8.rész - Három nap...

Sziasztok!

Nagyon sajnáljuk a sok késést, de igazából ennek csak én vagyok az oka,

hiszen sosem volt időm megírni az új részt, de ma szakítottam rá.

Reméljük tetszeni fog nektek és várjátok majd a folytatást!

Köszönjük a díjakat és a komikat, meg természetesen az új olvasókat is!

Jó olvasást!

Ölelünk Tieteket,

Evelyne és Amelia!

Melissa

  Nem elég, hogy ezek az idióták megjelennek itt, még össze is veszek Norah-val miattuk. Mi a fenéért nem tudta Louis befogni a száját, vagy pontosan ezt akarták, hogy minket szétválasszanak, majd egyedül maradjunk és akkor muszáj lesz velük is jóba lennünk? Nem tudom, hogyan tervezték, de egy biztos, sosem fogják elérni, hogy én velük jóba legyek. Nem fogom elveszíteni Norah-t, mert valahogy majd bocsánatot kérek tőle és tudom, hogy ő meg is fog nekem bocsájtani, mivel sosem bírjuk távol egymástól sok ideig. Egy két nap és megnyugszik. Igaz sosem titkoltam el eddig még semmit sem előle, de ezt is csak az ő érdekében tettem. Hiszen ha elmondom, hogy a fiúknak még kulcsuk is van és bármikor bejöhetnek, tuti még ennél is jobban kiborult volna.

  - Miért vagytok még mindig itt? - csattanok fel. - Nem tettetek már eleget a mai napra? Húzzatok el innen!

  - Mi a fene volt ez az előbb? - kérdezi érthetetlenül Louis.

  - Hogy micsoda? - vonom fel a szemöldököm. - Tudod most pont miattad vagyis inkább miattatok vesztem össze a legjobb barátnőmmel, mivel nem mondtam el neki, hogy te - mutattam Louis-ra - idetoltad reggel a képed, pedig senki se hívott téged. Remélem mindőtök elérte a célját, mivel sikeresen is haragszik rám.

  - Tessék? - kérdezi Liam. - Milyen célról beszélsz? Mi nem azért jöttünk ide, hogy ti összevesszetek egymással.

  - Akkor meg mi a francot kerestek itt? - tárom szét a karom.

  - Hát első okunk az volt, hogy beszélünk Lou-val, hogy mikor is indulunk a turnéra, a másik pedig meglátogatni ezt a tündéri kislányt. - szólal meg a göndörke, kezében Lux-al, aki ijedten néz rám.

  Hát ez egyszerűen csodás, róla teljesen megfeledkeztem. Most biztosan fél tőlem, hiszen előtte sosem borulok ki, de ezek a majmok simán kihoznak a sodromból. 

  - Akkor mi lenne, ha elhúznátok, ha már mindent megkaptatok! - mutatok az ajtóra.

  - Mi ez a kiabálás? - lép be Lou. - Mel?

  - Őket kérdezd. - morgom.

  - Mi nem csináltunk semmit sem. - néz rá Louis feltartott kezekkel.

  - Komolyan? - sziszegem. - Semmit sem csináltak tényleg. - morgom. - Csak tönkretették a közös délutánunkat Lux-al, ja és miattunk Norah haragszik rám, ha ez semmi akkor én kérek bocsánatot. - viharzok ki a szobából, le a lépcsőn és ki az udvarra. 

  Most muszáj magamba legyek, míg le nem nyugszom, különben valószínűleg még Lou-val is összeveszek. Leültem a hintaágyra, majd felhúztam a térdeim és átöleltem őket. Nem szeretem mikor haragban vagyunk, mivel számomra ő fontos személy, nem akarom, hogy haragudjon rám. Bár most adtam rá okot, de ha lenyugszik akkor megérti, hogy miért nem mondtam neki el, remélem. Hogy, hogyan is fogom én kibírni ezekkel a hülyékkel a turnét arról fogalmam sincs, de ha már egyszer belementünk akkor nem fogunk kiszállni. A családunkkal akarunk lenni és ha ehhez az kell, hogy őket is elviseljük hát legyen, de egy biztos, hogy kifogjuk őket készíteni amivel csak tudjuk. A hinta megmozdult, amiből egyből rájöttem, hogy valaki leült mellém. Oldalra fordítottam a fejem és akkor megláttam őt. Hát persze.

  - Mit keresel itt? - sóhajtom fáradtan. Elegem van a veszekedésből a mai napra. - Nem tettél már elég rosszat a mai napra?

  - Sajnálom, hogy miattam vesztetek össze Norah-val. - szólal meg. Lehet, hogy rosszul veszem ki, de a hangjából kis bűntudatot vélek felfedezni. - Remélem hamar kibékültök egymással.

  - Miért nem mész el? - fordulok felé. - Miért nem hagytok végre magamra? Csak egyedül szeretnék lenni... - motyogom.

  - Mert tudom, hogy mikor szomorú az ember nem szabad őt magára hagyni. - mosolyog rám.

  - Én pedig úgy tudom, hogy olyankor magára kell hagyni őt, hogy lenyugodjon.

  - De te már kiadtad magadból a düht pár perccel ezelőtt. Most már csak magadat emésztenéd, ha valami nem kötné le a figyelmed.

  - Nem ismersz te engem, úgyhogy jobb ha nem mondod meg, hogy mi a jó nekem. - vágom rá. - Igen lehet, hogy egyedül érzem magam, de ez csak nektek köszönhető, úgyhogy nem kérek a segítségedből.

  - Miért utáltok ennyire minket? - kérdezi. - De inkább az érdekel, hogy te miért utálsz ennyire engem?

  Ha erre a kérdésre válaszolok ismét felhúzom magam, aminek nem biztos, hogy jó vége lesz. De ha ennyire kíváncsi rá akkor miért ne mondjam el neki? Igaz Norah már megtette, de úgy látszik, hogy tőlem is hallani akarja. De azt viszont nem értem, hogy arra miért kíváncsi, hogy én miért utálom őt? Nem csak őt utálom, hanem az egész bandát.

  - Tényleg nem fogtátok még fel? - kérdem gúnyosan.

  - Nem, én még mindig nem igazán értem az egészet. - vonja meg a vállát.

  - Hát akkor te egy igazi idióta vagy. - nevetek fel halkan. - Elvettétek tőlünk a családunkat, ez az egyetlen okunk titeket utálni. Ha tehetnénk, már rég a pokolban lennétek, de nem vagyunk gyilkosok, csak azért éltek még. - meglepetésemre elég nyugodtan beszélek vele, ahhoz képest, hogy mennyire utálom őt. - Talán, ha nem vettétek volna át a mi helyünket, míg mi távol voltunk tőlük akkor semmi bajunk se lenne veletek, de így sok bajunk van. Lux a mi testvérünk, oké jobban mondva csak Norah-é, de már én is családtag vagyok, így az enyém is és titeket mégis jobban szeret, mint minket.

  - Oké, de ez csak egy ok, hogy az egész bandát utáljátok, de engem miért utálsz?

  - Azt igazából nem tudom, ez már belém evődött, hogy utállak titeket, szóval ezen már nem tudok változtatni. - vonom meg a vállam.

  - Akkor még semmi sincs veszve. - tűnődik el.

  - Micsoda nincs veszve? - vonom fel a szemöldököm, de ő csak megrázza a fejét. - Louis, mi nincs veszve?

  - Nem fontos. - áll fel. - Örülök, hogy beszélgettünk Mel. - fordul vissza az út felétől.

  Ez meg mi volt? Mi az, hogy nincs veszve semmi? És miért beszéltem vele én ilyen nyugodtan? Azt hiszem, hogy beteg leszek. Én is felállok, majd bemegyek a házba, ahol meglepetésemre vagy inkább szerencsétlenségemre még mindig ott vannak a fiúk.

  - Áhh Mel, látom lenyugodtál. - szólal meg vigyorogva Harry.

  - Hallgass! - sziszegem. - Csak, hogy én is tudjam - sóhajtom - mikor kezdődik az a hülye turné? - nézek körbe rajtuk.

  - Először is - szólal meg Louis - a turnénk nem hülye, másodszor meg három nap múlva. - vigyorog rám, én meg csak megforgatom a szemem.

  - Remek akkor még van három napom összeszedni a világ összes gyógyszerét, hogy titeket elviseljelek. - a kijelentésemen mindenki nevetni kezd.

  - Összeillenétek Louis-al. - röhög tovább Niall, én pedig gyilkos pillantásokat küldök felé.

  - Álmaitokban esetleg. - morgom, majd bemegyek a konyhába.

  - Norah még mindig nem jött elő a szobájából? - kérdem Lou-t.

  - Nem, de szerintem ma már nem is fog. - néz rám, én pedig sóhajtok egyet. - Elmondod, hogy min kaptatok össze?

  - Hát reggel összefutottam a konyhába Louis-al és ezt neki nem mondtam el, de mikor ismét betoppantak akkor Louis felhozta és Norah pedig megharagudott, mert eltitkoltam előle... Különben nekik miért van kulcsuk?

  - Ne aggódj, hamar elfelejti. - remélem igaza lesz. - Mivel elég sok időt töltünk együtt és már szinte családtagok úgy gondoltam, hogy adok nekik kulcsot, hogy bármikor meglátogathassák Lux-ot vagy ha csak egyedül szeretnének lenni, ide mindig bejöhessenek.

  - Értem, de ezt talán nekünk is el kellett volna mondanod... - teszem hozzá.

***

  Utálom, hogy nem beszélünk Norah-val, ma először bukkant fel a házban és rám sem nézett, nem tudom, hogy most csak bűntudatot akar kelteni bennem - ami jó úton halad - vagy tényleg haragszik rám. 

  A fiúk már elmentek egy ideje, így már csend van a házban, csak Norah járkálását hallom, ami eléggé idegesítő mivel szeretném tudni, hogy mit csinál, de tudom, hogy jobb ha most nem erőltetem a beszélgetést. A telefonom SMS-t jelez, így utána nyúlok, hogy megnézzem, hogy kitől jött. Mosolyogva kémlelem a vigyorgó képet, majd elolvasom az üzenetet.

  " Helló csajszi! Mi a helyzet veled? - A."