59.rész Kételyek

Sziasztok! 

Meghoztuk nektek a következő részt, reméljük tetszeni fog! 

Köszönjük a biztatásokat, olvasókat és kommenteket! 

Jó Olvasást! 

Ölelünk Titeket, 

Amelia & Evelyne 

Norah 

A szobában néma csend áll be, míg az emlékek hatására nekem is könnyek gyűlnek a szemebe. Én nem akartam elmondani, egyszerűen csak kicsúszott a számom. Fogalmam sincs, hogy mit gondolnak most rólunk, hisz nem éltünk egy példás életet. Droghoz és italhoz fordultunk, ha kellett. Én erősebb vagyok, mert nekem nem kellett a szüleim halálával megbirkóznom. Mellissa akkor változott meg amikor a szüleit elvesztette, én pedig nem hagyhattam magára. Nem engedhettem, hogy egy árva házba kerüljön és a szüleim is nagyon szeretik. Amikor pedig Nathen tönkre tette nagyon kezelhetetlen volt néha, persze már Los Angelesben éltünk, így nem szóltam a szüleimnek. Együtt vagyunk jóban és rosszban, ezen senki nem változtathat. Örülnék, ha a fiúk végre mondanának valamit, valaki végre adna valami jelet. A kezeimet nézem, míg könnyeimet néha óvatosan megtörlöm az arcomat. Eszembe jutnak a szavak, amiket Nathen hozzánk vágott. Amikor arra célzott, hogy kurvák vagyunk, legalább is ennek akart használni minket. Újra látni a legjobb barátnőm szenvedését szörnyű, újra attól kell félnem mikor esik vissza abba az állapotba, mikor akar majd elszökni. Nem fog hinni senkinek, mert elhiszi annak az embernek amit mondott. Elhiszi, hisz annak ellenére, hogy tudta mi történt a családjával megbántotta. Túl élénken jön elő annak az emléke amikor megakart erőszakolni, de én senkinek nem mondtam el, ahogy a sebeket is rejtegettem. Mellissát vigasztaltam, számtalanszor akartam neki elmondani, de nem akartam rontani a helyzeten. Hallgattam és egészen eddig sikerült.
- Szükségem van egy kis időre, egyedül. - hallom meg Lou hangját, mire azonnal rájuk nézek. Kiemeli az öléből a még mindig síró nőt és a kanapéra helyezi. Körbe pillant, aztán gyors léptekkel, szinte már futva rohan ki az ajtón. Hát tessék ismét tönkre ment egy kapcsolata, pedig már szerettem volna, hogy együtt legyenek. Jó volt látni azt a buborékot, amiben én is élhettem egy kicsit. Félek ezzel teljesen elveszítettem ismét mindent.
- Az emberek mind hibáznak, mi is elég sokat hibáztunk már életünkben. - szólal meg csendesen Liam. - Megértjük, hogy nem volt egy könnyű időszak az számotokra. Biztos vagyok benne, hogy itt egyikünk sem fog elítélni titeket.
- Ez nem igaz. - motyogom, miközben elhúzódom Harrytől, egészen Melig. - Egy kicsit gondoljatok bele, hogy mi mit is csináltunk régen. - szipogtam. - Komolyan egyikőtök sem érdemel ilyen barátnőket. - rázom meg a fejemet.
- Louis sem haragszik, csak meg kell emésztenie a dolgot. - motyogja Zayn. - Mellissa. - szólítja meg, mire ő félve emeli rá a szemeit. - Vissza fog jönni hozzád, mert szeret. - mosolyog rá halványan.
- Én előre megmondtam, hogy ez lesz. - morogja. - Előre megmondtam, hogy nem fognak minket szeretni. - zokog fel.
- Semmi baj. - ölelem magamhoz. - Ketten döntöttünk így, mind ketten veszíthetünk ezzel. - suttogom a fülébe.
- Csak én. - szipog. - Engem senki nem szerethet.
- Ne beszélj butaságokat. - korholja Zayn. - Egy család vagyunk, ugyan úgy szeretünk titeket. Semmi nem fog változni, tudjuk mi történt, így még jobban figyelni fogunk rátok.
- Mellissa kérlek szépen nyugodj meg és felejtsd el az összes olyan dolgot, amire most gondolsz. - szólalok meg halkan. - Ismerlek és tudom egyik opció sem a legjobb. Nem süllyedünk vissza arra szintre, a fiúkat sem fogjuk itt hagyni. Túl fogjuk élni együtt, ahogy eddig mindent.
- Olyan nehéz. - néz rám meggyötört szemekkel.
- Tudom, de megoldjuk. - mosolyodtam el egy kicsit. - Próbálj meg hinni a fiúknak, ahogy én is igyekszem.
- Erről senkinek nem fogunk beszélni, senki nem fogja megtudni. - könyököl a térdére Niall. - Komolyan lányok, legalább mindent tudunk a másikról, ez csak jobban össze hozhat minket. - vonta meg a vállát.
- De Louis..... - suttogja.
- Megfogja érteni.... miért nem mondtátok el eddig és vissza fog jönni hozzád. - most először szólal meg és a hangján semmilyen érzelem nincs, mintha egy robot mondaná helyette a nyugtató szavakat. Ez olyan kínos számunkra hiszen mi nem vagyunk olyan könnyen kapható lányok! Mi soha életünkben nem képzeltük, hogy odáig fogunk süllyedni. - Hallgassatok a fiúkra, nincs baj!
- De neked az ugye ? - pillantottam rá. Nem lepődtem meg, amikor egy érzelem mentes hanghoz, érzelem mentes arc is járt. - Ha így gondolod nyugodtan menj Louis után. - szólaltam meg pár perc után, mert nem válaszolt. - Ha azt szeretnétek, hogy elmenjünk mi azt is elfogadjuk és megértjük. Nem mellesleg távol lehetünk Nathentől.
- Szó sincs arról, hogy ti innen bárhová is mennétek. - szól közbe Liam. - Legjobb lenne, ha most mindenki elmenne pihenni és feldolgozná az elhangzottakat, megemésztené és ha nem szükséges nem beszélnénk róla többet.
- Igaza van. - túr a hajába Niall. - Holnap mindenki tisztábban látja a dolgokat.
- Se azért megnyugtatunk titeket, hogy nem haragszunk és senki nem megy sehová csak aludni! - vág Niall mondandójába Zayn. - Mellissa ha szeretnél velem jöhetsz!
- Jobb lenne, ha ő most inkább velem maradna. - szorongattam a kezét.
- Nem lesz semmi baj, Zaynie vigyázni fog rám! - nyom puszit az arcomra miközben megölel.
Mindenki jó éjt kívánt és miután elbúcsúztak mind a saját szobájukba indul piheni egy kicsit. A szobára néma csend telepedik, hallom ahogy egy mélyet sóhajt és kilép vissza az erkélyre. Néhány perce még ott ölelkeztünk és minden rendben volt. Befeküdtem az ágyba magamra húzva a takarót, próbáltam elterelni a gondolataimat. Vissza tartom a könnyeimet, mert nem akarok egy hisztis picsának tűnni, pedig már jó párszor voltam az. Érzelmileg én is labilis vagyok, de nem annyira. Nem jól kezelem, ha különböző érzelmek játszódnak le bennem. Az elmúlt napokban sokszor be pánikoltam, hisz Harryvel teljesen másik világban élünk. Ő híres, gazdag minden lány álma, míg én csak a stylistjuk lánya vagyok, aki anyja nyomdokaiba szeretne lépni. A média úgy fogja majd fel az egészet, hogy csak kihasználom, nem szerettem. Hazugnak és ennél csúnyább szavakkal fognak majd illetni, amit el kell tűrnöm. Nem gondoltam, hogy az érzéseim ilyen hamar megváltozhatnak és az ellenségemnél senki nem lehet majd fontosabb. Sohasem fordult meg a fejemben az, hogy mi egyszer talán barátok leszünk. Tervekkel vágtunk neki a nyárnak és Londonnak - e helyett most itt vagyunk egy turné kellős közepén. Szereztem egy pasit, aki szeretni tud és én is őszintén táplálok iránta érzelmeket, egy barátot akire az életemet is rá bíznám. Nem tudok hinni nekik, hisz barátok lettünk és mi nem mondtuk el nekik, most is csak azért mert rá kényszerültünk. Szörnyű emberek vagyunk!

***

Hajnali fél három van, én pedig a zuhanyzó padlóján ülök és bőgök. A sok felgyülemlett érzelem miatt képtelen vagyok aludni. Harry sokáig nem jött be, de amikor hallottam lépteit úgy tettem, mintha aludnék. Borzalmasan eset amikor is befeküdt mellém, de a saját részén maradt. megvártam, amíg mélyen és egyenletesen lélegzik, majd kiosontam mellőle. Képtelen vagyok mellette feküdni úgy, hogy ő semmit nem mondott ezekre. Tudom nem kellene ezt mondanom, de én nem követtem el olyan durva dolgokat. Tény, hogy sok mindenben benne voltam, de fiatalok vagyunk és könnyen elragad minket a kíváncsiság. Azért a barátom se egy minta példa ha már arról van szó! Persze senkire nem akarok ujjal mutogatni, de azért itt ismét kiütközik az életünk.
A ruháim teljesen eláztak, így lassan bújok ki belőlük és hagyom a zuhany padlóján, míg a csapot elzárom és egy köntössel takarom el a testemet. Hajamból kicsavarom a vizet, kicsit át fésülöm, majd össze fogom. Szemeimet megtörlöm végül óvatosan hagyom el a búvóhelyem. A szobába beérve látom Harryt, ahogy mélyen szuszogva alszik az oldalára fordulva párnámat ölelve. Olyan nyugodt most, én pedig csak elrontanám ha reggel felébredne. Kilépek a folyosóra és rögtön be is kopogok az ajtón és várok. Eltelhetett pár perc és újra kopogtam, egyszerűen nem tudok ott maradni, nem megy. Utál engem! Toporgok az ajtó előtt egy száll köntösben, nem a legjobb ötlet volt, de nem akarok vissza menni. Teljesen össze zavart a némaságával és talán most tényleg jobb lett volna, ha otthon maradok a fenekemet. Nem kellett volna Edre hallgatnom, rossz ötlet  volt. Amint az ajtó kinyílik azonnal szembe találom magam egy eléggé kómás, álmos képű sráccal. Megdörzsöli a szemét, majd végig mér.
- Mi történt ? - hangja rekedtebb, mint szokott.
- Utál engem! - túrok a hajamba. - Nem szeret, megutált azért amit tettem. - áztatják újra arcomat könnyek. - Nem szólt hozzám, megvárta míg úgy teszek mintha aludnék, majd be jött a teraszról és az ágy másik felébe feküdt le. - szipogok. - Olyan hülye vagyok. -zokogok.
- Gyere ide. - húz magához. - Minden rendbe fog jönni. - húz az ágyához. - Idő kell neki, hogy megeméssze, de hidd el nem akar elhagyni téged.
- Pedig ezek után az lenne a legjobb döntése. - morogtam. - Nem lehet egy olyan lányt szeretni aki ilyeneket követet el. Nem érdemlem meg őt!
- Ne beszélj butaságokat! - rivall rám. - Igen is jók vagytok együtt, még egyetlen egy barátnőjénél sem volt ennyire boldog, mint most. Boldoggá teszed, komolyak a szándékai feléd. Te vagy az egyetlen akivel ennyit törődik és ez még számunkra is furcsa. Ő sem kezelhet mindig minden helyzetet helyesen.
- Ezt most úgy akarod beállítani, hogy hisztis vagyok ? - néztem rá hitetlenkedve.
- Nem. - vágja rá rögtön. - Félre érted. - sóhajt. - Mind kettőtöknek új azaz érzés, amikor is megtalálod a másik feledet. Ezek az akadályok pedig olyan hirtelen jönnek, hogy nem tudjátok azonnal feldolgozni.
- Ilyen labilis állapotban még soha nem voltam, Liam. - suttogtam magam elé nézve. - Én mindig is erős voltam, annak mutattam magam. Egyik kapcsolatom miatt sem voltam ennyire bizonytalan. Nem kellett attól félnem melyik nap tesz lapátra egy jobb kinézetű lányért.
- Soha nem fog megtörténni, higgy egy kicsit magatokban. - szorítja meg a kezemet.
- Itt maradhatnék ? - kérdem csendesen.
- Hát persze. - simít végig a hátamon. - Szeretnél valami alvó ruhát ? - kérdezi kedvesen, mire bólintok. A bőröndjéből kivesz pár ruha darabot és a kezembe adja én pedig gyorsan veszem át őket a fürdőben. Nagy rám az alsóneműtől kezdve egészen a pólóig minden, de ez most kicsit sem tud zavarni. Elhelyezkedem az ágy bal oldalán, hisz nem rég is ugyan így aludtunk. Megvárom míg ő is befekszik mellém, majd ránk teríti a takarót. Egymást bámuljuk, pedig már aludnunk kellene különben reggel Paul kiabálni fog a kialvatlanság miatt. Sikerült elérnie, hogy legalább kicsit másképp lássam a dolgokat, ugyan akkor ugyan úgy bennem van a félelem. Mi lesz ha elalszok és reggel ő még mindig nem akar szóba állni velem ? Mi van, ha többé nem akar együtt lenni velem ?
Ha nem akar többé együtt mutatkozni ?
- Aludnunk kellene. - töri meg a csendet. - Reggel iszonyúan fáradtak leszünk.
- Nem megy, képtelen vagyok.
- Próbáld meg, ha baj van nyugodtan ébressz fel!
- Ezt már igazán nem várhatom el tőled.
- De igen! Komolyan mondom, szólj!
- Rendben, de jobb lenne, ha megpróbálnánk pihenni. - sóhajtok fel. Lekapcsoljuk a lámpákat és az egész hely sötétségbe borult. Hamarosan már hallom, ahogy Liam mélyen szuszog mellettem, én viszont képtelen vagyok. Az agyamban annyi féle képen játszódott már le a reggel, sőt voltak szebbek és kevésbé szépek. Próbálom a tanácsait megfogadni és csak a pozitív dolgokra gondolni, de sajnos sokkal több a rossz. Nem tudom mikor merülhettem álomba, de valamikor arra riadtam fel, hogy kopognak az ajtón. Alvó társam megmozdul mellettem és hallom, ahogy fel kell. Továbbra is azt színlelem, hogy alszom tudni akarom ki az aki fel költ minket. Tudni akarom kivel és mit beszél anélkül, hogy tudná ébren vagyok. Reménykedem egy emberben, aki megmelengetné a szívemet és adna reményt ahhoz, hogy még nincs minden veszve!