2014. december 19., péntek

37.rész " A világ legboldogabb emberévé tettél.... "

Sziasztok! 
Ismét késéssel, de felkerül a következő rész! Ne haragudjatok, de ez volt az utolsó hét a suliban és a tanárok nagyon ráhajtottak arra, hogy dolgozatokat írjunk. De most már szünet, így talán megpróbálunk többször és időben hozni részeket! 
Mindenkinek jó pihenést a szünetre! 
Reméljük ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! 
Jó Olvasást! 

Hatalmas Ölelés, 
Amelia & Evelyne 



Norah


Amíg a szállodához értünk senki nem szólalt meg. Engem lassan kezdet hatalmába keríteni a bűntudat Mellissa miatt, lehet előbb vele kellett volna beszélnem, de az időt már nem forgathatom vissza. Jobb, ha újból és újból megakadályozom azt, hogy egymásra találjanak. Louist valószínűleg nem érdekli, ha fájdalmat okozz Mel-nek, de engem igen is zavar. Mellissa még túlságosan sebezhető, nem engedhetek meg neki óriási bakikat. Ha Louisnak nem lenne ott Eleanor egészen más lenne a helyzet. A szálloda előtt ismét rajongók táboroztak, egyszer talán majd igaza lesz Liamnek és Harrynek hozzá fogok szokni, de még nem most. Mivel Harry érezte, hogy kezdem magam feszélyezve érezni, így hátul szálltunk ki. A csendes sikátor, most sokkal megnyugtatóbb volt. Gyorsan szeltük át a hallt, nem szerettünk volna feltűnést kelteni. A liftben megbeszéltük, hogy Niall fogadja be magához Melt. Mindenki úgy tudja, hogy én Harrynél laktam, szóval most kénytelenek vagyunk ezt a látszatot tartani, bár felajánlottam a cserét is, de Harry ragaszkodott hozzám. Talán még is emlékszik arra, hogy együtt aludtunk ? Tudtam innentől nincs menekvés beszélnem kell vele, akármennyire is kerülni akarom. Ideje lenne tisztáznunk az érzéseinket. A csalódást szeretném megelőzni, így a kocsiban egész idő alatt gondolkodtam mit is mondhatnék. A próba helyszínén még maga biztos voltam, most már nem annyira. Szeretnék neki mindent elmondani, de a legjobb lesz, ha a barát zónában ragadunk le. Meg vártam míg Mel és Niall bemennek a Louissal közös szobájukba pakolni, kézen ragadtam Harryt és behúztam Liam szobájába, mire ő értetlenül nézet rám.
- Muszáj át vinnem hozzád a cuccaimat, itt minden bizonnyal Danielle fog aludni. - tettem fel az ágyra a bőröndömet.
- Kedves volt tőled, hogy megszervezted ezt a fiúk kedvéért. - szólalt meg lágy hangon.
- Nos, ez minden volt csak nem kedves. - nevettem fel keserűen, miközben tovább dobáltam a ruháimat. Hamar végezni akartam, mivel az egész emelet a miénk, így az előtt akartam a másik szoba tudni magam, mielőtt megjönnek a többiek. Ez a vita csak rám és Harryre vonatkozik, de én még Liamet is bele rángattam.
- Még is miért mondod ezt ? - értetlenkedett.
- Egyáltalán nem vagyok jó ember. - ingattam meg a fejemet. - Ez az egész csak egy álca volt, Louist szerettem volna bosszantani, így legalább nem volt olyan feltűnő. - csuklik el a hangom.
- Komolyan Norah, még is mikor akarod abba hagyni ezt az áskálódást ?
- Most még is kinek a pártján állsz ? - nézetem rá hitetlenkedve.
- Természetesen a tiéden.
- Oh igazán, akkor ne akard, hogy leálljak. - emeltem fel egy picit a hangomat. - Tudom nem vagyok egy jó ember, de nem tehetek mást, azt teszem amit helyesnek látok.
- Segíthetek neked, hogy ezt abba hagyd.
- Kezd azzal, hogy segítesz átköltözni. - sóhajtottam, mert nem láttam értelmét tovább vitatkozni. Óvatosan még is gyorsan vonultunk végig a folyosón. A szoba egyáltalán nem különbözött a másiktól, amiben laktam. A bőröndöm a hálószobába vittük, ahol is kipakolni készültem, ő viszont nem engedte.
- Meg kellene beszélnünk pár dolgot. - köszörülte meg a torkát.
- Mire gondolsz ?
- A félbe hagyott veszekedésünkre, amikor is szerettél volna velem beszélni a kialakult vitánkról. Ezen kívül azóta nagyon sok minden történt. - sóhajtott fel. - Te szándékosan kerülsz engem,  folyamatosan csak vitázol, még velem is. Nem értelek, egyszerűen lehetetlen vagy számomra, lehetetlennek tűnik megfejteni a gondolkodásodat. Miért csinálod még mindig ezt és hová tűnt az a kedves Norah, aki nyitni szeretett volna felénk ? 
- Kerüllek, mert teljesen össze zavarsz. - néztem rá és biztosra vettem egy kicsit el is pirultam. - Soha nem váltottak még ki belőlem ilyen heves érzelmeket. Nem viselkedem valami szépen ezt elismerem, de annak ellenére, hogy Mellissa mostanában nagyon is elhanyagol engem én igyekszem vigyázni rá. 
- Azzal, hogy közéjük állsz ? 
- Történtek dolgok a múltban, amiről nem beszélhetek, de elég ha azt tudod, Mell nagyon sérülékeny szerelem terén. Ez már ott rossz, hogy Louisnak barátnője van, meg aztán faragatlan a modora. - ültem le az ágyra. 
- Biztos vagyok benne, hogy Mellissa tudja mit csinál, de ha nem akkor nagyon rosszul teszi, hogy nem fordít időt a legjobb barátnőjére. - ül le közvetlen mellém. 
- Ja, igen. - motyogtam. - Ismét ott vagyunk, mint pár napja azon az elhagyatott játszó téren. - nevettem fel kínosan. - Jó sokszor tartozom neked magyarázattal. 
- Szeretem a hangodat, amikor beszélsz. - simított ki egy tincset az arcomból, mosolyogva. - Azt viszont utálom, amikor távol vagyunk egymástól.  
- Én nem játszom veled Harry, egyszerűen csak nem vagyok tisztábban az érzéseimmel. - sóhajtottam fel. 
- Mit gondolsz ennyi idő alatt tisztábban látsz ? - kíváncsiskodott. 
- Igen. - remegett meg a hangom. - De még szeretnék egy kis időt!  - pillantottam szemeibe. 
- Rendben van. - simított végig arcomon, mire jól eső borzongás futott végig testemen. 
- Nos, mi áll még a megbeszélésünk listáján ? - mosolygok rá, most már teljesen őszintén. 
- A csúnya viselkedésedet, Louis és a Mell között levő kapcsolatot és a veszekedésünket is megbeszéltük, ezeket kipipálhatod, de még mindig vannak. - sorolta az ujjain. 
- Igen, és micsodák ? - érdeklődtem. 
- A meglepetésed. - vágta rá. 
- Tudom egy részt csúnya volt, de más részt úgy gondoltam Louis végre eldönthetné mit is akar igazából. Ki tudja, talán még segítettem is neki, pedig nem kedveljük egymást. Míg Liammel aludtam együtt nagyon sokat telefonált Daniellel és egyszerűen úgy éreztem tennem kell valamit, viszont nem akartam igazságtalan lenni. Tudom ez még mindig nem az igazi, hisz nekik itt van egy szerettük, míg Niallnek és neked nincs, de igyekszem nektek is kitalálni valamit. Talán gonosznak tűnnek a dolgok amiket teszek, pedig a legtöbb elég jól sül el és próbálom jóvá tenni a korábbi baklövéseimet. Épp ezért küldtem el Jamesnek a terveket, amiket fel is fog használni, de az egyik legjobb barátnőmet ajánlottam helyettem. 
- Ez igazán rendes tőled. - bólintott elismerően. - Mi is próbálkozunk, hogy jobb legyen a kapcsolatunk kicsit talán irigylem Liamet, mert annyi időt töltött veled. 
- Veled is fogok még olyan sok időt eltölteni. A többieket sem ismerem még annyira, de tudom a barátnőkkel jól ki fogok jönni.
- Nagyon remélem. - ajándékozott meg egy puszival. - Sajnálom. - kért azonnal elnézést, mire csak mosolyogva megráztam a fejemet. - Utolsónak hagytam az éjszakát, amit szeretnék is neked megköszönni, mert vigyáztál rám. Reggel reménykedtem benne, hogy mellettem leszel, de csak az üres ágy volt. 
- Azt hittem elfelejtetted, eléggé olyan állapotban voltál. - vallottam be. - Nem kell megköszönnöd, tudom bárki nem csinálta volna ezt, de én megtettem. Nem hagyhattam, hogy valami hülyeséget csinálj, te voltál eddig a legjobb részeg, akire vigyáznom kellett. - nevettem fel. 
