41.rész Randi

Sziasztok! 

Meghoztuk a következő részt, amit még most ki teszek mielőtt elfelejteném! 

Nagyon köszönjük a kommenteket, a vissza jelzéseket, nagyon jól esnek ezeket olvasni! 

Reméljük ez a rész is tetszeni fog! 

Várjuk a véleményeiteket! 

Jó Olvasást! 

Ölelünk Titeket, 

Amelia & Evelyne 

Norah

Lázasan készülődöm a fürdőben, ugyan is ez az utolsó esténk amit itt töltünk, azt pedig én Harryvel kettesben töltöm. Elhívott egy étterembe vacsorázni, nos ezt már hívhatom randinak, azt hiszem. Amióta tisztáztuk mi is van kettőnk között, hogy mind ketten érzünk valamit, nagyon sok időt töltünk együtt. Minden szabad percünket együtt töltöttük, amit a többiek sem vettek észre, hisz a lányok lefoglalták őket. Minden tettemet megbántam s még mindig bűntudatom van, amit Harry próbál elfelejtetni velem, de nem igazán sikerül neki. Annyiszor mélyedet el a gondolataimban, hogy neki folyamatosan a figyelem felkeltés miatt jár a szája. 

Gondolataimból felébredve, elégedetten mérem magam végig a tükörben. Hálát adok az égnek, hogy több féle eseményre pakoltam a bőröndömbe ruha darabokat. Szemeimet feketén húztam, ki míg arcomra egy kevés sminket tettem. Egy szolid, testre simuló fekete ruhát választottam. Egész nap próbáltam kiszedni belelő valami információt azon kívül, hogy elegánsan öltözzek mert étterembe megyünk.  Az utolsó simításokat elvégezve magamon lépek ki a fürdőből, ahol csodálatos látvány fogad. Harry szokásához híven fekete farmerben feszített, ami meg kell hagyni remekül kiemelni formás fenekét, fehér inge csak félig volt begombolva.  Ahogy én látványosan végig mértem az előbb az ő is ugyan úgy végig csinálta. Tetőtől talpig végig mért, elég látványosan.
- Gyönyörű vagy. - húzott magához. - Ha nem lennék egy igazi úriember, már most letepernélek és sehová sem mennénk, míg nem kell tovább állnunk. - morogta ajkaimra.
- Igazán ? - vettem fogaim közé alsó ajkát. Az utóbbi napokban elérte, hogy feloldódjam, sokkal bátrabban csinálok dolgokat a közelében, természetesen csak ha egyedül vagyunk.
- Teljesen kikészítesz. - bújt a nyakamhoz.
- Talán ez volt a célom. - túrtam enyhén hosszú, göndör fürjeibe.
- Megyünk, még mielőtt olyat teszek, amit mind ketten megbánunk. - kulcsolta össze ujjainkat.
- Kétlem, hogy bármit meg kellene bánnom veled kapcsolatban, vagyis egyenlőre. - indultam meg utána.
- Ezt hogy értsem ? - állt meg és fordult felém.
- Értsd ahogyan szeretnéd, de jobb lenne ha indulnánk. - mosolyogtam rá csábosan. Imádom ezt csinálni vele, célozgatni majd lógva hagyni.
- Imádom azt az imádnivaló szád, de néha túl sokat használod. - csókolt meg.
- Valóban ? - csókoltam végig állától egészen a füléig, amit óvatosan megharaptam. Csípőmre simított kezei bőrömbe vájtak, hogy nyugtassa magát. - Szereted amikor beszélek. - nyomtam egy érzéki csókot a bőrére, ami igen csak érzékeny terület nála. - Amikor bármit csinálok vele, minden mozdulatomat figyeled. Ne hidd, hogy nem vettem észre, míg társaságban voltunk. Soha nem hagytál egyedül csak, ha nagyon muszáj volt. - suttogtam fülébe, miközben egyik kezemmel a mellkasát simogattam, míg másik kezem a hajában veszett el.
- Tényleg indulnunk kellene. - szólt el fojtott hangon.
- Rendben. - léptem tőle hátra.
- Túl messze vagy. - rántott vissza magához.
- Harry tényleg ideje indulnunk vagy soha nem jutunk ki ebből a szobából. - kuncogtam.
- Talán nem olyan nagy baj az. - morogta.
- Meg kell kérnem Pault, hogy legközelebb máshoz osszon be, végül mindenki egyedül lesz. - gondolkodtam hangosan. Persze eszembe sem jutott megvalósítani, csak olyan jó őt bosszantani. Ahogy a szemeiben féltékenység csillan, amikor védelmezően még is birtoklóan húz magához, vagy amikor feltűnés nélkül fedezi fel ajkaival a nyakam területét.
- Úgysem mered. - csillant meg a szemében a kihívás tüze.
- Fogadjunk ? - vontam fel a szemöldökömet.
- Miben ?
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha te nyersz veletek maradok a turné végeztéig és csak veled lakom egy szobában. Ha viszont én nyerek, én döntöm el kivel alszom és mikor válok le a turnéról ?
- Mi lesz az iskolával, az életeddel ami Los Angelesben van ? - oh, az a pillantás ami mindent visz, amikor egy pillantással át néz rajtam.
- Erre térjünk vissza akkor.
- Igazán csábító az ajánlat, de nem fogadok veled. Nem bocsájtanám meg magamnak, ha az álmaid útjába állnék. - von magához ismét.
- És én ezt tisztelem is benned. - csókoltam meg. - Indulhatunk ?
Együtt hagytuk el a szállodát, kéz a kézben. Örültem, hogy egyik banda társsal vagy még épp itt tartózkodó barátnővel sem futottunk össze és így nem kellett magyarázkodnunk. Nem, mintha annyira szeretném, hogy már most ki tudódjon, nekik is csak biztosat szeretnék mondani és ezt Harry teljesen megérti. Igaz eléggé bosszantja, hogy amikor megérkezem egy próbára, mert még hagy egy kicsit lustálkodni az ágyunkban, szeretne megcsókolni, de uralkodnia kell magán. Nem igazán szereti amikor a statiszták rajtam legeltetik a szemüket és ezt igyekszik is kifejteni, bizonyos körülmények között. Keresni szokta az alkalmat, amikor ketten lehetünk az öltözőjében. Hálát adok azért, mert mindenki saját öltözőt kapott, így legalább együtt lehetünk. Lassan belém csap a felismerés, hogy talán még is csak külön szobát kellene kérnem, túlságosan is ragaszkodni kezdtünk egymáshoz. A nyár még hosszú, de az idő gyorsan repül egyszer bekövetkezik az ősz, amikor döntenem kell. Persze a külön szobában sem maradhatnék egyedül, mert biztos nem bírnám ki, hogy önuralmat mutassak és ne menjek át hozzá az éjszaka közepén.
Egy hangulatos kis étteremnél parkol le, majd elengedi az eddig ölében elhelyezkedő kézfejemet és kiszáll, átkocog az én oldalamra, majd ajtót nyit nekem. Az étterembe belépve inkább hasonlít egy kis családias vendéglőre, mint egy elegáns pároknak szánt helyre. A gyanúm beigazolódott, pár asztalnál különböző korú gyerekek és szüleik vacsoráznak. Nincsenek sokan és ez kedvez is nekünk. Noha Harry megígérte figyel, hogy ne kövessenek minket fényképészek, én pedig hiszek neki és bízom benne. A pincérünk, - aki nem mellesleg nő nemű - oda kísért az asztalunkhoz és elég feltűnően kelleti tovább magát a barátomnak, ahogy ezt a megérkezésünkkor is csinálta. Magunkra hagyott, miután italt választottunk és az étlapot kezdtük tanulmányozni. A napokban elkezdtem oda figyelni mit eszem, mert muszáj egy kicsit fogyókuráznom egy augusztusi fotó sorozat miatt, így a szemem azonnal átugrotta a nem nekem való ételeket.  Ritkán modellkedem és nem is tudható ennyire előre, de legutóbb felkértek rá és én elvállaltam. Bár már kezdem meg bánni, soha nem akartam modellként az újságokban szerepelni, habár divat tervezőkről ritkán ír az újság. Harry mellett pedig nem hiszem, hogy elbújhatnék. Na persze ez nem azt akarja jelenteni, hogy kihasználom csak ha a kapcsolatunk komoly lesz, ez elkerülhetetlen.
Miután az italaink megérkeztek, leadtuk az étel rendelésünket. Harry szeretett volna valami táplálóbb ételt belém juttatni, mint a saláta, de vissza utasítottam. Mivel én nem fogyasztottam alkoholt, így Harry sem. A pincér nő ahányszor csak elment az asztalunk előtt, feltűnően méregetett engem és őt is. A vacsoránkat jó hangulatban fogyasztottuk el, végül beavattam abba is, hogy miről volt szó míg Eddel kettesben voltam. Először nagyon kiakadt, majd végül sikerült megnyugtatnom. Hamar vissza szerettem volna menni a szállodába és ez neki sem volt ellenére. A szálloda szobánkban viszont kicsit túlfűtöttre sikerült az este, de egyetlen egy pillanatát sem bántam. Tudtam, hogy mit csinálok és tudtam ő vigyáz rám. Gyengéd volt, mindent úgy csinált, hogy nekem ne legyen sok vagy gyors, végül egymás karjaiban aludtunk el.

*** 

Az éjszaka közepén pattantak ki a szemeim, de az órára pillantva tudatosult bennem, hogy olyan fél hét körül járt az idő. Harry szorosan tartott a karjaiban, miközben mellettem szuszogott. Erősen levert a víz, kezdet kényelmetlen lenni az ágyban, így miután a földön kitapogattam Harry ingét a fürdőbe vonultam. Megijedtem saját magamtól, amikor a tükörbe tekintettem. Arcom beesett volt és sápadt, amit még a fal is megirigyelne, olyan fehér volt. Hajam a hátamra tapadt, remegett a kezem. Beálltam a zuhany alá és reménykedtem benne, hogy jobban leszek. Nem lehetek beteg pont most amikor tovább indulunk, ami még számomra igen csak rejtély hová is.
Törölközőbe csavart testemet kifelé irányítottam a szobába, ahol Harry még mindig mélyen aludt, ezúttal már a párnámat ölelve. Megtöröltem a testemet, majd a bőröndből elő vettem pár ruha darabot, amit magamra kapkodtam. Alig éreztem a körülöttem levő tárgyakat, szédülni kezdtem. Éreztem, ahogy a tegnapi vacsorám felfelé igyekszik, így magam mögött a fürdő ajtót becsukva hajoltam a vécé csésze fölé. Piszkosul éreztem magam, miközben lehúztam a tegnap esti vacsorámat. Hátamat a hideg falnak támasztottam, míg fejemet a térdemre hajtottam.
- Norah ? - hallottam meg egy hangot. - Jól vagy ? - guggol mellém.
- Igen, valószínűleg csak elrontottam a gyomromat. - próbáltam mosolyogni, de nem hiszem hogy sikerült.
- Nem épp úgy nézel ki, mint aki gyomorrontást kapott. - vált aggódóvá a hangja.
- Jól vagyok, csak egy kicsit pihennem kell. - erősködtem.
- De ugyan azt ettük, nekem pedig semmi bajom. Ugye nem azért vagy rosszul, ami vacsora után történt ?
- Jézusom, Harry! Nem, az fantasztikus volt. - nyomtam egy puszit állkapcsára.
- Szerintem is. - ölelt magához szorosabban és nyomott egy puszit a homlokomra. - Gyere, feküdj le! - segített fel állni, alig tettünk meg két lépést forogni kezdet velem a világ. A látásom elhomályosult, erős hányingerem támadt, végül lecsukódtak szemeim.