2015. május 6., szerda

57.rész Elő kerül a sötét igazság ?!

Sziasztok! 
Meghoztuk nektek az új részt, reméljük tetszeni fog! 
Köszönjük a biztatásokat és az olvasókat! 
Jó Olvasást! 

Ölelünk Benneteket, 
Amelia & Evelyne 



Norah 


Jól sikerült a délután további része, igaz kicsit feszengtem és ezt Harry is tökéletesen észre vette rajtam. Még mindig nem tisztáztuk ezt a barát - barátnő dolgot, de úgy érzem nem is kell. Látom mik a szándékai velem és tudom nem ártana nekem. Az utcán csókolóztunk és ölelkeztünk ezért is vannak vegyes érzéseim. A sajtó hamar megtudja az ilyen dolgokat, azonnal rárepülnek a témára s egyből meg van a baj. Bele vennék a modell karrieremet is, hisz csak most írtam alá még a szerződést, a közös képeket amiket eddig posztoltunk a közösségi oldalainkra. A képeken pedig látszik, hogy régóta egy szobában alszunk. Fel hoznák azt a két hetet, amikor is én külön voltam, távol tőlük Los Angelesben és én ezt nem akarom. Semmit nem tudnak a kapcsolatunkról és talán még örülnék is ha csak találgatásokat írnának. Most irigykedem Mellissára és a kapcsolatára, mert ők ezt az egészet titokban csinálják, mi pedig az első perctől kezdve marakodtunk, majd szép lassan el kezdtünk a másikkal törődni. Nem bánom, hogy a fiúk tudják, de jobb lett volna őket nem bele vonni a kezdeti nehézségekbe. A nap végére azt is megtudtam, hogy bulizni megyünk. Őszintén nem sok kedvem volt hozzá, fáradt és álmos voltam. Harry sem erőltette a menetelést, mert ő annak örül a legjobban, ha kettesben tudunk lenni egy kicsit. Végül még is úgy döntöttem elmegyek, nem akarom cserben hagyni a többieket, akik tudom megértették volna maradásom okát. Nem akartam Harryt sem vissza tartani, aki nem megy ha én sem. Tényleg nem akarom őt vissza fogni, meg aztán Mellissa Louis barátaival találkozik és rajtunk kívül eddig még senki nem tudja, hogy ők egy párt alkotnak. Érzem, hogy valami fog történni az este és nekem muszáj ott lenne. Amikor legutoljára buliztunk a srácokkal Mel segg részegre itta magát, így most is mindenképp szemmel kell tartanom. A csapatra a sok esemény után mindenképp ráfér egy kis lazítás. Elegáns, de még is laza öltözetet választottam, ami kedves páromnak nem nyerte el a tetszését, mivel túl rövid és mély kivágású a hátán. Szerinte el sem mozdulhat majd mellőlem, mert az összes részeg idiótának én fogok majd kelleni. Nevettem, mert tudtam ez nem lehet igaz vagy ha mégis ő ott van mellettem és meg véd engem, természetesen botrány nélkül.

***

A buli rendesen zajlik, az emberek a zene ritmusára vonaglottak. Néhány sötétebb sarokban párok fedezték fel egymást. A zene hangosabb, mint bármilyen szórakozó helyen. Harryvel körbe néztünk, de egy whiskyn kívül nem ittunk mást. Mivel ez egy házi buli sok ember össze gyűlik, ez pedig inkább Louis baráti közege és nem a bandáé. Az egyik ajtó előtt a földön ülve megpillantottam egy ismerős személyt. Kikerekedett szemekkel lépdeltem közelebb, amikor is megbizonyosodtam, hogy én ismerem őt. Elkezdtem faggatni még is mi történt, az idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Könnyek gyűltek a szemében, amiben tisztán kivettem a fájdalmat. A nyomokat kerestem, de semmit nem találtam. Olyan volt, mint aki nem tud semmit magáról miközben semmilyen szert nem vett be. Éreztem rajta az alkoholt, de még így sem tudta elengedni magát, így jól tudtam hogy valami olyan történt ami a múlthoz köti. Idegesen pillantottam körbe, aztán megakadt a szemem valakin. Az emlékek - amik nem túl szépek - szép lassan lepték el elmémet és csak minél hamarabb elakarok innen tűnni vele. Nem szeretném, ha még jobban felszakadna neki a seb.
- Itt van! - suttogja kétségbe esetten maga elé bámulva.
- Ki van itt ? - kérdezem meg hátha csak képzelődtem.
- Itt van. - ismételte meg magát.
- Semmi baj édesem, el megyünk innen, rendben ? - állítottam talpra. - Nem lesz semmi baj. Szépen vissza megyünk a szállodába és próbáljuk ezt elfelejteni. - ölelem magamhoz.
- Ezt nem lehet elfelejteni. - könnyei nem szűntek, még inkább folyni kezdtek.
- Harry kérlek szólj a többieknek, hogy mi megyünk. - pillantok rá, aki aggódva néz minket. - Ja, de azt ne mond, hogy valami baj van, csak sokat ittunk. - bólint. Végig simít Mellissa hátán, nekem pedig puszit nyom a homlokomra és bele veti magát a tömegbe. Összeszedjük magunkat egy kicsit és kifelé kezdünk haladni. Szorosan fogjuk egymás kezét, miközben a tömegen vonulunk át. Az ajtónál viszont nem jutottunk tovább.
- Itt van a két kedvenc csajom. - szólal meg egy önelégült hang mögöttünk. Minden erőmet összeszedve fordulok hátra, hogy megnézzem tényleg ő az. Nem káprázott a szemünk, nem hallucináltunk, Nathen az teljes élet nagyságban. Ő lenne Louis barátja ? Úr Isten, hogy nem voltam képes össze rakni a képet ? Mentségem legyen, hogy számtalan ilyen nevű fiú él a világon és a vezeték nevét nem is hallottuk egyszer sem.
- Nathen. - biccentettem. - Mi épp indulni készültünk.
- Nem lenne a legjobb itt hagyni a pasikat, akik könnyen megtudhatják miket is műveltetek. - hogy van képe ?
- Ne fenyegess minket! - kiabálok, habár a zene miatt szerencsére nem kapunk néző közönséget. - Nem tartozol már az életünkhöz és mivel te nem mész el, hát majd mi. - ragadom meg Mel kezét, de nem jutok sehová.
- Oh, cicáim sehová nem mentek! - kapja el a csuklómat, szorítása egyre erősödik. - Először még szórakozni fogunk. - mosolyodik el sunyin.
- Neked már semmi közöd hozzánk! - sziszegem. - Tönkre tetted a legjobb barátnőmet.
- Hát jó mókának ígérkezett, de tudva mik lettek következményei még szórakoztató is volt. - kuncog.
- Egy undorító kis féreg vagy! - szólal meg csendesen Mel, miközben rá néz.
- Ugyan édes, ezt te sem gondolod komolyan. - rázza meg a fejét minden tudóan. - Imádtál engem, rajongtál értem.
- Aztán történt egy aprócska dolog, elhagytál. - vág vissza.
- Komolyan amikor Louis mondta, hogy egy igen csak megfektethető lányt hoz álmomban sem gondoltam, hogy pont téged.
- Ő soha nem mondana ilyet. - tette karba kezeit.
- Hát kis szívem ő is pont ugyan úgy játszik veled, ahogy én tettem. Nem lehet könnyű neked, hogy senkinek nem kellesz, hogy senki sem szeret.
- Ő igen is szeret engem! - csattan fel, hevességén pedig rendesen meglepődöm.
- Én előre szóltam, pofára fogsz esni. Amikor megláttalak tudtam a legjobb nem szólni az ismertségünkről, mert ez még jól jöhet nekem.
- Számtalan ember van ebben a pocsék buliban, szórakoztasd őket. - mormogom az orrom alatt.
- Nincs valahol egy színész barátnőd akin levezesd a szexuális feszültségedet ? - gúnyolódik barátnőm én pedig egyre jobban meglepődök, hogy képes szembe szállni vele.
- Képzeld számtalan van, de most ti kellenétek. - mosolyodik el. - Arra gondoltam kipróbálhatnánk hármasban. - érinti meg az arcomat, mire én azonnal hátra húzom a fejemet és kezem az arcán csattan.
- Ezt nem kellett volna. - kap a területhez, ami kissé pirossá vált. - Most pedig minden további jelenet nélkül követtek az emeletre. - ránt egyet a karomon. - Ha pedig megpróbáltok jelezni valakinek is, akkor nagyon csúnyán megfogjátok bánni. - fenyeget ismét.
- Azonnal enged el a karját. - szólítja fel egy eléggé ideges hang. A következő pillanatban a pólójánál fogva rántják el tőlünk és mosnak be neki egymás után. Louis és Harry mérgesek, még szerencse, hogy a többiek is itt vannak, akiknek sikerült vissza fogniuk őket.
Azt hiszem az események túl gyorsan történnek, mert épp hogy kibékültem mindenkivel és minden kezdet helyre jönni valaki másnak tönkre kellett vágnia. Nathen itt van és ez egyikünknek sem fog jót tenni. A szemem előtt kezdenek lebegni azok a képek, amikről eddig még senkinek nem beszéltem. Ezt a titkot a sírba szeretném vinni, nem akarok még jobban olajat önteni a tűzre. Elnézve a fiúkat, akik nagyon is mérgesek, mellette a kíváncsiság is ott bujkál szemeikben. Fogalmam sincs mióta is nézték végig a jelenetünket, de azt hiszem jobb is ha nem tudom. Innentől kezdve azt hiszem nem lehet titkunk előttük. Liam akivel nagyon jóba lettem, minden apró élményét megosztotta velem és én pedig csak simán azt mondtam, ami nem volt igaz. Hazudtam. Hazudtunk. Ebből csak is az igazság húzhat ki minket, mérgesek lesznek vagy pedig meg fognak érteni. Nem olyan rég pont ezért mentem el, hogy tisztán lássak és akkor rá jöttem, hogy az egyenes utat kell választani. Ha valamit elkövettem, elkövetek vállalom a következményeket.

***

Nem tudom hogyan jutottunk vissza a szállodába, de megtörtént. Most pedig mindenki a szobánkban ül és csak bámul ki a fejéből. Minden bizonnyal az eseményeket akarják felfogni amiket még én sem tudtam. A kezembe kerül egy pohár víz, ahogy a kezemre jeget raknak felszisszenek.
- Sajnálom. - suttogja. - Ettől jobb lesz. - aranyos Harrytől, hogy gondoskodik rólam. Tudom nem fognak ránk haragudni, mert minden ember követ el hibákat, mert ők is követtek már el. Amióta a fiúk leválasztották rólunk azt a seggfejet nem szólatunk meg. Csendben tettük amit a két fiú kért tőlünk. A hatalmas kanapén egymás mellett ültünk egymás kezét szorongatva, míg Lou Mellissa mellett foglalt helyet, Hazz pedig előttem. A többiek pedig a kisebb kanapén húzták meg magukat. Számtalan kérdésük lehet, de még nem teszik fel őket. Gondolom időt adnak nekünk, hogy felkészüljünk vagy csak azt várják mi kezdjünk mesélésbe. Barátnőmre pillantok aki ugyan úgy viselkedik, mint én. Tanácstalanul nézünk össze, végül némán le kommunikáljuk mit is fognunk tenni és mondani.
- Nem akarunk titeket sürgetni, de szeretnénk választ kapni! - hallom meg, szinte távolian Zayn hangját.
- Higgyétek el, hogy nagyon sok kérdésünk van, tisztázatlan ügyek. - szólal meg csendesen Liam is. - Mindent tudni szeretnénk rólatok és a mostani helyzetekről is. - sóhajt fel. - Már egy család vagyunk és nincsenek helyek titkoknak. - Suttogta Payne.
- Szükségünk van egy kis időre! - motyogjuk egyszerre és felállunk. Mell a folyosó felé indul, míg én az erkélyre. Kiérve a hűvös levegőre igyekszem megnyugodni és mély levegőkkel nyugtatni magam. Karjaimat össze fonom és végig nézek magamon, már nem a bulizós ruhám van rajtam, hanem Harry egyik pólója és az egyik melegítő nadrágom. Nem tudom mikor öltöztetett át, de nagyon remélem nem adtunk a fiúknak ezzel semmilyen jelenetet. Bele gondolva Mellissa sem abban a ruhában ült mellettem. Kezemre pillantok és elmerengek.... Nem rég még Lou miatt volt a kezem lila foltos, most pedig Nathen miatt. Nem szól semmit, csak pokrócot terít a hátamra, aztán már is karjaival ölel körül. Engedelmesen dőlök karjaiba, míg ő nyakamat halmozza el puszikkal. Fejét elrejti a nyakamban, miközben én csak magam elé nézzek. Így állunk a lehűlt levegőn Rióban, miközben a város figyeljük! 

4 megjegyzés:

  1. Tök jó lett! Siessetek a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönjük! Már csak pár napot kell várnod és olvashatod is a következő részt! :)

      Törlés