2014. május 19., hétfő

13.rész Szent a béke!

Sziasztok!
Megírtam a következő részt, remélem tetszeni fog.
Családi okok miatt, Én ritkábban fogom hozni a részeket, így egy extra hosszú résszel kedveskedem nektek!
Köszönjük ezt a sok támogatást, amit a blog kap!
Jó Olvasást,
Ölel Amelia & Evelyne


Norah


Az ember kezdi legyőzni a rossz kedvét, erre olyan zavarja meg, akit mindig is utáltam. Kezdtem teljesen elfelejteni a gondokat. Nem a legjobb barátnőm felejtette el velem, kivételesen nem. A legjobb férfi a világon, mindig törődött velem, amióta ismerem. Közös pontjaink is vannak, akkor miért ne bíznék meg benne ? Tönkre tették ezt a csodálatos, meg hitt, nyugodt pillanatunkat. Olyanokat fog bele látni, ami nincs is köztünk. Lehet, hogy később lesz, de most még nincs. Otthon is mindenki tudni fogja, hogy hol is vagyok. Bár, ha Mellissa nem hódolt be a majmoknak, vagy legalább is Louisnak, akkor most azon aggódik, hogy hol vagyok. Belegondolva lehet, hogy azért nem telefonált, mert rá jött kinél vagyok, így biztos abban, hogy jól vagyok.
- Mit keresel itt haver, ilyen későn ? - szólal meg Ed öt perc csend után. Megállította a hintát, majd lassan felállt, engem is felsegítve. Nem ment közelebb, mellettem maradt. Rám terítette a pokrócot, mivel a levegő lehűlt.
- Szóval hozzá menekültél. - intézte nekem a szavait, figyelmen kívül hagyva Ed kérdését.
- Nem sok közöd van hozzá. Mit keresel itt Harry ? - kérdeztem meg Én is, hátha akkor hajlandó elárulni.
- Gondoltam meg látogatom a barátomat. - bökött Ed-re a fejével. - Ti mióta ismeritek egymást ? - faggatózott.
- Decemberben lesz 3 éve. - karolta át a vállamat Ed.
- Te pontosan emlékszel ? - fordítom felé a fejemet, döbbenten.
- Persze. - nyom egy puszit a homlokomra.
- Mennyire vagytok jóban ? - szakítja meg ismét a pillanatot.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit messzire mész ? Éjszaka 11 van, Te pedig beállítasz, elkezdesz faggatózni, mikor ehhez végképp semmi közöd. Mit akarsz tudni ? Ed-del 2 és fél éve ismerjük egymást, attól még, hogy híres megbecsüli és értékeli a barátait. Minden héten felhív, néha még többször is, találkozni is szoktunk. Ti pedig majmok mit csináltok ? Nagy ívben szartok a fejünkre! Elvetted az anyámat, a húgomat, miattatok vesztem össze a legjobb barátnőmmel. Te még az ismerősöm sem vagy, nem tartoznék neked magyarázattal. Tudod, nem barátkozom egoista, mindent megkapok, beképzelt sztárokkal. Jut eszembe, ha legközelebb Los Angelesben jársz, ne bámulj engem a strandon. - teljesen kikeltem magamból. Még is mit képzel ez magáról.
- Manó, elég lesz. - húzott még közelebb magához Ed, próbált nyugtatni, de ez most nem sikerülhetett neki.
- Nem! - csattantam fel.
- Igaz, nem vagyok az ismerősöd, a barátod, de még lehetek. - szólalt meg, bennem pedig még jobban felment a pumpa.
- Mi ? - tettetem a hülyét, mintha rosszul hallottam volna. - Három év ? Három éved lett volna érdeklődni felőlünk, de nem tetted, ahogy a banda társaid sem. - ráztam meg a fejem, mintha nemet intenék, de ez igaz is. - Ezernyi lehetőségetek volt, hogy kérdezzetek utánunk, lépjetek kapcsolatba velünk. Ha haza jöttünk is, Ti voltatok a téma, mindig mindenhol. Miért lenne ez most másképp ?! - már fogalmam sincs, hogy ez kérdés vagy kijelentés akart - e lenni. a szememet szúró könnyeknek nem engedtem utat, amit megfogadtam magamnak, igyekszem betartani.
- Manó, elég menj fel az emeletre. - fordított szembe magával, szólásra nyitottam a számat, de megelőzőt. - Hamarosan, Én is megyek. - nyomot egy puszit a homlokomra. Bólintottam egyet, majd meggondoltam magam és vissza fordultam.
- Köszönöm Harry!
- Mit ?
- Elég sok mindent. Köszönöm, hogy elvetted a családomat. Köszönöm, hogy elrontottad az estémet. Köszönöm, hogy miattad vesztem össze Mel -el. Remélem, soha nem látlak többé, bár ez csak egy álom marad. - ezzel ott hagytam Őket. Nem is értem, mi a szarért jött ez ide ? Belépve a házba, valamelyest nyugodtabb voltam. Lassan sétáltam fel a lépcsőn, egészen a szobámig. Annyira érdekelt a beszélgetésük, így ha szerencsém van, még mindig ott állva beszélgetnek. A terasz ajtót használtam ki, hisz nem csuktam be. Óvatosan lépdeltem oda, az erkély falánál csúsztam le, hogy Ők ne vegyenek észre.
- Haver mit keresel itt ? - kérdezte ismét Ed.
- Gondoltam benézek hozzád.
- Bármikor jöhetsz, de nem az éjszaka közepén. - eltudtam képzelni, ahogy a fejét rázza.
- Igazad van. - nocsak ez egyet érteni is tud. - Szükségem lett volna egy barátra, de ahogy látom neked jobb dolgod akadt. - szólt flegmán.
- Tényleg nem értem mi bajod van! Nem tettem semmi rosszat, vegyél vissza magadból! Ha féltékeny vagy, akkor gondolkodj el a tetteiden és hozd helyre. Szia. - Ed aztán most jól megmondta neki. Gyorsan feltápászkodtam és lenéztem, egy pillanatra teljesen megbabonázott azokkal a zöld szemekkel, de gyorsan észhez tértem. Bementem, magam mögött becsukva az ajtót. Az ágyra dőltem és vártam. Ed bejött hozzám, hogy megnézze minden rendben van - e. Miután megnyugtattam, hogy jól vagyok megkértem, hogy aludjon itt. Nem szerettem volna egyedül lenni. Nem vitatkozott vagy ellenkezett, egyből bele egyezett. Befeküdt mellém, majd együtt aludtunk el.
Reggel fáradtan, de még is boldogan keltem fel. Fogalmam sincs mitől van ilyen jó kedvem, de nem is érdekel. Egyedül feküdtem az ágyban, így gondoltam ideje lenne felkelnem. Kipattantam az ágyból, majd pár ruhámmal a fürdőbe vonultam. Rendbe szedtem magam, aztán felvettem a magammal behozott kék cső nadrágomat, a piros felsőmet. Miután elkészültem a szobába kilépve a cipőmet kerestem, miután megtaláltam bele bújtattam a lábaimat. Ed keresésére indultam, a folyosón levő óráról nyugodtan olvastam le, hogy fél tizenegy van. Remek, még sem reggel van. Vörös hajú barátomat a konyhában találtam meg, épp reggelit készített. Nyugodtan vettem tudomásul, hogy Ő is nem rég kelhetett fel. Üdvözöltük egymást, majd elfogyasztottuk a reggelit, miközben beszélgettünk. Sajnos nekem haza kell mennem, mivel otthon maradt egy pár fontosabb rajzom. Ed felajánlotta, hogy elkísér, amit Én örömmel vettem. Nem szeretnék egyedül menni. Elpakoltunk és már indultunk is. Magamra kaptam a kabátomat, miközben a kocsihoz igyekeztünk. Alig fél óra alatt sikerült oda érnünk, hát igen közben megálltunk kávét venni. Kiszálltam a kocsiból és csak bámultam a házunkat. Ed mellém lépet és megfogta a szabad kezemet, együtt indultunk be. Szerencsére az ajtó nyitva volt. A hangsúly  szerencsén volt, mivel a kulcsom nem volt itt. Úgy terveztem észre vétlenül jutunk be és jövünk ki. Az előszobában csend volt, de a nappali felé haladva kiszűrődtek a zajok.
- Norah ? - lepődött meg Mel, aki épp a lépcsőn jött lefelé. Elég nyúzottan nézet ki, nem sokat aludhatott az éjjel. A nyakamba ugrott és annyira ölelt, hogy szinte már szorongatott. Elengedtem a biztosnak vélt kezet és lefejtettem magamról a lányt. Érdeklődve nézet rám.
- Csak pár cuccom maradt itt. - feleltem fagyosan.
- Persze, Én itt sem vagyok. - morogta a vöröske, mire Én biztatóan újból megfogtam a kezét.
- Norah. - került elő anya és Ő is a nyakamba ugrott.
- Jól vagyok. - nyugtattam meg.
- Tudom. - engedett el és pillantott barátomra. Beszéltünk pár szót, hogy minden rendben van - e. Tudtam, hogy Harry szólta el magát, csak még jobban utálni tudom, most már spicli is. A mellettem álló fiú telefonja megszólalt, így egy percre anyával és Mel - el hagyott.
- Manó. - szólított meg. - Téged keresnek. - nyújtotta nekem a telefont.
- Haló ? - szóltam bele és járkálni kezdtem a folyosón. A nappalinál viszont leragadtam. Ezek már megint itt!
- Szia, James vagyok. - szólalt meg.
- James ? - kicsit meglepődtem. - Miért nem az Én telefonomat hívtad ? - érdeklődtem.
- Hívtalak vagy ezerszer, de nem vetted fel. Gondoltam megcsörgetem Ed-et hátha tud rólad valamit. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen, a telefonom Ed-nél tanyázik míg Én itthon. - nevettem fel. A nappaliban ülök kíváncsian figyeltek. - Miben segíthetek ? - érdeklődtem.
- Nos, lenne egy kisebb koncert turném, pár állomással és kellene egy stylist.
- Huh, ezzel most megleptél. - nyögtem ki. Éreztem egy kezet a vállamon, az ismerős illattól megnyugodtam. Intet a kezével a nem is olyan döbbent, de még is kíváncsi majmoknak.
- Adjak gondolkodási időt ?
- Annak örülnél. - nevettem fel. - Mikor is kezdődne ?
- Egy hónap múlva.
- Ha jól értem el kell döntenem leszek - e James Arthur stylistja ? - kérdeztem magamat mit sem Őt. - Biztos ezt szeretnéd ? Az utolsó találkozásunk óta, sokat fejlődtem.
- Biztos. Várom a hívásod. - ezzel bontotta a vonalat. A telefont vissza nyújtottam a gazdájának és egy puszival köszöntem meg.
- Mi van ? Nem látattok még embert telefonálni ? - szóltam oda bunkón.
- Manó. - szólt rám.
- De nekem van igazam. - vágtam közbe még mi előtt folytatta volna. - Lent maradsz vagy feljössz velem ? - mosolyodtam el.
- Megvárlak lent. - nyomot egy puszit a hajamba. Elindultam fel a lépcsőn. A terv miszerint jövök meg megyek nem jött be. Istenem újra együtt dolgozni James-sel, fenomenális lenne, annyira jól eltudunk szórakozni, a zenéjét is imádom. Hallottam még, ahogy beszélgetni kezdenek, anya hálálkodik, hogy vigyáz rám, míg Mel is ugyan így tesz. Egy percre állok meg, hogy halljak mindent. Lux, Ed-hez akar menni, aki eddig a Göndör majom kezében pihent, ezen muszáj volt mosolyognom. A fiúk csak, hogy szép jelzőt illessek rájuk Ed-et kezdték faggatni. Mióta ismerjük egymást, hogy találkoztunk és mi van közöttünk. Szívesen hallgattam volna még, de elakartam innen menni minél hamarabb. A szobámban semmi nem változott, de mi is változott volna ? Egyből a hiányzó dolgok, keresésére indultam. Pár perc elteltével meg is találtam Őket.Az ajtóm nyitódott, kíváncsian fordultam hátra.
- Beszélhetünk ?
- Felőlem. - rántottam vállat.
- Nagyon sajnálom, hogy hazudtam, de nem akkora nagy bűn.
- De, ez volt az első. Megbíztam benned, kérdeztem nem akarsz - e valamit elmondani, de Te csak hárítottál. - szólaltam meg nyugodtan.
- Sajnálom! Megértem, hogy már nem bízol bennem, de adj még egy esélyt, hogy újra bizonyítsam azt a sok évet, amit együtt éltünk át. - könyörgött.
- Adok még egy esélyt! A legjobb barátnőm vagy, de a bizalmam megrendült. - öleltem magamhoz. Igazából, ahogy lenyugodtam és Ed vert belém egy kis észt, rá jöttem nem haragudhatok rá. Lehet, hogy túl reagáltam, de ez így volt jó. Megmagyarázni nem tudom, miért is bocsájtottam meg ilyen hamar, de nem haragudhatok rá.
- Vissza költözöl ? - tolt el magától.
- Nem. - ráztam meg a fejemet. - Ed-nél maradok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése