2014. december 31., szerda

39.rész " Talán, ha máshogy indítottunk volna .... "

Sziasztok! 
Semmi késés nélkül megérkeztünk a következő résszel! 
Ez az év utolsó órája és egyben az utolsó része is! Szeretnénk megköszönni, hogy velünk voltatok és reméljük jövőre is velünk tartotok Norah és Mellissa kalandját illetően. 
Boldog Újévet kívánunk minden olvasónknak! 
Várjuk a véleményeket és reméljük elnyeri a tetszéseteket! 
Jó Olvasást! 

Ölelünk Titeket, 
Amelia & Evelyne 



Norah


Reggel az ablakon beszűrődő kis fény forrásra keltem, ölelő karok húztak magukhoz, ahogy mozdulni szerettem volna, fejét hajamba fúrta és úgy szuszogott tovább. Gondolataimba szerettem volna merülni, de egyszerűen nem ment. Elhatároztam a mai teendőimet és remélem Harry is büszke lesz rám. Helyre kell hoznom amit elrontottam még akkor is, ha nem nekem kellene ezt megtennem, de  egyikünk büszkesége sem fogja hagyni, így én áldozom fel magam. Beszélnem kell mindenkivel, akivel úgy gondolom problémám lehet. Elég nehéz lesz össze hozni, mert óriási hibát követtem el tegnap reggel, amikor azt a nőt is ide szerveztem. Ki kell találnom valamit, amivel le foglalom, igyekszem gondolkodni, de az agyam elég keservesen hagy cserben.
- Jó reggelt. - morogta hajamba.
- Neked is. - suttogtam. - Nem szerettelek volna felébreszteni.
- Semmi baj. - csókolt a nyakamba. - A tudat, hogy mellettem vagy már jóvá teszi a korán kelést.
- Mondtam, hogy nem megyek sehová. - mosolyogtam rá.
- És milyen igazad is volt. - csókolt meg.
- Megyek lezuhanyzom. - bújtam ki karjai közül, de pillanatok alatt ismét ott találtam magamat.
- Veled tarthatok ?
- Harry. - sóhajtottam fel.
- Rendben van. - csókolt arcon.
Nem szeretném megbántani, de számomra ez is egy hatalmas lépés. Tudom min mennek keresztül a sztárok a színfalak mögött, amiről sejtése sincs az újságnak.  Nem tudhatja, de velük dolgozom, látom mik történnek. Nem akarom, hogy olyanokat írjanak amik nem is igazak. A zuhany kellően eltudott lazítani, de az agyam továbbra is cserben hagy. Nem biztos, hogy sikerül is kiviteleznem a tervemet, talán beszélnem kellene erről Harryvel, bár ő biztos támogatna ezzel az ötletemmel kapcsolatban. Tudom, hogy Louis a legjobb barátja és szeretné vissza kapni, ahogy én is Mellissát, szóval ha ők együtt akarnak lenni, akkor legyen. Egyetlen egy kikötéssel, ne legyen Louis mellett Eleanor, sokkal könnyebb lenne mindenkinek. Szerintem Perrie és Danielle sem szereti annyira. Volt már szerencsém Daniellel beszélni és amellett, hogy okos és gyönyörű nagyon is szerelmes. Senkiről nem tud rosszat mondani, de talán Eleanorral tenne kivételt. Perrie vele csak pár szót tudtam váltani, de megállapíthatom, hogy igen is kedves lány. Gondolataimba merültem volna még, de rá kellett jönnöm nem hoztam magammal ruhát. Törölközőt csavartam a testemre, majd elfordítottam a kulcsot s kinyitottam az ajtót.
- Norah rendeltél valamit ? - kérdezte az ajtó felé igyekező Harry.
- Nem. - válaszoltam, ahogy távolodó alakját figyeltem.  Tekintetem formás fenekére siklott, ahogy abban a szűk boxerben feszít.
- Tudom, hogy tetszik, de ne bámuld ilyen feltűnően. - fordult egy pillanatra hátra, miközben ajtót nyitott. Tekintette égette a bőrömet, amit csak egy törölköző takart előle. Látványosan mért végig s azt hiszem bőven vissza kaptam az előbbi bámészkodásomért.
- Én nem is... - kezdek tiltakozni, de amint meglátom azt a személyt, aki az ajtóban áll torkomban akadnak a szavak. Egyszerűen nem értettem hogyan is kerülhetett ide és pont most. most, amikor a dolgok kezdtek jól alakulni köztem és Harry között, igyekszem helyre hozni azt amit elcsesztem. Miért bűntett így engem az Isten ? Elismerem, hogy nem vagyok, minta gyerek, de akkor is! Nem kezdhetek el hisztizni, hiszen ehhez most higgadt fej kell. Tekintette eléggé ködösen dühtől kezdet forogni, ahogy pillantásokat vetett rám és az ajtót nyitott személyre.  Mély levegőt vettem és próbáltam lenyugodni.
- Ed! - tért magához a döbbenetből Hazz. - Szia! - köszöntötte. - Gyere csak be!
- Megyek felöltözöm. - motyogtam zavartan. Felkaptam pár ruhát és a fürdőbe siettem. Oh, te jó ég, még is mibe keveredtem. Gyorsan kaptam magamra a nem rég magamhoz vett cica nadrágot és bő pólót. Hajamat egy szoros kontyba kötöttem, míg egy halvány sminket varázsoltam magamra. Nem akartam sokáig egyedül hagyni, mert félek egymásnak esnének, akár csak egy rossz szó miatt is. Nem igazán hiszem, hogy kibékültek volna még. A szoba, amibe vissza tértem eléggé rideg és fagyos volt.
- Harry kérlek át mennél anyához és megkérdeznéd, hogy ma vigyázni kell - e Luxra ?
- Persze, azonnal jövök. - lehelt puszit ajkaimra.
- Szóval behálózót ? - kérdezte, miután Hazz elhagyta a helységet.
- Nem egészen így történt. - dadogtam. - Figyelj, - sóhajtottam. - sajnálom, hogy nem kerestelek és nem válaszoltam a hívásaidra, de elég sok minden történik itt. Esküszöm, hogy már hívni akartalak és elmondani ezt.
- Boldog vagy vele ?
- Igen. - sütöm le egy pillanatra szemeimet, de ő közelebb lépve emeli fel államat. - Nem gondoltam volna, hogy a gyűlölet, amit irántuk érzek az valaha is változni fog, de megtörtént. Megszerettem őket.
- Tudom. - mosolyodik el. - Hidd el a szív néha olyanba szeret bele, aki számunkra elérhetetlen és legtöbben harcolnak is érte.
- Fogalmam sem volt, hogy ez fog történni csak így alakult. - rántottam meg a vállamat. - Ugye nem haragszol rám ?
- Nem. - rázta meg a fejét, majd vörös hajtincsei közé túrt. - Éreztem, hogy ez fog történni. - nevetett fel keserűen. - Nem sajnálom ami volt, de már elmúlt. Ha te tényleg vele vagy boldog, akkor én ezt elfogadom. A szívnek nem parancsolhatsz! - ölelt magához. - Ajánlom, hogy ne  bántson meg!
- Van egy olyan érzésem, hogy nem lenne rá képes. - kuncogtam. - Köszönöm, hogy megérted és nem borulsz ki.
- Legjobb barátok ? - nyújtotta kisujját.
- Legjobb barátok. - nyújtottam én is a kisujjamat.
Egy nagyon kis ideig még beszélgettünk, aztán Harry vissza tértével bocsánatot kért a hülye viselkedéséért, majd egy idő után elköszönt, mert tovább kell mennie. Nagyon meglepődtem, hogy nem haragszik, de talán mindig is tudta, hogy e mögött a viták mögött valami más is lakozik. Harry szinte mindenről kifaggatott, utána ő is elmondta, hogy ma nem kell Luxra vigyáznunk, anya magával tudja vinni.
- Ugye minden rendben volt ? - kérdezte már vagy századjára, miközben össze bújva feküdtünk az ágyban.
- Igen, de már nem egyszer mondtam el. - ültem fel.
- Hé, gyere vissza. - rántott magához.
- Nem lehet, ma még valamit el kell intéznem, de segítened kell benne. - ültem ismét fel.
- Miben állhatok szolgálatodra ? - ült fel  is, miközben kezét a derekamra simította.
- Kérlek hozd ide Louist, te könnyen eltudod rángatni Eleanor mellől. Kérlek!
Huh, életemben nem izgultam még ennyit, azok miatt amik a válaszok lesznek. Igen ki lesznek akadva, igen én is ki vagyok akadva. Akkorára nőtte magát a bűntudatom, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Az idegességemben remeg a kezem, tudva mi vár az ajtó mögött. Mellissát nagy nehezen sikerült kirángatnom a szobájából, s most egyenesen a sajátunkba tartunk. Annyira maga alatt van, hogy most már tudom rosszul cselekedtem. Utáljon inkább engem, mint Louist akit valószínűleg nagyon szeret. Ahogy Lou megpillantja Mellt mellettem szemeiben kisebb megkönnyebbülést és csillogást vélek felfedezni.
- Ő meg mit keres itt ? - fordul felém karba tett kezekkel Mell.
- Kérlek üljetek le. - intek a kanapé felé, mind ketten teljesítik a kérésemet, míg Harry távozni szeretne. - Kérlek maradj, továbbra is szükségem van rád. - pillantottam rá, mire mellém sétált s nyomot egy puszit az arcomra, végül helyet foglalt a fotelban.
- Miért vagyunk itt ? - kíváncsiskodott Lou.
- Hallgassatok végig s utána azt vágtok a fejemhez, amit csak szeretnétek.
- Rendben. - bólintottak, olyan távol ültek egymástól, még is olyan közelinek kellett volna lennie.
- Sok mindent szúrtam már el életemben, de napok alatt ennyi mindent még soha. - kezdtem bele. - Louis, te annyira ki tudsz borítani s ha lett volna benned egy kis józan ész, akkor bocsánatot kérhettél volna az miatt, amit mondtál. Nem tetted meg s így közöttünk elindult egy bizonyos lavina. Mindketten ott bántottuk a másikat, ahol csak tudtuk. Belátom durva volt, amiket a fejedhez vágtam, a színpadi trükk, de nem is ezekkel követtem el a legnagyobbat. Mindketten túl büszkék vagyunk, de én most engedek és szeretnék bocsánatot kérni a sok szemétségem miatt. Talán, ha máshogy indítottunk volna nem kerültünk volna ilyen elcseszett egy helyzetbe. Idegesítettél nagyon is s akkor úgy gondoltam jó lesz téged az egyik legérzékenyebb pontodon büntetni, közben tudtam a fiúknak nagyon hiányoznak a lányok, így még jól is sülhetett el a dolog. Igen, én hívtam őket ide annak fényében, hogy bántalak,  de aztán rá jöttem, hogy pont az ellenkezőjét érhetném el. Fel kellene nyitnom a szemed, hogy mit csinálj, mi lenne a helyes lépés. Mellissa a legjobb barátnőm még annak ellenére is, hogy mostanában nem beszéltünk. - vettem egy mély levegőt. - Történtek dolgok a múltban, amikor nem beszélhetek s nem is az én kötelességem el mondani, noha részben én is benne voltam. - fordultam a döbbent testvérem felé. - Nem mondhatom el helyetted, értsd meg kérlek, hogy csak féltettelek, ahogy még most is. Nem veszíthetlek el téged! Akkor világosodtam meg a kettőtök kapcsolatáról, amikor a színpadon megjelentek a lányok, az arcotok mindent elárult. Tudtam, hogy talán rosszul cselekedtem nem szét választanom kellene titeket, hanem támogatnom, mert tudom - legalább is, Mellissáról - hogy ő támogatna engem. - mosolyodtam el, ahogy fejemet Harry irányába fordítottam. - Óriási lépés ez számomra, de tudom ez a helyes. Mell a legjobb barátnőm vagy, akit a testvérem ként szeretek, akitől most egy hatalmas nagy bocsánatkéréssel tartozom a sok szenvedésért, amit ok nélkül okoztam! Szóval megtudnátok nekem bocsájtani ? - néztem rájuk könyörgően és feszülten várva a válaszukra! Karok ölelték körbe a derekamat, ujjaival oldalamat cirógatta minden bizonnyal a nyugtatásom érdekében. Sikerült lazítanom merev testtartásomon, ő eltudja érni, hogy megnyugodjak!
- Büszke vagyok rád! - suttogta fülembe, miután csókot nyomot nyakamra.

8 megjegyzés:

  1. B.U.É.K Nektek is lányok! :))
    Húha, nagy elõrelépés volt most ez Norah életében, Harry okkal büszke ra :) Remélem hamarosan minden remdbejön!
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük! Igen egy előre lépés, de még ő sem tudja mit tartogat neki a jövő!

      Törlés
  2. Várom Mell és Louis reakcióját. Utólag is Búék!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő rész remélhetőleg takarni fogja a választ! :)

      Törlés
  3. Nagyon jó lett!! Várom a kövit!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Igyekszünk időben fel tenni a következő héten! :)

      Törlés
  4. Kedves Amelia S.
    Most találtam rá egy másik blogod ra a Secrets, lies, happy ending? re. Nagyon tetszik és kérlek NE hagyd abba az írását!! Várom a kövi fejezetet itt is, ott is ! SIESS!!!
    Üdv.: egyik olvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Panna!
      Nagyon köszönöm, jelenleg ezt az egy blogot írom a legjobb barátnőmmel, de talán a nyáron azt s befejezem! Ebben a blogunkban szerdánként vannak részek!

      Törlés