hogy Ed a barátom lett, többet foglalkozott velem, mint Mel-el. Legtöbbször együtt sétálgatunk a parton, sokat beszélgettünk. Nagyon sok mindent meg tudtunk egymásról. Volt egy pár olyan időszak, amikor Ed titkos barátnőjeként kerültem a címlapokra. Nem szerettem volna, ha megtudják a nevemet, így még mindig a titkos barátnő vagyok, ha együtt jelenünk meg valahol. Sokat beszéltünk erről Mel-el és arra jutottunk, hogy tetszem Ed-nek, ezért tölt velem több időt. Erről vele még konkrétan soha nem beszéltünk. Ed az utat nézi, miközben vezet, Én pedig az elhaladó tájat. A házakat sorra hagyjuk el, szinte már alig jár valaki az úton. Sötét van, szóval mit is vártam ? Nem tudom hány napig is leszek nála, vagy a turnéra el megyek - e. Van körülbelül két és fél napom át gondolni, mit tegyek. Nehéz lenne, hisz volt egy biztos tervünk, honnan tudjam, hogy Mellissa még velem tart ebben. Mi van, ha közel engedi magához Louis két szép szóért ? Honnan tudjam azt, hogy már nem tette meg ?
Miért hinném el neki egyetlen egy szavát is ?
- Nagyon csendes vagy. - jegyezte meg, ezzel vissza húzva engem a való életbe.
- Elgondolkodtam. - fordítottam felé a fejemet. - Tényleg nem baj, hogy nálad leszek ? - tört fel belőlem.
- Nem. Mondtam, nem zavarsz, sőt kifejezetten örülök a társaságodnak. - fogja meg a combomon pihenő kezemet.
- Mennyire jó lesz. - örültem meg Én is. - Annyira rég találkoztunk, ráadásul megszabadulok azoktól is. - lelkesedtem még tovább.
- Egy perc alatt, de lelkes lettél. - nevet fel.
- Még szép! - nevettem fel Én is.
Többet nem beszélgettünk, bár nem is volt rá esélyünk. Ed egy étterem előtt parkolt le, mikor megkérdeztem mit keresünk itt csak annyit felelt, éhes vagyok. Egy hangulatos, család barát hely volt. Senki nem ismert fel, így nyugodtan tudtunk beszélgetni. Elmeséltem neki, mindent amióta haza jöttem. El sem hitte hogy ennyire utálom Őket. Próbált meggyőzni, hogy csak meg kellene ismernem, nyitnom feléjük.
Egy óra múlva már újra úton voltunk, egyenesen hozzá. A ház és a kert semmit nem változott. Beparkoltunk a garázsba és már mentünk is be. Belülről sem változott semmit, minden ugyan ott van. Az előszoba, aztán a nappali, a konyha és a külön étkező. A táskámat felvittük a nekem kialakított szobába. Istenem ezt még nagyon rég csinálta. Mikor először itt voltunk, ezzel szeretett volna kedveskedni. Hitetlenkedve pillantottam körbe, semmi nem változott.
- Nem hittem volna, hogy még meg van a szobám. - pillantottam rá.
- Nem sokat vagyok itt, vendégeim sincsenek. Miért is ne ? - rántott vállat, nem válaszoltam, helyette inkább az ölelésbe vontam. Szorosan öleltük egymást.
- Köszönöm. Köszönök mindent. - engedtem el és néztem a szemébe.
- Nem kell. - simított végig az arcomon, Én pedig zavarba jöttem. Túl közel engedtem magamhoz, soha senki nem hozott még így zavarba. Nem vagyok az a fajta, aki kép szép szótól zavarba tud jönni, de neki. Ő teljesen más, a szavai, az érintése, ezt váltja ki belőlem.
- Mit csináljunk ? - kérdeztem, miközben lehajtottam a fejem.
- Amit csak szeretnél. - tűrte hátra az egyik előre hullott tincsemet.
- Nézzünk filmet és ... - nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.
- Közben együnk fagyit. - fejezte be a mondatomat.
- Nem felejtetted el. - emeltem rá a tekintetemet.
- De nem ám. - kuncogott. - Tudod ezt nehéz el felejteni. Gyere. - megfogta a kezem és húzott maga után. De ezt megunva az egyik lépcső fokon kiszabadítottam a kezemet, meglepetést pedig azzal okoztam, hogy a hátára ugrottam. Szerencsére időben kapott el és nem is estünk le a lépcsőn. A nappaliba beérve egyenesen a kanapéra dobott, majd nevetve ment a konyhába. Halkan szitkozódtam, majd felnevettem. A tárvirányítót el vettem, bekapcsoltam a tv- t és keresgélni kezdtem. Mindegyik csatornán valami unalmas műsor ment, végül rátaláltam egy jó kis mesére. Ed is vissza ért két nagy adag vanília - csoki fagyi kehellyel. Leült mellém, át gyújtotta az egyikek, a másikat pedig enni kezdet. Felhúztam a lábaimat, közel húzódtam hozzá, miközben lassan falatozni kezdtük. Hamar elfogyott, így már csak a mese végét néztük meg, össze bújva a kanapén. Ez hiányzik nekem a nyugalom, egy laza este a tv előtt. Egy laza este a haverokkal, semmi gonddal nem törődve. Azt be kell látnom, hogy Ed nem a pasim, de nagyon közel áll hozzám, mint egy legjobb fiú barát. Mindig támogat, nem olyan aki el felejt két nap múlva. Nem olyan, mint az - az idióta banda. Lehet, nem kellene, hozzájuk hasonlítanom, de most igen is azt teszem. Kedves és oda figyel rám, ellentétben azokkal, nem arra hajt, hogy ágyba vigyen hanem, csak a barátom akar lenni.
A mese végén el köszönnünk egymástól, aztán a saját szobánkba indulunk. A táskából elő veszek alváshoz megfelelő ruhákat, meg a fürdéshez szükséges dolgaimat, és a saját fürdőmbe vonulok. A jól eső zuhany alatt sikerül teljesen megnyugodnom és ellazulnom. Egy törölközővel törölöm meg a vizes testemet, aztán fel veszek egy tiszta alsót, egy hosszú pólót, egy fekete shortal. Fogat mosok, felkötöm a hajam.
Fáradtan dőlök be az ágyba, még sem tudok aludni. Kezembe veszem a telefonomat és érdeklődve még is csalódottan veszem tudomásul, hogy nem kerestek. Megfogadtam, hogy nem fogok sírni, és nem is fogok.
Ezt mondom, nem vagyok fontos. Nem vagyok fontos csak azok az átkozottak és a kis húgom. Mel sem keresett, így újból csalódnom kellett benne. Sóhajtva dobtam le a telefont a franciaágy másik végére, miközben felültem. Kiszálltam az ágyból és bármennyire is fáradt vagyok, kisétáltam az erkélyre. Olyan jól éreztem magam az este, egy probléma sem jutott az eszembe. Felszabadult voltam, nem pedig merev. A szemem megakadt a hintaágyon, amin annyit hülyéskedünk minden nyáron. Hirtelen ötlettől vezérelve berohantam a szobába, el vettem a székről a pokrócot és halkan lementem az udvarra. Sehol nem kapcsoltam lámpát, csak az udvarban. Utálok sötétben lenni, főleg úgy, hogy nem vagyok lelkileg rendben. Betakarózva néztem a csillagos eget, miközben a hinta lassan mozgott. Egy pillanatra állt meg míg valaki csatlakozott hozzám, az illatából egyből tudtam, ki az. De ki más lenne, ha nem Ő ?
- Tudtam, hogy itt leszel. - szólal meg.
- Honnan ? - vezetem rá a tekintetem.
- Nem voltál fent, ezt a helyet szereted talál a legjobban még itt, a kanapé után. - ezen fel kellett nevetnem.
- Nem tudok aludni. Sok gondolatom van, nem tudom Őket elűzni. Tudom, hogy Te imádod azokat a fiúkat, de Ők nincsenek tekintettel arra, hogy mi csak most jöttünk haza. Alig három nap és kezdődik a turnéjuk. Ed, én nem tudom mit csináljak. - fakadtam ki.
- Shhh.... - húzott magához. - Ki fogjuk találni együtt. - simogatta a karomat. Szorosan hozzá bújtam, a pokróccal Őt is betakartam. Kettesben voltunk, senki nem zavart meg minket, legalább is azt hittem. Újból úgy ültünk, mint ahogy a tv- t is néztük.
- Nem szeretek annyiszor köszöntetett mondani, de úgy érzem most megint kellene. - kuncogok.
- Nem kell, elég ha itt vagy. - fejezte ki magát hasonlóan, mint korábban. Fejemet a mellkasán pihentettem, Ő pedig az Én fejemen, néha pedig puszit nyomot a hajamba. Az Ő karjaiban szeretve érzem magam, nem egy elveszett lánynak. Előkerült a telefon is, egy gyors mozdulattal rakta össze a felhallgatóval. A felét nekem nyújtotta, míg a másik fele nála maradt. Az új albumát indította el, ami még meg sem jelent. Édes, hogy nekem mutatja meg készen az egészet először és persze véleményt is szeretne. A dallamok passzolnak a most kialakult helyzethez. Kicsit már romantikusnak tűnhet, hogy egy hintában össze bújva, a csillagos ég alatt, szerelmes számokat hallgatunk, de minket ez egy cseppet sem zavar.
Aztán persze, egy hangnak az egész meghitt pillanatunkat meg kell zavarnia.
- Szóval Ő lenne a megmentő ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése