Sziasztok!
Meghoztuk nektek a következő részt, reméljük örültök neki
Meghoztuk nektek a következő részt, reméljük örültök neki
és tetszeni fog. Ne aggódjatok hamarosan Mel múltja is tisztább lesz, hogy
miért akarja ennyire titkolni és mi történt vele pontosan akkor, csak még kell
pár rész, de ígérem, hogy nem olyan sok.
Köszönjük a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölelünk Titeket
Evelyne és Amelia!
Melissa
Nem értem, hogy miért van mindenki ennyire kiborulva rám. Én csak meg akarom őt védeni. Nem akarom, hogy csalódjon, mint ahogy én is tettem. Meg akarom őt védeni ettől, de mégis úgy jön ki az egész, mintha ártani akarnék neki. De ők nem tudják, hogy mit éltem át, ezt csak Norah tudja. Bár tudom, hogy senkinek sem mondja el, néha mégis azt érzem, hogy mindenki tudja. Ilyenkor muszáj tennem valamit, hogy kiverjem a fejemből ezt az egészet. Nem akarom, hogy neki is ezt kelljen átélnie. Nem akarom, hogy attól féljen, hogy kiderül minden, amit szeretne eltitkolni. Én csak ettől szeretném megvédeni. Igaza van, hogy lehet tévedek Harryvel kapcsolatban és ő tényleg, nem olyan, de mi van, ha mégis? Igaz mindent megtennék, hogy segítsek neki, de azt nem biztos, hogy kibírnám, ha azt kéne lássam rajta, amit én tettem.
- Hé - érinti meg a kezem Louis - jól van, ne vágj ilyen fancsali képet. Te magad is látod, hogy semmi baja.
- Te nem ismered őt - rázom meg a fejem. - Én igen. Lehet, hogy kívülről úgy néz ki, hogy semmi baja, de belülről fáj neki, Lou. Tudom, hogy így van.
- Mel, itt van az orrod előtt. Nem csinál semmi rosszat, csak ül és gondolkozik. Ebben az esetben ez normális.
- Oda kéne mennem hozzá - sóhajt fel Harry. - Meg sem szólalt, mióta megtudta, hogy mi történt vele. Nem akarom, hogy egyedül érezze magát, mellette akarok lenni...
- Nem ajánlom neked, hogy odamenj Harry - szólalok meg. - Sem most, sem később.
- Ez most valamilyen bosszú, azért, amit veled és Louis-val tett? - fordul felém. - Szeretem őt.
- Nem ez, nem bosszú. Csak meg akarom őt védeni. Meg kell őt védenem.
- Mégis mitől? - nevet fel gúnyosan. - Tőlem? Sosem ártanék neki.
- Már megtetted, ha nem vetted volna észre - vágom rá. - Kórházba került, ha jól emlékszem, amiben biztos vagyok, miattad. Szóval ne mond azt nekem, hogy nem ártottál neki.
- Mel - pillant rám Liam. - Tudod, mi sem örülünk annak, ami történt, de ez nem Harry hibája. Nem tudhatta, hogy ez lesz belőle. Csak meg akarta lepni, de nem akart neki ártani.
- De megtette Liam, akarata ellenére is, de megtette.
- Talán engedned kéne, hogy ő döntsön a sorsáról, nem pedig te - modul fel a göndör. - Képes saját döntéseket hozni...
- Az lehet - vágom rá - de én már hoztam olyan döntést, amit megbántam. Nem akarom, hogy ő is ezt tegye - nézek a szemébe. - Igaz, lehet vele nem történne ez, de sosem lehet tudni. Nem akarom, hogy azt élje át, amit nekem kellett.
Csak akkor jöttem rá, hogy túl sokat mondtam, amikor mindenki kérdő tekintettel pillant felém. Fejem az ablak felé fordítom, de mit sem ér, mert így is tisztán érzem a tekintetüket rajtam. Nem akarom, hogy bármi is kiderüljön a múltamból, de ha így folytatom, akkor előbb vagy utóbb fény fog rá derülni.
- Mi történt veled, Mel? - kérdi halkan Zayn, mire felsóhajtok.
- Semmi. Semmi sem történt velem, Zayn - hazudom.
- Megfogsz bennünk valaha annyira bízni, hogy elmond? - folytatja.
- Nem... nem tudom - motyogom továbbra is a fellegeket bámulva. - Talán, egyszer.
- Bármi is történt veled, tudnod kell, hogy nem fogunk elítélni miatta. Számíthatsz ránk. - mosolyodik el Liam.
Tekintetem feléje fordítom, majd megvonom a vállam. Viszont mielőtt még visszafordulnék a fellegekhez, találkozik a pillantásom Harryével. Pont ezt nem szerettem volna. Összeráncolt homlokkal néz.
- Ne - rázom meg a fejem. - Ne tedd ezt. Ne néz így rám - kérem a szemébe nézve. - Nincs szükségem senkinek a sajnálatára sem.
Az út további részére nem emlékszem. Elaludtam. Leszállás előtt pár perccel, Louis mellkasán ébredtem fel, ami kicsit meglepett hiszen tisztán emlékszem, hogy a másik oldalra dőltem...
A reptéren rajongók sokasága várt ránk, de szerencsére hamar megszabadultunk tőlük és elindultunk a szálloda felé.
A szállodába vezető úton eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele. Igaz, az utóbbi időben nem igazán volt olyan felhőtlen a kapcsolatunk, de tudom, hogy képesek leszünk megbeszélni ezt. Muszáj tudnom, hogy mit gondol, érez. Nem akarom, hogy elhamarkodott döntést hozzon meg.
A lift elé érve, Paul megszólal.
- Srácok, ugye megfelel mindenkinek az előző felosztás? - pillant körbe.
Ugye ezt nem gondolja komolyan? Nem akarom, hogy Harry és Norah egy szobában legyenek. Azok után, ami történt közöttük nem engedhetem.
- Paul, én szeretném, ha... - kezdek bele, de egy kéz megállít.
- Shh - fogja meg a kezem Lou. - Minden rendben van Paul, mindenkinek jó lesz úgy, ahogy volt - egyezik bele, mire én csúnyán nézek rá.
Egy dolog van, amit nagyon nem szeretek, ha leállítanak. Utálom, ha ezt teszik. Mindenkinek megvan a véleménye és úgy helyes, ha ezt el is mondhatják, viszont most Louis megállított benne. Morogva szállok be a liftbe, majd lépek be a szobába.
- Bocs, hogy leállítottalak, de meg kell beszéljék - szólal meg miután becsukta az ajtót. - Nem avatkozhatunk bele. Te is tudod, hogy meg kell beszéljék, Mel - karol át hátulról.
- Igen tudom - morgom - de nem akarom, hogy kettesben legyenek. Norah ilyen szempontból gyenge. Tudom, hogy viselkedik Harry közelébe, annak ellenére is, hogy nem beszélünk. Ismerem.
- Ne tedd te is azt velük, amit ő tett velünk - puszil a nyakamba - te nem vagy olyan.
- Nem akarnám őket szétválasztani, ha nem tudnám, hogy mivel jár ez az egész. Norah is tudja, hiszen velem volt...
- Nem minden kapcsolat alakul úgy. Lehet, hogy tévedsz, az is megtörténhet, hogy ez most más lesz és ezt te magad is tudod.
- Igen, tudom - sóhajtom. - Igazad van. De attól még meg akarom őt védeni. Egy valamit kérek tőled - fordulok meg karjai között - ha túl messzire mennék, állíts le.
- Eddig is megtettem, ez mostantól sem lesz másképpen - dönti homlokát az enyémnek.
- Miért nézel így? - kérdem halkan.
- Én csak.. - kezd bele, de megáll. - Semmi, csak nem szeretem mikor szomorú vagy - simít végig az arcomon.
- Én sem szeretek az lenni, csak néha nehéz, mivel a sors nem mindig úgy alakul, hogy minden rendben legyen. Viszont egy valami jól alakult - mosolygok rá. - Te.
Ajkát mosolyra húzza, majd lágyan összeérinti az enyémmel. A félelem még mindig bennem van, amikor rájövök, hogy együtt vagyunk, de már nem ijedek meg a közelségétől, nem akarom, hogy eltávolodjon tőlem, mert amióta elkezdődött az turné, csak miatt vagyok még képes mosolyogni. Igaz sok fájdalmat is okozott nekem, de ez ellen nincs mit tenni. Már megtörtént, s ha nem lett volna így, akkor valószínűleg, most nem állnék itt.
Egyik kezével továbbra is az arcom simogatja, míg a másikat a derekamra helyezi és közelebb húz magához. Lágyan húzza meg az alsó ajkam, majd zár teljesen a karjai közé. Kezeimmel azonnal, átölelem, míg arcom a mellkasába rejtem.
- Hidd el minden megoldódik majd, csak kell egy kis idő. Nem hiszem, hogy ennyire nagy balszerencsét hozna rátok az, hogy velünk tartotok a turnéra. - mosolyog rám. - Lehet, hogy sok minden nem történt volna meg, de mindennek oka van.
- Igen ezt én is tudom. Sok minden nem történt volna meg, sok rossz, de ha ezek kimaradtak volna, akkor a jók is és azt ebben a pillanatban nagyon bánnám.
Mivel hamarosan indulunk a próbára, így mindketten készülni kezdtünk. Míg Louis zuhanyzott, én átöltöztem és összekötöttem a hajam. Pár perc múlva ő is megjelent, egy száll törölközőben, mire én természetesen azonnal elpirulok, ő pedig önelégülten mosolyog, mert tudja, hogy ezt ő váltja ki belőlem.
- Aranyos vagy, mikor ezt teszed. - vigyorog rám.
- Te pedig idegesítő - motyogom. - Miért kell, így - mutatok rá - járkálnod, mikor tudod, hogy én is itt vagyok?
- Talán csak élvezem a reakciód, erre még nem gondoltál? - lép hozzám közelebb.
- És te arra még nem gondoltál, hogy talán nem tetszik, amit látok? - kérdem felvont szemöldökkel, mire vigyora csak szélesedik, még közelebb lépve hozzám.
- Áltasd csak magad ezzel, míg te is elhiszed. De én tudom, hogy ez nem igaz - tűr egy tincset a fülem mögé. - Tetszik, amit látsz, különben nem váltaná ki belőled, ezt a reakciót.
- Milyen reakciót? - kérdem azonnal.
- Pirulást, ajakrágást... sorolhatom még, ha gondolod.
- Inkább nem kell. - motyogom elfordulva tőle, miközben hallom, hogy felnevet. - Inkább öltözz fel, mert a többiek már biztosan várnak.
- Itt vagy a fürdőben? - kérdi, mire én szemforgatva pillantok felé. - Oké, vettem. - emeli fel a kezeit.
Meglepődtem, mikor Noraht sehol sem találtam. Harry azt mond, hogy pihenni akart, amit meg is értek, de nem hagyom őt magára nyugodtan. Ilyen még sosem történt vele. Nem szeretném, ha valami hülyeséget kövessen el, de Louis rávett, hogy menjek velük.
A fiúk próbája nem volt olyan hosszú, mint szokott. Mindenki fáradt volt és zaklatott. Ezt persze Paul is észrevette, így inkább azt mondta, hogy mára ennyi. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden rendben lesz, amikor a színpadon fognak állni, mivel imádják ezt csinálni és ez az életük.
- Perrie üdvözöl - pillant fel a telefonjából Zayn, mosolyogva.
- Én is őt - húzom mosolyra ajkam. - Kedves lány, örülök, hogy ilyen jól kijöttök egymással a távolság ellenére is. - teszem hozzá.
- A szerelem mindent túlél.
Nem mindent, én ezt tudom, de inkább bólintok. Ha minden túlélne akkor én ebben a pillanatban nem ülnék itt velük, valószínűleg sosem ismertem volna meg őket, személyesen. Sosem kellett volna átélnem, mindazt, amit átéltem...
Fáradtan esünk be a szobába. Louis egyből az ágyra dől, én pedig éppen indulni akarok utána, mikor kopogás zavarja meg a csendet, így sóhajtva fordulok az ajtó felé, majd nyitom ki azt.
Egy zaklatott Harryvel találom magam szembe, mire az álmosság egyből kimegy a szememből. Mi a franc történt már megint?
- Van egy kis probléma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése