2014. január 20., hétfő

3.rész " Szó sem lehet róla! "

 Sziasztok!
Meghoztuk nektek a 3.részt. Mondhatom úgy is, hogy ez extra hosszú lett, mert hát hosszabb, mint az eddigi részek. 
Nagyon köszönjük a támogatást amit kapunk, a komikat és a pipákat. 
Köszönjük a 11 rendszeres olvasónkat is, reméljük ez még nőni fog. 
Remélem a rész tetszeni fog és kérlek mondjátok el a véleményeiteket. Jöhet hideg - meleg egyaránt. 
Nem szabunk kommenthatárt, de örülnénk 1- 2.-nek.

Jó olvasást!
Ölel titeket Réka & Evelyne

* Norah *

Jó volt végre a kishúgommal játszani és itthon lenni, ismert környezetben, ami nem is annyira ismert, hisz pár éve már nem lakunk itt. Anya egész nap furcsán viselkedett, mivel reggel érkeztünk, így nem aludtunk pihentünk eleget a repülőn. Dél körül, mikor már a nappaliban ültünk, anya végre elmondta, miért is volt olyan furcsa. Majdnem négy év után egy hosszabb időre haza jövünk és azzal fogad, hogy neki dolgoznia kell majd, de minket nem akar itthon hagyni. Könyörgöm, ezt Ő sem gondolhatja komolyan ?!
Érte és a húgomért jöttünk haza, apa üzleti úton van és csak egy hónap múlva találkozhatunk vele, de akkor is. Őt még megértem, na de anyát ?! Semmi oka, hogy így büntessen minket. Tudja, hogy ki nem állhatjuk azt az öt idiótát, erre egy egész nyáron velük leszünk összezárva.
Össze néztem Melel és ugyanaz volt a reakciója ami nekem, megdöbbenés, idegesség és talán egy ici - pici kétségbeesés.
- Lányok van időtök eldönteni, de örülnék ha velünk jönnétek. Így velem és Luxal lehetnétek.
- Szó sem lehet róla ! - vágtam rá rögtön.
- Kérlek, Norah csak gondoljátok át. - kérlelt minket.
- Átgondoljuk, ne aggódj. Most megyünk. - húz fel a legjobb barátnőm, egészen az emeleten levő szobámba. Levetődök az ágyra és próbálom nyugtatni magam, hogy ez csak egy rossz vicc.
- Héj No - ült le mellém Mel. - Nem lesz gond, ezt is megoldjuk. - lökte meg egy kicsit a vállamat.
- Lehet, de nem ezért jöttünk haza, ennyi erővel LA-ben is maradhattunk volna. Ha ott koncerteznek, akkor beugrottak volna.
- Nem érdemes rajtuk felhúznod magad. - nyugtatott. Olyan jó, hogy Ő mindig mellettem áll, egyezik a véleményünk és ugyanazt szeretjük csinálni. Talán jobban ismerjük egymást, mint saját magunkat.
- Igazad van, stressz levezető futás ? - nyitottam ki a szemeimet.
- Jöhet. - vágta rá azonnal. - Megyek átöltözöm, tedd azt Te is. - pattan fel és már itt sincs. Nevetnem kell a szeleburdíságán.  Szép lassan felállok, majd az újonnan kipakolt szekrényemben keresgélek megfelelő ruha után. Mivel nincs olyan hideg odakint, ezért egy rövid futónadrág mellett döntök, egy fekete sport melltartóval. Lábaimra felhúzom a kedvenc futócipőmet és késznek nyilvánítom magamat. Kiléptem a szobámból és akkor nyílt a szemközti ajtó, ahonnan Mel lépet ki, ugyan ebben az öltözetben. Ezeket a ruha darabokat még LA-ben vásároltuk, mikor először elkezdtünk edzeni, azért ha elvesznénk meg ismerjük egymást.  Ugyan az a rózsaszín futónadrág és fekete sport melltartó volt rajta, lábain pedig a legkényelmesebb, legjobban szeretett edzőcipője. Végig néztünk egymáson, majd nevetésben törünk ki, egészen jó kedvünk lett. Leérve a földszintre láttuk ahogy anya valamit néz a Tv-ben, míg Lux a földön játszik egy babával. Közelebb menet láttuk miről is szól az amit anya ennyire néz és nem örültünk neki. Nem voltunk erre kíváncsiak, ha esetleg anyával és a húgommal tartunk akkor elég lesz akkor néznünk a képüket, nem még most is. A csapból is Ők folynak, nem értem mit esznek rajtuk a lányok.
Puszit nyomtunk Lux arcocskájára, míg anyának csak oda szóltunk, hogy elmentünk és majd jövünk.
Kilépve megcsapott minket egy kicsit a londoni hűs levegő, de a nap még is sütött. Hozzá kell szoknunk, hogy nem a nap sütötte Los Angelesben vagyunk, hanem a hűvös Londonban.
Gyalog hamar odaértünk a házunkhoz közeli parkba, ami olyan tíz percre van. Megállapodtunk, hogy úgy ötször futjuk körbe a kis parkot. Egyszerre indultunk és egy megadott tempóban futottunk. A második kör után már kezdtünk felszabadulni, hisz olyat csináltunk amit szerettünk, ráadásul ez a hideg levegő kitisztította a fejemet is. Próbálok reálisan gondolkodni, de nem tudok dűlőre jutni, mintha ez valami büntetés lenne a számunkra. Ha elmegyünk velük akkor a jó oldala, hogy a családom 90 % -l lennék, mert ugye apa nem jönne, városokat és országokat ismerhetnék meg, nagy bevásárló körútnak is fel fogható, ami persze csak jó. Mondjuk Amerikát, már nagyon jól ismerjük, hisz volt időnk utazni, szóval nem értem mit lehetne ez ügyben tenni. Mondjuk új ruhák mindig kellenek, Amerikában vannak a legjobb szórakozó helyek és pasik. Nagyon hajlok a felé, ha visszamegyünk, mondjunk igent anyának, de a rossz oldalon egy igen nyomos ok van. Hisz ha a jó oldalát vesszük akkor a buli, pasik és ruhák ott vannak, mehetünk saját pénzből is csak a családunk nem lesz ott. A rossz oldalon ott van az - az öt idióta fiú. Nem szeretjük Őket a csapból is Ők folynak. Nem értjük mit esznek ennyire rajtuk. Lux jobban szereti Őket, mint Engem vagy Melissát. Ha beszélünk anyával, Ő is csak róluk tud beszélni. Azért eléggé idegesítő, mert mi az éjszaka közepén csak azért kelünk fel, hogy videó chateljünk és ezt kell hallanunk. A fiúk ilyenek és olyanok, könyörgöm ez kit is érdekel ?
Az ötödik kör után, egyszerre ülünk le a mellettünk található szabad padra és próbáljuk a lélegzetünket helyreállítani.
- Szóval mit tegyünk ? - érdeklődik Mel.
- Ha te szeretnél menj, de Én biztos, hogy itthon maradok vagy vissza utazom. - sóhajtottam.
- Mi ? - szökött pár oktávval fentebb a hangja. - Ha Te nem mész akkor Én sem megyek. - szögezte le.
- Nézd, ez édes és kedves Tőled, de ha menni akarsz akkor menj.
- Hogy is mehetnék nélküled ? - teszi fel a költői kérdést. - Ha Te nem akkor Én sem. Vissza utazunk Los Angelesbe. - tisztázta.
- Annyira szeretlek. - öleltem magamhoz.
- Én is Téged. - suttogta.
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni ? - teszi fel a kérdést. - Legalább lenne valami emlékünk Londonból. - folytatta. 
- Remek ötlet. - örültem meg. - De hazamegyünk átöltözni. - pattanok fel és rántom fel Őt is a padról. Ahogy a lélegzetünk lelassult, éreztük mennyire is hideg a levegő. Mennyire csak gyors lehet az ember futás után, indultunk haza.
10 perc múlva már a forró zuhany alatt álltam és hagytam, hogy ellazuljak.  Egy törölközőbe csavartam magamat, mikor végeztem. A hajamat átdörzsöltem egy másik törölköző segítségével. A hajszárító viszonylag gyorsan meg szárította a vizes hajamat. A szekrényből elővettem egy fekete, csipkés fehérnemű szettet, amit fel is vettem, miután alaposan megtörölköztem. Fura lenne, úgy visszamenni, hogy náthás vagyok.
Egy fekete csőnadrágot vettem fel, egy mintás szürke pólóval, rá pedig egy sport dzsekit. Lábaimat megajándékoztam egy fekete magassarkúval. A kedvenc táskámba beletettem a legfontosabb dolgokat, amikre szükségem lehet. A fürdőbe sietve feltettem még egy kis alap sminket és a hajamat is besütöttem, még is csak jobb így.
A szobámban a nagy tükörben néztem végig magamon, miután megállapítottam, hogy jól nézek ki felkaptam a táskámat és elhagytam a szobámat.
Gondoltam, hogy Melissa még nincs kész, így kopogás nélkül nyitottam be a szobájába, persze az ajtót magam után be is csuktam.  Levetődtem az ágyra és néztem, ahogy a szekrényben kutakodik.
- Mikor mondjuk el anyának, hogy nem megyünk velük ? - hajtotta hátra a fejét.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Ne ma ! Ma csak élvezzük, hogy itt vagyunk. Holnap reggel, elmondjuk neki, hogy visszautazunk. Én csak Luxot sajnálom, nagyon rég láttuk és most nem is tudom meddig látjuk. - húztam el a számat.
- Figyelj. - szólalt meg miközben egy fekete cicanadrágot vet fel a fekete fehérnemű szettjére. - Ha elmondjuk a döntésünket, akkor megkérdezzük mikor is indulnak vagy, hogy Lux velünk jöhetne -e egy időre. Addig visszaveszünk a bulizásból, de utána szabadok vagyunk. Mivel a hét elején érkeztünk talán maradhatnánk Vasárnapig és addig játszatunk Luxal. De ez csak a végső eset, ha nem engedi meg, hogy velünk jöjjön vagy nem gondoljuk meg magunkat.
- Az utolsó lehetőség ki van zárva. - vágok közbe.
- Rendben. - sóhajt fel. - Melyik legyen ? - emel fel két felsőt. Az egyik kék és hosszított, remekül állna rajta, míg a másik ugyan ez a fazon csak feketében. A fekete viszont olyan lehangoló szín, de mi most nem vagyunk szomorúak és senki nem is halt meg. A kék hosszított, rövid ujjú felsőn a Big Benről volt egy kép rámintázva. Emlékszem ezt még tőlem kapta ajándékba, mikor elköltöztünk, hogy legyen valami emléke.
- A kék. - mutattam rá.
- Szerintem is. - a feketét vissza helyezte a szekrénybe, míg a kékbe belebújt.
- Visszatérve az előző témára. Van időnk eldönteni, hisz egész nyáron nem kell dolgoznunk. - szólalok meg egy öt perc után, miközben már a fürdőszoba ajtó faszerkezetének támaszkodom és nézem, ahogy Mel begöndöríti a haját és egy halvány sminket tesz fel.
- De ha vissza mennénk, állást keresnénk biztos találnánk. - mondta, miközben elment mellettem és a szekrényből előkapott egy kék bőrdzsekit, magára veszi majd a kedvenc táskájába dobálja a szükséges dolgait.
- Igen, de tudod, hogy nem vállalok el akármilyen munkát. - veszem fel a táskámat.
- Tudom. - mondja, lábait egy kék magas sarkúba bújtatja, táskáját pedig a vállára teszi. -Hidd el, hogy találnánk számunkra való munkát is, hisz LA hatalmas. Van kocsink, így akár a város másik felébe is el juthatunk. - indul el, Én pedig szorgosan utána.
- Ez igaz. - értek vele egyet. - Annyira jó, hogy te vagy nekem. - ölelem magamhoz.
- Ez a dolgom, hogy lelket öntsek beléd, hisz Én valahogy mindig magabiztosabb voltam. - kuncog fel.
- Persze - persze bántsuk a nagyobbat. - pufogtam, miközben leértünk a földszintre. A nappaliban senki nem volt, így a konyhába mentünk. Lux az etetőszékében ült, míg anya valamit sütni próbált. Emlékszem régen mennyit segítettünk neki, de most haragszunk rá egy kicsit és vásárolni készültünk, így nem lenne időnk segíteni neki.
A kocsit viszont kölcsön kellett kérnünk, mivel az Én kocsimat el adták és kaptam egy újat LA-ben. Anya egy kicsit vonakodva, de ideadta. Épp érvekkel meggyőztük, hogy adja ide. Megkérdezte, hogy gondolkodtunk - e azon amit mondott, mi viszont jobbnak láttuk csak annyit mondani, hogy gondolkodunk. Tudom, hogy ezzel annyit elárultunk, hogy Én gondolkodom, hisz Mel akárhogy is döntök támogat. Nyomtunk egy puszit Lux arcára, majd elhagytuk a házat. Beültünk a feljárón parkoló autóba, majd útnak indultunk. Tény, hogy nagyon rég voltunk Londonba, de még így is eltaláltunk a legjobb plázához.  Leparkoltunk és már indulhatott is a vásárló körút.

***

Négy órát tölthettünk úgy, hogy boltról boltra jártunk. Vettünk pár új cipőket, szoknyákat, pólókat és nadrágokat is, persze a kiegészítők sem maradhattak el. Ezek után úgy döntöttünk eszünk egy fagyit is, de rájöttünk, hogy ahhoz itt nincs olyan jó idő. Nem szeretnénk betegek lenni, és a futás már arra vezethetett.
Mindketten elvitelre vettünk két forró csokit és már indultunk is a kocsihoz. A csomagtartóba be pakoltuk a  szatyrokat, majd beszálltunk. A pohár tartókba tettük az italainkat és indultunk is.
Alig fél óra múlva, köszönhetően a forgalomnak, már a feljárón parkoltunk le. Kiszálltunk, majd kezünkben az italainkkal indultunk a csomagtartóhoz. Ki vettük a most vásárolt ruháinkat és miután a kocsit bezártuk a házhoz igyekeztünk. Belehelyeztem a kulcsolt a zárba és el fordítottam...

1 megjegyzés:

  1. Lányok!:D
    Jó kis rész lett!:D Imádom, de végén a "..." mégis mit jelent? Várom a folytatást, hogy kiderüljön!:D
    Rose King

    VálaszTörlés