- Nos, akkor ennek örülök. 
- Azt hittem nem fogsz emlékezni, a másnaposság miatt. Ahogy említettem össze vagyok zavarodva jobb volt, hogy eltűntem és úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Amíg nem oldódik meg közöttünk ez és Mellissáék között sem, addig a banda olyan lesz, mintha ketté szakadt volna. Zayn nagyon vigyázz Mellre, akit Louis fűz. Liam egy folytában apáskodik felettem, míg itt vagy te. - néztem rá. - Te, aki miatt a világom, mintha a feje tetejére állt volna. - vallom be. Hű, mára ennyi vallomást azért nem terveztem. 
- Maradhattál volna, annyira irigyeltem Liamet, mert együtt szórakoztatok. - vallotta be. 
- Veled is lehet még ilyen, ahogy együtt tölthetünk temérdek időt is. - álltam fel. - Szórakozhatunk, vásárolhatunk, mellettem is ébredhetsz, mert nem megyek sehová. - ültem az ölébe, ami eléggé meglepődött. Kezeit derekamra simította és közelebb húzott magához, homlokainkat össze érintettem. Lélegzet vételeink szinte egyé váltak. Meleg lehelete csiklandozta ajkaimat. - Nézz csak körül, hová is mehetnék. - mosolyodtam el. Ajkaimat az övéi ellen nyomtam s amint felfogta, hogy valószínűleg nem álmodik kezei felfedező útra indultak a gerincem mentén. Kezével szorosan fogta át derekamat s már annyira közel húzott magához figyelnem kellett össze ne roppantsa akár csak egy csontomat is. Ujjaival a hajamba túrt, így csókunkat elmélyítette. A lassú csókunk egyre csak hevesebb és érzékibb lett. Ujjaimmal a tarkóját cirógattam, míg másik kezemmel haját markolásztam. Levegővételeink szaporák voltak, elvesztünk egymás szemében. Szemeiben tükröződhetett az a boldogság, ami az enyémben is lakozik. Nem terveztem, hogy megteszem túlságosan is bizonytalan voltam, főleg a sok kusza gondolat után. Most viszont..... biztosra tudom, hogy vele akarok lenni. 
- Azt mondtam csak egy kis időre van szükségem. - kuncogtam, arca láttán. 
- Ez esetben. - fordított maga alá. - Büntetést érdemelnél. - vigyorodott el. 
- Örülsz neki ? - teszem fel elég bátortalanul a kérdést. 
- A világ legboldogabb emberévé tettél, még akkor is, ha nem tudjuk mi is ez kettőnk között. - nyomot csókot ajkaimra. 
Csodálatos érzés vele össze bújni s csak élvezni egymás társaságát. Apróbb csókokat váltani, szerelmes szavakat suttogni egymás fülébe, noha tudjuk még lehet nincs meg közöttünk. Értelmetlen dolgokról beszélgetni, önfeledten nevetni. Igazán segítő készen segített kipakolni a bőröndömből, egyetlen egyszer nyomult túlságosan, amikor is együtt akart velem fürödni, én viszont erre még nem voltam kész és ezt tiszteletben is tartotta. Nem lesz valami könnyű dolga velem, de azt mondta vár és nem fog semmit siettetni. A beszélgetések közepette döbbentem rá, hogy végre teljesen boldog lehetek, aztán agyamat ismét elöntötték a ködös, negatív rémképek. Sok olyan kép szerepelt közötte, amik a boldogságom útját állhatták, többek között nem tudtam mi lesz, ha vége lesz a nyárnak. Elnézve a többiek kapcsolatát - igaz, ők már hozzá vannak szokva - nem lesz valami könnyű a távolság. Los Angeles és London nem épp közel van egymáshoz! Megpróbáltam a legtöbb negatívítást kizárni és még nem gondolkodni ezen. A beszélgetésünk közben valamikor elbóbiskolhattam, mert csak azt éreztem, ahogy Harry egy puszit lehet a homlokomra, majd szorosan nekem préseli testét és betakar minket.

1 megjegyzés:

  1. Norah milyen felnőtt fejjel gondolkodik most, hogy realizálta, mit tett valójában :) Előző részben még olyan kis gyerekes (?) volt, de úgy érzem, mostmár felnőtt :D

    VálaszTörlés