5.rész Talán el hamarkodott volt a válaszunk.

 Sziasztok!

Köszönjük a 12 rendszeres olvasót, a pipákat és a komit, nagyon örülünk neki! 
Reméljük a rész tetszeni fog nektek, szerintem elég hosszú lett és esemény dús is. 

Nyitottam egy új blogot, Harryvel a főszerepben ha szeretnétek nézzetek be. Love is sweet ?

Örülnék pár vissza jelzésnek is. 

Ölel titeket Amelia & Evelyne

 * Norah *

- Hogyan ? - nézet ránk kíváncsian. Rá néztem Melre, aki egy bólintással jelezte, hogy válaszolhatok.
- El megyünk, de vannak szabályok, amiket kötelesek betartani velünk szembe. - sóhajtottam fel.
- Mik lennének azok a feltételek ?
- Nem jönnek a közelünkbe. Nem vagyunk kötelesek el menni a koncertjeikre. Mi szigorúan csak egy hosszú vakációnak fogjuk fel. Ha pedig nem tetszik vagy meg szegik a szabályokat, amik valljuk be nem nehezek, akkor haza utazunk.
- Ide ? - vonja fel a szemöldökét.
- Nem. - rázza meg a fejét Melissa. Igaz nem beszéltük meg, sőt a feltételeket is most találtam ki, de mi nem miattuk megyünk.
- Nézd anya, mi csak miattad és Lux miatt megyünk, nem értük. - rázom meg a fejemet. - Ez csak pár szabály, biztos be tudják tartani. - rántottam meg a vállam.
- Úgy örülök, hogy így döntöttetek. - ölelt minket magához.
- Mi kevésbé. - motyogtam.
- Mit szeretnétek csinálni ? - húzódott el tőlünk.
- Még nem igazán döntöttük el. Szeretnénk enni, aztán majd kitaláljuk. - adott választ Mel.
- Készítsek nektek valamit ?
- Palacsintát úgy, mint régen. - csillantak fel szemeink.
- Akkor csücs le lányok, hamarosan kész. - kezdte keresgélni anya a hozzá valókat. Kérésének eleget téve leültünk a bár pulthoz, majd mindketten gondolatainkba merültünk.
Soha nem szerettem a család tagjaimat szomorúnak látni. Nem szerettem volna anyával haragban lenni, így hát bele mentünk. A feltételek, pedig szerintem jogosak. Nem akarunk velük beszélni, nem akarjuk, hogy a közelünkbe legyenek, illetve a koncertjeikre sem szeretnénk el menni.
Anya arcára a mosoly, mintha rá fagyott volna, mert sehogy nem akart el tűnni. Vígan sütötte nekünk a palacsintákat, amiket gyerekként annyira szerettünk. Emlékszem minden reggel csak ezt ettük meg, néha még vacsorára is ezt kellet csinálnia, mert nem akartunk mást enni.
Kételkedem egy kicsit a döntésünkben, de határozottan örülök is, hogy bele mentünk. Meg kell mutatnunk azoknak a majmoknak, hogy mi jól tudjuk magunkat érezni, úgy is, hogy nem foglalkozunk velük. Meg kell nekik mutatni, kik is a jobbak. Vissza kell szereznem a húgomat is. Annyira fájt azt látni, hogy annak a göndör énekes pacsirta ölében ül és vígan nevetgélve játszanak, engem pedig észre sem vesz.
Komolyan értem Én, hogy a keresztapja meg minden, de a nővére most jött haza hosszú idő után először. Velem kellene foglalkoznia nem pedig velük.
Gondolataimból, amibe annyira el merültem az zökkentet ki, hogy anya le rakta elénk a palacsintás tálakat. Mindig is adott a kinézetre, ez most sem volt másképp. A palacsinták szív alakúak voltak, leöntve csoki öntettel és rajta eperrel. A tál mellett, pedig a villa, fel vettük az eszközt és falatozni kezdtünk. Az íze semmit sem változott, ugyan olyan finom.
- Ez isteni. - mondtuk teli szájjal. Anya már mondott is volna valamit, ha az ajtón nem kopognak. Ezt nem hiszem el, még ezt is el rontják. Anya egyből el indult és az eddig bezárt ajtót kinyitotta, majd be engedte rajta a fiúkat. Lux még mindig a göndörke kezében volt. Az étvágyam egyből el ment, összenéztünk Melel és egyszerre tettük le az evő eszközünket.
- Mik ezek az isteni illatok ? - szippantott a levegőbe a szőke gyerek.
- Palacsinta. - válaszolta anya mosolyogva. Amióta el mondtuk neki, azóta nem szomorú, inkább boldog.
- A kedvencem. - válaszolja.
- Szedjetek magatoknak, van bőven. - nevetett fel anya. A fiúk sorba el vettek egy tálat és szedtek maguknak.
- Nagyon rég készítettél már ilyet nekünk. - gondolkodik el Louis, az a gyerek aki már be mutatkozott, bár feleslegesen.
- Nem volt rá alkalom. - ránt vállat anya, miközben Luxot kezdi etetni. Úgy beszélgetnek, mintha mi itt sem lennénk. