Sziaszok!
Nagyon sajnáljuk a késés, de teljesen össze csapnak a napok a fejünk felet.
Nagyon köszönjük a támogatásotokat.
Ebben a részben kiderül mi is történt Norah-val, de csak a 45.részben tud hatjátok meg mit is kezd az információval. Szomorúbb, zavartabb részek következnek majd, de egyszer majd minden jóra fog fordulni.
Reméljük tetszeni fog!
Jó Olvasás!
Ölelünk benneteket,
Amelia & Evelyne
Norah
Nem emlékszem mi történt velem, de valószínűleg elájultam. Ahogy felnyitom a szemhéjaimat első amit meglátok, azok a fehér ocsmány és ronda falak. A szag ami az orromba kúszott, egyből felfordította a gyomromat, pedig biztosra veszem semmi nem szándékozik onnan távozni. Sűrűn pislogtam, miközben az agyamat próbáltam meg erőltetni, hogy még is mi a fene történt. Az utolsó emlékeim egy vacsoráról szólnak, majd rosszul lettem. Hangulatos étterem volt, bár az emlékeim elég homályosak és távolinak tűntek. Egy picit megmozdítottam a fejemet annak érdekében, hogy körbe pillantsak.
- Norah! - tűnt fel a semmiből Mellissa és ölelt magához. - Annyira aggódtam, ugye minden rendben ?
- Nem. - vontam össze a szemöldökömet, ahogyan vissza feküdtem a párnára mert ott sokkal jobban éreztem magam.
- Fáj valamid ? - kérdezte aggódva Louis. Nekem még az is fura, hogy Mellissa ilyen kedves, pedig nem valami szép dolgokat tárt fel elém és azóta sem beszélt velem. Ha össze jöttek én nagyon örülök neki, de attól félek. A múlt nem ismételheti meg magát! Akármennyire is szeretnék még erről bővebben elmélkedni, nem megy. A fejem fáj és álmos vagyok.
- Hmm, a fejem. - nyögtem ki, jó pár perc elteltével.
- Miért nem válaszolt azonnal ? Ugye ez nem az amit az orvos is mondott ? - aggodalmaskodott Mel.
- Nyugodj meg, felébredt ez már jó jel. - szólt valahonnan Zayn.
- Még csak most ébredt fel és nem volt valami könnyű napja. - sétál a másik oldalamra Liam. - Szia! - nyomot puszit a homlokomra. - Ne aggódj Mel, rendbe fog jönni csak pihennie kell, ahogy az orvos is mondta. - szentelte ismét figyelmét a legjobb barátnőmnek.
- Elmondaná valaki, hogy mi történt ? - szóltam közbe, mert kezdet nagyon idegesíteni, hogy úgy viselkednek, mintha én ott sem lennék vagy még mindig aludnék.
- Nem emlékszel ? - lepődött meg Louis.
- Hát persze, hogy nem emlékszik. - csattant fel Mel.
- Sajnos nem. - ráztam meg a fejem, de ez rossz ötlet volt. - Vannak homályos foltok, de elég sok bennük a sötét folt. Hol van anya ?
- Paulal nem rég mentek a szállodába, hogy lefektessék Luxot aludni. - válaszolt Niall.
- Meddig voltam kiütve ?
- Majdnem több, mint tizenkét órát. - válaszolta csendesen, szipogva Mel.
- Mellissa ne sírj, már jobban vagyok bármi is történt velem. - nyugtatom meg.
- Nagyon megijesztettél és én majd nem megöltem Harryt. - motyogta.
- Hogy mit csináltál ? - kerekedtek el a szemeim. - Mi köze van ehhez Harrynek és ha már itt tartunk hol van ? - értetlenkedtem. Mindenki itt volt, csak Ő nem pedig nagy szükségem lenne rá.
- Semmi baja, csak egy pofont kapott. - kuncog. - Nem tudom mennyre lenne jó ötlet, ha mi mondanánk el a történteket. Azt viszont megígérhetem, hogy egy ideig távol tartalak Harrytől.
- Tessék ? - teljesen homály volt az egész és az sem segít, hogy ők így beszélnek. - Tudjátok mit ? Fáradt vagyok, nektek fiúknak már biztos tovább kellene utaznotok. Jól vagyok, szóval kérlek menjetek! Most pedig hagyjatok magamra! - csuktam be szemeimet, hogy ne kelljen az arcukat néznem.
- Később még vissza jövünk! - harsogta ellent nem tűrően Liam.
Nem válaszoltam, nem láttam értelmét főleg semmi hasznosat nem mondtak. Bár mennyire is utálok kórházban lenni, friss levegőre vágyom. Óvatosan ülök fel, ne hogy ismét megszédüljek, lassan hajtom el a takarót, majd teszem lábaimat a padlóra. Szerencsére kezemben van egy kanül, de nincs bekötve semmi. Lassan állok fel, majd teszem meg a lépéseket az ablakig, amit kinyitok. A szél gyengéden fúj, jó érzés az arcomat simogatja, pont mint tegnap este. Erre eddig nem emlékeztem, még is hol voltam ?
Az ablakba telepedve figyeltem, ahogy a napot fel váltja a fekete égbolt, arcomat pedig a szelő simogatja.
- Nem szabadna fel kelned az ágyból. - simított végig a karomon. - Gyere és feküdj vissza.
- Nem akarok itt lenni. - borultam hirtelen a nyakába. Szorosan öleltem magamhoz, fejemet mellkasába rejtettem, könnyek kezdtek folyni az arcomról egyenesen az Ő pólójára. Szorosan fonta körém karjait, miközben fel emelt és elindult velem egyenesen vissza a kényelmetlen ágyhoz.
- Semmi baj, most már nem lesz semmi baj! - csitított.
- Hol voltál ? - szipogtam még mindig hozzá bújva.
- El kellett intéznem valamit és Mellissa világossá tette számomra, hogy nem jöhetek be hozzád. De most már itt vagyok és nem lesz semmi baj. Reggel már ki is engednek. - nyugtatott meg.
- Te sem fogod el árulni mi történt ? - motyogtam.
- El fogom, ígérem csak.... csak nem most! - nyom puszit a homlokomra.
- Még is mit csináltál, hogy Mellissa téged hibáztat ? Várj kitalálom, erre sem adnál rendes választ. - duzzogtam.
- Most pihenned kell. - bontakozott ki pár perc erejéig, míg becsukta az ablakot. - A többiek vissza mentek a szállodába, Louis mesélte elküldted őket.
- Annyira össze függéstelen volt számomra mit mondtak és kezdet nagyon bosszantani, hogy velem nem osztanak meg semmit. Az utalásokból ítélve te és én tettünk valamit, amiért te vagy a hibás.
- Semmit nem tettél, amiért hibásnak kellene lenned. - húzz szorosan magához. Átölelem a derekát, míg fejemet a mellkasára hajtom és igyekszem nyugodt maradni. - Ez az egész az én hibám és Mellissa jogosan haragszik rám, még egy pofont is lekevert. Jobban is nekem eset volna, ha nem állítja le Louis. Tovább kellett volna utaznunk, de úgy senki nem akart el menni, hogy nem tudjuk jól vagy - e. Mindenki itt várta, hogy magadhoz térj.
- Te nem voltál itt. - jegyeztem meg csendesen.
- Tudom. - suttogta. - De most már itt vagyok. - csókol homlokon. - Volt egy elintézni való ügyem, s Mel sem látott szívesen.
- Azt mondta nem mehetek a közeledbe. - háborogtam. - Nem lesz az anyám, hogy megmondja mint tehetek és mit nem. - fújtattam. - Rendben, megérdemelném azért amit tettem, de esküszöm az égre már rég megbántam.
- Hidd el, nem haragszik rád csak ... egyszerűen csak félt téged. Nem csak a barátnője vagy, hanem a nővére is, a családja. Természetes, ha meg akar védeni és te is ugyan ezt csináltad. Azt hiszem Louisnak igen csak ösztönző volt, hogy eldöntse mit is szeretne valójában.
- Lehet megérdemelném, de a mi helyzetünk egészen más. - támasztottam meg államat a mellkasán. - Én jól érzem magam veled és szeretnék továbbra is a közeledben maradni. Harry, Louis megbántotta az egyik legfontosabb embert, aki számít nekem. Muszáj volt tennem valamit, hogy távol tartsam. Bár még mindig nem tudom mi mit követtünk el, hogy ezzel akar büntetni.
- Nem szeretném jobban magamra haragítani, de itt leszek melletted, mert itt kell lennem. - kulcsolja össze ujjainkat.
- Fáradt vagyok. - motyogtam.
- Aludj még egy kicsit. - simogatta a karomat.
- De ugye itt maradsz ?
- Nem megyek sehová! Itt leszek, amikor felébredsz. - nyomot egy csókot a szám sarkába.
- Harry! - visít legjobb barátnőm. - Nem meg mondtam, hogy ne menj a közelébe! Nem okoztál már neki elég fájdalmat ? - erre a kioktatásra kellett felébredtem valamikor reggel. Mellissa hangjától biztosra veszem, hogy az egész épület rezeg és csak azért nem dobják ki, mert a fiúkkal van. Akik elég sok mindent megtettek értem, hogy itt is kényelmesen érezzem magam.
- Mell elég, békésen aludtak! Norahnak szüksége van a pihenésre. - korholja Louis.
- Te csak ne csitítgass engem! - csattan fel.
- Mellissa, tegyél már lakatott a szádra! Louisnak igaza van, Nonak pihenésre van szüksége. - simogatja a hátamat.
- Nonak ? - kérdez vissza.
- Igen nekem, de köszönöm ezt a hihetetlenül szép ébresztőmet. - nyitottam ki gúnyolódva a szemeimet.
- Hmm.... még a gúnyos hangnem is jól áll neked. - suttogta a hajamba, mire én csak kuncogtam.
- Akkor tilthatsz el tőle, ha elmondod vagy elmondja végre valaki, hogy még is mi történt velem! - néztem szigorúan Mellissára. - Tudom, hogy védeni akarsz, de azt hiszem ezúttal túlzásba estél.
- Mert te aztán ismered mi az a túlzás. - vágott vissza.
- Lehetsz rám dühös elfogadom, de ne feled mi kettőnk között a különbség. Én nem éltem át azt amit te!
- Épp ezért csinálom, hogy ne ismerd meg!
- Talán nekem nem lesz olyan rossz vége! - mosolyogtam rá.
- Várd ki a végét, még azt sem tudod mi történt. - enyhült meg a hangja.
- Mikor engednek ki ? - kérdeztem izgatottan.
- Amint kész a záró jelentésed, Mel és én majd megkeressük az orvost. - mosolygott rám Louis.
Amilyen gyorsan csak tudtam rendbe hoztam magam a fürdőben. Harry pedig kint várt, ha segítségre lenne szükségem. Nem tudom, hogy a sajtó kiszagolta - e már, hogy a fiúk késnek a turné idejével, de nem lesz kellemes érzés, ha a rajongók engem fognak vádolni. Mellissa egy melegítő szettet pakolt be, aminek most nagyon örültem. Nincs kedvem kicsinosítani magam, hisz Hazz már látott a legjobb és a legrosszabb állapotomban is, smink nélkül. Összekulcsolt ujjakkal hagytuk el a szobát, miközben arról mesélt, hogy következő úti célunk Argentína lesz. Buenos Aires.
Louisék is elő kerültek a papírjaimmal, amit a kezembe adtak, de nem volt időm elolvasni. A kórház előtt szerencsémre nem voltak újság írók, míg a hotel előtt annál inkább. Harry szorosan húzott magához, míg másik kezében a táskámat fogta. Elmormogott pár nem túl kellemes szót, majd a szobánkba kísért, ahol a többiek vártak rám. Mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok és csomagolni szeretnék hisz indulunk.
- Elárulod végre, hogy mi történt velem ? - ölelem át a derekát.
- Olvasd el az orvosi jelentésedet. - válaszolta le hajtott fejjel. Azonnal kezeimbe vettem és egyből megértettem a lényeget hisz ott állt nagy betűkkel MÉRGEZÉS ÁLDOZATA!
- Norah! - tűnt fel a semmiből Mellissa és ölelt magához. - Annyira aggódtam, ugye minden rendben ?
- Nem. - vontam össze a szemöldökömet, ahogyan vissza feküdtem a párnára mert ott sokkal jobban éreztem magam.
- Fáj valamid ? - kérdezte aggódva Louis. Nekem még az is fura, hogy Mellissa ilyen kedves, pedig nem valami szép dolgokat tárt fel elém és azóta sem beszélt velem. Ha össze jöttek én nagyon örülök neki, de attól félek. A múlt nem ismételheti meg magát! Akármennyire is szeretnék még erről bővebben elmélkedni, nem megy. A fejem fáj és álmos vagyok.
- Hmm, a fejem. - nyögtem ki, jó pár perc elteltével.
- Miért nem válaszolt azonnal ? Ugye ez nem az amit az orvos is mondott ? - aggodalmaskodott Mel.
- Nyugodj meg, felébredt ez már jó jel. - szólt valahonnan Zayn.
- Még csak most ébredt fel és nem volt valami könnyű napja. - sétál a másik oldalamra Liam. - Szia! - nyomot puszit a homlokomra. - Ne aggódj Mel, rendbe fog jönni csak pihennie kell, ahogy az orvos is mondta. - szentelte ismét figyelmét a legjobb barátnőmnek.
- Elmondaná valaki, hogy mi történt ? - szóltam közbe, mert kezdet nagyon idegesíteni, hogy úgy viselkednek, mintha én ott sem lennék vagy még mindig aludnék.
- Nem emlékszel ? - lepődött meg Louis.
- Hát persze, hogy nem emlékszik. - csattant fel Mel.
- Sajnos nem. - ráztam meg a fejem, de ez rossz ötlet volt. - Vannak homályos foltok, de elég sok bennük a sötét folt. Hol van anya ?
- Paulal nem rég mentek a szállodába, hogy lefektessék Luxot aludni. - válaszolt Niall.
- Meddig voltam kiütve ?
- Majdnem több, mint tizenkét órát. - válaszolta csendesen, szipogva Mel.
- Mellissa ne sírj, már jobban vagyok bármi is történt velem. - nyugtatom meg.
- Nagyon megijesztettél és én majd nem megöltem Harryt. - motyogta.
- Hogy mit csináltál ? - kerekedtek el a szemeim. - Mi köze van ehhez Harrynek és ha már itt tartunk hol van ? - értetlenkedtem. Mindenki itt volt, csak Ő nem pedig nagy szükségem lenne rá.
- Semmi baja, csak egy pofont kapott. - kuncog. - Nem tudom mennyre lenne jó ötlet, ha mi mondanánk el a történteket. Azt viszont megígérhetem, hogy egy ideig távol tartalak Harrytől.
- Tessék ? - teljesen homály volt az egész és az sem segít, hogy ők így beszélnek. - Tudjátok mit ? Fáradt vagyok, nektek fiúknak már biztos tovább kellene utaznotok. Jól vagyok, szóval kérlek menjetek! Most pedig hagyjatok magamra! - csuktam be szemeimet, hogy ne kelljen az arcukat néznem.
- Később még vissza jövünk! - harsogta ellent nem tűrően Liam.
Nem válaszoltam, nem láttam értelmét főleg semmi hasznosat nem mondtak. Bár mennyire is utálok kórházban lenni, friss levegőre vágyom. Óvatosan ülök fel, ne hogy ismét megszédüljek, lassan hajtom el a takarót, majd teszem lábaimat a padlóra. Szerencsére kezemben van egy kanül, de nincs bekötve semmi. Lassan állok fel, majd teszem meg a lépéseket az ablakig, amit kinyitok. A szél gyengéden fúj, jó érzés az arcomat simogatja, pont mint tegnap este. Erre eddig nem emlékeztem, még is hol voltam ?
Az ablakba telepedve figyeltem, ahogy a napot fel váltja a fekete égbolt, arcomat pedig a szelő simogatja.
- Nem szabadna fel kelned az ágyból. - simított végig a karomon. - Gyere és feküdj vissza.
- Nem akarok itt lenni. - borultam hirtelen a nyakába. Szorosan öleltem magamhoz, fejemet mellkasába rejtettem, könnyek kezdtek folyni az arcomról egyenesen az Ő pólójára. Szorosan fonta körém karjait, miközben fel emelt és elindult velem egyenesen vissza a kényelmetlen ágyhoz.
- Semmi baj, most már nem lesz semmi baj! - csitított.
- Hol voltál ? - szipogtam még mindig hozzá bújva.
- El kellett intéznem valamit és Mellissa világossá tette számomra, hogy nem jöhetek be hozzád. De most már itt vagyok és nem lesz semmi baj. Reggel már ki is engednek. - nyugtatott meg.
- Te sem fogod el árulni mi történt ? - motyogtam.
- El fogom, ígérem csak.... csak nem most! - nyom puszit a homlokomra.
- Még is mit csináltál, hogy Mellissa téged hibáztat ? Várj kitalálom, erre sem adnál rendes választ. - duzzogtam.
- Most pihenned kell. - bontakozott ki pár perc erejéig, míg becsukta az ablakot. - A többiek vissza mentek a szállodába, Louis mesélte elküldted őket.
- Annyira össze függéstelen volt számomra mit mondtak és kezdet nagyon bosszantani, hogy velem nem osztanak meg semmit. Az utalásokból ítélve te és én tettünk valamit, amiért te vagy a hibás.
- Semmit nem tettél, amiért hibásnak kellene lenned. - húzz szorosan magához. Átölelem a derekát, míg fejemet a mellkasára hajtom és igyekszem nyugodt maradni. - Ez az egész az én hibám és Mellissa jogosan haragszik rám, még egy pofont is lekevert. Jobban is nekem eset volna, ha nem állítja le Louis. Tovább kellett volna utaznunk, de úgy senki nem akart el menni, hogy nem tudjuk jól vagy - e. Mindenki itt várta, hogy magadhoz térj.
- Te nem voltál itt. - jegyeztem meg csendesen.
- Tudom. - suttogta. - De most már itt vagyok. - csókol homlokon. - Volt egy elintézni való ügyem, s Mel sem látott szívesen.
- Azt mondta nem mehetek a közeledbe. - háborogtam. - Nem lesz az anyám, hogy megmondja mint tehetek és mit nem. - fújtattam. - Rendben, megérdemelném azért amit tettem, de esküszöm az égre már rég megbántam.
- Hidd el, nem haragszik rád csak ... egyszerűen csak félt téged. Nem csak a barátnője vagy, hanem a nővére is, a családja. Természetes, ha meg akar védeni és te is ugyan ezt csináltad. Azt hiszem Louisnak igen csak ösztönző volt, hogy eldöntse mit is szeretne valójában.
- Lehet megérdemelném, de a mi helyzetünk egészen más. - támasztottam meg államat a mellkasán. - Én jól érzem magam veled és szeretnék továbbra is a közeledben maradni. Harry, Louis megbántotta az egyik legfontosabb embert, aki számít nekem. Muszáj volt tennem valamit, hogy távol tartsam. Bár még mindig nem tudom mi mit követtünk el, hogy ezzel akar büntetni.
- Nem szeretném jobban magamra haragítani, de itt leszek melletted, mert itt kell lennem. - kulcsolja össze ujjainkat.
- Fáradt vagyok. - motyogtam.
- Aludj még egy kicsit. - simogatta a karomat.
- De ugye itt maradsz ?
- Nem megyek sehová! Itt leszek, amikor felébredsz. - nyomot egy csókot a szám sarkába.
***
- Harry! - visít legjobb barátnőm. - Nem meg mondtam, hogy ne menj a közelébe! Nem okoztál már neki elég fájdalmat ? - erre a kioktatásra kellett felébredtem valamikor reggel. Mellissa hangjától biztosra veszem, hogy az egész épület rezeg és csak azért nem dobják ki, mert a fiúkkal van. Akik elég sok mindent megtettek értem, hogy itt is kényelmesen érezzem magam.
- Mell elég, békésen aludtak! Norahnak szüksége van a pihenésre. - korholja Louis.
- Te csak ne csitítgass engem! - csattan fel.
- Mellissa, tegyél már lakatott a szádra! Louisnak igaza van, Nonak pihenésre van szüksége. - simogatja a hátamat.
- Nonak ? - kérdez vissza.
- Igen nekem, de köszönöm ezt a hihetetlenül szép ébresztőmet. - nyitottam ki gúnyolódva a szemeimet.
- Hmm.... még a gúnyos hangnem is jól áll neked. - suttogta a hajamba, mire én csak kuncogtam.
- Akkor tilthatsz el tőle, ha elmondod vagy elmondja végre valaki, hogy még is mi történt velem! - néztem szigorúan Mellissára. - Tudom, hogy védeni akarsz, de azt hiszem ezúttal túlzásba estél.
- Mert te aztán ismered mi az a túlzás. - vágott vissza.
- Lehetsz rám dühös elfogadom, de ne feled mi kettőnk között a különbség. Én nem éltem át azt amit te!
- Épp ezért csinálom, hogy ne ismerd meg!
- Talán nekem nem lesz olyan rossz vége! - mosolyogtam rá.
- Várd ki a végét, még azt sem tudod mi történt. - enyhült meg a hangja.
- Mikor engednek ki ? - kérdeztem izgatottan.
- Amint kész a záró jelentésed, Mel és én majd megkeressük az orvost. - mosolygott rám Louis.
Amilyen gyorsan csak tudtam rendbe hoztam magam a fürdőben. Harry pedig kint várt, ha segítségre lenne szükségem. Nem tudom, hogy a sajtó kiszagolta - e már, hogy a fiúk késnek a turné idejével, de nem lesz kellemes érzés, ha a rajongók engem fognak vádolni. Mellissa egy melegítő szettet pakolt be, aminek most nagyon örültem. Nincs kedvem kicsinosítani magam, hisz Hazz már látott a legjobb és a legrosszabb állapotomban is, smink nélkül. Összekulcsolt ujjakkal hagytuk el a szobát, miközben arról mesélt, hogy következő úti célunk Argentína lesz. Buenos Aires.
Louisék is elő kerültek a papírjaimmal, amit a kezembe adtak, de nem volt időm elolvasni. A kórház előtt szerencsémre nem voltak újság írók, míg a hotel előtt annál inkább. Harry szorosan húzott magához, míg másik kezében a táskámat fogta. Elmormogott pár nem túl kellemes szót, majd a szobánkba kísért, ahol a többiek vártak rám. Mindenkit megnyugtattam, hogy jól vagyok és csomagolni szeretnék hisz indulunk.
- Elárulod végre, hogy mi történt velem ? - ölelem át a derekát.
- Olvasd el az orvosi jelentésedet. - válaszolta le hajtott fejjel. Azonnal kezeimbe vettem és egyből megértettem a lényeget hisz ott állt nagy betűkkel MÉRGEZÉS ÁLDOZATA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése