45.rész " .... semmit sem változtál. "

Sziasztok!

Meghoztuk nektek az új részt, reméljük tetszeni fog!

Köszönjük a bíztatást és az olvasókat+

Jó olvasást!

Ölel Titeket

Amelia és Evelyne!

Norah

Nem szólaltam meg! Nem beszéltem, amióta azt az átkozott papírt elolvastam. Folyamatosan azok a szavak víz hangoznak a fejemben, mérgezés áldozata. Nem kérdeztem meg senkit erről, mert jobbnak láttam először is megemésztenem mielőtt még hiszti rohamot kapok. A szállodában mindenkinek feltűnt, hogy furán viselkedem. Mellissa ismét Harryt kezdte hibáztatni. Ahogy olvastam a jelentésemet, megértettem miért. Az étel amit ettem, valaki szánt szándékkal akart ártani nekem. Azért akartak bántani, mert össze melegedtem Harryvel. Nem hiszem el, hogy pont velem történik ilyen, épp ezért tartottam tőle az elején. Senkinek nem akartam a célpontja lenni, én senkit nem akarok bántani. Habár a fanatikus rajongás már túlzás tud lenni, sok mindent akarnak azok az emberek. Azt hiszem Harry nem csak egy barát számomra, talán soha nem is utáltam olyan komolyan. A szállodában igyekezet beszédre sarkalni vagy magyarázkodni, de csak nemet intettem a fejemmel. A repülő téren szembe kellett néznem a sok rajongóval és a riporterekkel. Annak ellenére, hogy nem volt jelenleg megfelelő a viszonyunk, szorosan fogta a kezemet, míg én teljes testemmel hozzá simultam. A gépen egyedül foglaltam helyet, nem vágytam a társaságra. Zenével próbáltam eltölteni az a néhány órát míg le nem szállunk. Fél szemmel láttam, hogy Harry sokszor fordítja felém a tekintetét, néha olyan érzésem volt, mintha rólam beszéltek volna. Az interneten kisebb keresgélés után elég sok cikkre akadtam, de egyiket sem tudtam végig olvasni. Hazugságok! Fájdalom csillapítót vettem be, míg a többiek nem látták. A záró jelentésemben az állt, napi egyet míg meg szűnik a fájdalom, de nekem ez kevés. Felejteni akarok! Nem hibáztatom Harryt, nem tehet róla, Ő csak az álmát valósítja meg. Beszélni fogunk erről, mert nem tehetünk úgy, mintha meg sem történt volna. Hibáztatni fogja magát, egyszer belőle is ki bukik én pedig megnyugtatom, hogy nem tehet róla. A kapcsolatunk még szinte el sem kezdődött és egy tutajon sodródik. Két irány van, a boldogság amely egy sziget, míg a szomorúság az óceán, amiben el veszhet. Meg kell mondanom Melnek, hogy szálljon le Hazzról, mert nem tehet róla. Mellissa, vele is beszélnem kell, már ha egyáltalán szóba áll velem. A reptér csendes volt, így a biztonsági kísérettel hamar eljutottunk az autókig, amik a szállodához fuvaroztak minket. Soha nem jártam még Buenos Airas-ben, bármennyire is szeretném látni most még is behunyt szemekkel dőlök az ablaknak. Az autóban még anya, Lux és Harry utazik velem. A szálloda valami mesés, a felosztás az előzően ugyan az, igaz Mel próbált tiltakozni, de Louis gyorsan csendre intette. Huh, öreg hiba, ha Mel akar valamit az megkapja e mellett utálja, ha csendre intik. Paul ismertette ki melyik szobát kapja, hogy egy óra múlva a hallban találkozó és indulás a koncert helyszíne. Három napnál nem töltünk itt többet, ami alatt a fiúknak egy fellépésük lesz. A liftbe betömörülve imádkoztam, hogy minél hamarabb a megfelelő emeleten legyünk. Bőröndömet a fal mellé állítottam, míg körül néztem. Lassan rá kellene jönnöm, hogy a szállodai szobák, ahol meg fogunk szállni ugyan úgy néznek ki, szépek, tiszták és hasonló bútorokkal vannak berendezve. 

- Hová mész ? - állított meg az ajtóban. - Tudod, hogy még pihenésre van szükséged. - simít végig a hátamon, mire bólintottam egyet. 

- Hamarosan vissza jövök. 

- Végre! Megszólaltál. - mosolyodik el és nekem is mosolyra húzódnak ajkaim. 

Hamar megtalálom a szobát amit keresek, kettőt kopogok az ajtó pedig ki is tárul előttem. 

- Norah, minden rendben ? - kérdezte meglepődve. 

- Igen. Bejöhetnék két percre ? - mosolyodom el. 

- Persze. 

- Szeretnélek megkérni, hogy szerezz nekem egy külön szobát, ahol letudnék pihenni. Senkinek nem kellene róla tudnia. 

- Biztos jól vagy ? - aggódó hangja volt. 

- Igen. Megteszed nekem ? 

- Szólnunk kellene róla a többieknek. 

- Ne, kérlek. - könyörgök. 

- Jó. - sóhajt fel. - Smst küldök mit sikerült intéznem. 

- Köszönöm. - mosolygok rá hálásan. Boldogan lépek ki a szobájából és siettek az igazi célomhoz.

Igyekszem gyorsan megkeresni a megfelelő szobát, miután megtaláltam megállok előtte és mély levegőt véve bekopogtatok. Az ajtó csiga lassúsággal nyílik ki, én pedig azonnal az ajtóban álló személy nyakába borulok. Szorosan ölelem át a derekát, bújok el mellkasában akár csak régen. Ölel magához, fejét hosszú hajamban rejti el, míg befelé lépkedünk mögöttem pedig az ajtó hangosan csapódik. 

- Olyan jó újra látni téged! - suttogta. 

- Te is hiányoztál nekem! - távolodom el tőle. Végig néztem rajta és semmit sem változott. Izmosabb, pólón keresztül is látni kockás hasát, tetoválás borítja a testét. Haja ugyan olyan szőke és zselézett, kék szemei csillognak ahogy rajtam futtatja végig a tekintetét. - Trent, semmit sem változtál. - jegyeztem meg. 

- Izmosabb lettem! - húzta ki magát. 

- Az egód is nagyobb lett. - nevettem fel. 

- Az egóm köszöni szépen, jól van. - kuncog. - Jól nézel ki. Sokat te sem változtál, csak szebb lettél. - bókol. 

- Még mindig hajtod a csajokat ? - vonom fel a szemöldökömet, mire csak bólint. - Akkor kérlek mellőzd a felszedős dumád, mert nálam nem jön be! 

- Régebben talán bejött volna. - gondolkodott el. - Hogy vagy ? Olvastam rólad pár dolgot mostanság. 

- Jól vagyok. - ültem le az ágyra. - Nem tudom mit olvastál, de nem minden igaz belőle. Nem akartam öngyilkos lenni, nem bántottam magamat. - ráztam meg a fejemet. 

- Héj, semmi baj. - húz magához. - Egy szavát sem hittem el, tudjuk milyen a média, kiforgatja a valóságot. - nyugtat meg. - El mondod, ha készen állsz rá! 

*** 

Órákkal később csipog a telefonom, miszerint fel vehetek egy kulcsot a recepción. Nagyszerű ébresztő azok után, hogy elaludtunk Trenttel. Beszélgettünk, hülyéskedtünk és végül filmet kezdtünk nézni. Hiányzott már, pedig elég fura egy kapcsolatunk van. Az életem már így is felfordult és van benne bonyodalom is, egyet több vagy kevesebb mit számít már ? Szóltam neki, hogy másik szobába költözöm, így mennem kell a kulcsért. Természetesen ő pedig elkísér és nem hagy magamra. Az időt nézve a többiek még bőven próbálnak és esélyük sincs meglátni minket. Az üzenetekkel tele volt a fiókom. Egyet elég volt meg nyitnom, hogy tudjam nem tudják hová is tűntem. A recepción, Mr. Izomagy elő adta az egyik leghatásosabb csaj dumáját szegény lánynak, aki csak pirult tőle, végül paradicsom vörös volt a feje, amikor is a kulcsot adta.
- Majd én viszem a bőröndödet! - ajánlkozik már a szobában. Az egész feljövő utat végig röhögtünk, mert eléggé kiparodizáltam szegény lányt és Őt.
- Én is elbírom.
- Csak udvarias akarok lenni. - kacsint vigyorogva.
- Hogy imádom én azt a csini kis pofidat, de most beverném.
- Durvulunk, kicsi lány ? - vonta össze szemöldökét.
- Dehogy. - tiltakoztam. - Hozd a bőröndöt, még mielőtt megjönnek a többiek. - sóhajtottam meg adóan.
- Nem tudják, hogy le költözöl egy emeletet ? - faggatott.
- Nem. Magányra van szükségem, mert eléggé kiakasztott ami velem történt. - szálltunk be a liftbe.
- Gondolom ez az amit még nem közöltél velem ?
- Igen. - nyitottam be a szobába.
- Mit szólnál egy üveg borhoz ?
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. - ülök le a kanapéra.
- Ugyan már, kell egy kis lazítás. - noszogat, mire bólintok.
- Olyan jó, hogy te türelmes vagy és nem akarsz szóra bírni a történtekről. - szólaltam meg pár perc után.
- Ismerlek elég régóta ahhoz, hogy tudjam mikor jobb téged békén hagyni. Ha te nem emlékeztél rá mi történt veled, akkor gondolom természetesen akadtál ki.
- Pontosan! - értek vele egyet. A szoba szerviz egyet kopog, majd Trent már át is vette tőle, amit a kis dohányzó asztalra tett. Mindkettőnknek töltött egy pohár vörös bort, majd az egyiket felém nyújtotta.
- A viszont látásra! - koccintottunk.
Jó pár pohárral megittunk, miközben beszélgettünk és egyre jobban feloldódtunk. Elmondta, hogy csak pár napig van itt majd utazik is vissza Los Angelesbe. Tizenkilenc évesen én is vissza vágyom oda, a napsütésbe. A bor megteszi a hatását, elfelejtek mindent amit az utóbbi napokban átéltem. Nekem nem megy hogy kizárom a rosszat és maradnak a szép és boldog pillanatok. Se Mellissa, se én nem ilyenek vagyunk. Összezavarodtam ? Lehet, de azt fogom tenni ami a legjobb lesz nekem.
- Megmérgeztek, miközben Harryvel volt randim! - bukik ki belőlem.
- Uh. - ezt a meglepődött arc kifejezést vártam. - De ugye már jól vagy ?
- Persze, kiürült a szervezetemből és nem volt olyan halálos dózis.
- Mit akarsz most tenni ?
- Nem döntöttem még el, de most nagyon vágyom a napsütésre, ahol otthon is érzem magam. - suttogtam.
- Ez esetben velem is jöhetnél.
- Meglátjuk. - fogom össze a hajamat. A bőröndből, pedig egy laza pólót húzok elő. Lazán dobom le magamról a felsőmet és veszem át. Előtte nem kell szégyenlősködnöm, elég régóta ismerjük egymást. Levettem a nadrágomat is és így ültem vissza mellé, Ő pedig már csak pólóban volt.
- Ez új ? - mutatok a lábára, ahol egy eddig még nem látott tetkó feszül. Kígyó ami a lábára van felcsavarva.
- Egy hónapja készítettem. - húz magához.
- Szép. - kortyolok a borból.
- Igen az. - ért egyet. - El is felejtettem milyen szép vagy. - mosolyog rám, egy ügyetlen mozdulat bort önt a combomra. Azonnal a fürdőbe rohantam, hogy letöröljem és lemossam.
- Sajnálom. - mosolyog.
- Te szánt szándékkal csináltad. - vádoltam meg. - Ha azt szeretnéd, hogy oda menjek hozzád, előbb el kell kapnod. - kijelentésem után azonnal fel pattant, majd felém közeledett. Mozgásra bírtam lábaimat és át szaladtam az ágyon. Kergetőzni kezdtünk, miközben nevetséges dolgokat kiabáltunk, amiktől hangosan kellett nevetnünk.
- Gyere ide, már úgy is sarokba szorítottalak. - kortyol a borból.
- Nem kaphatsz el. - nevettem. - Messze vagy még tőlem. - kóstolgattam a boromat. Ahogy Ő mozdult, úgy mozdultam én is. - Ne! Nem kapsz el! - nevettem.
Megragadta a derekamat, majd magához húzott. Lélegzet vételeink szaporák voltak, miközben arcunkon mosoly ragyogott.
- Meg vagy! - nevetett fel.
- Egy ideje már nem éreztem ilyen jól magam! - lihegtem.
Az ajtó nagy sebességgel csapódott ki, kopogás nélkül. Időnk sem volt eltávolodni egymástól, időben. Az ajtóban egy eléggé mérges, de egyben meglepet Mellissa állt, mögötte pedig a banda. Egyből kerülni kezdtem a tekintetüket, mindenkinek. Nem szégyenkezem, mert nincs miért!
- Trent ? - találja meg a hangját Mel.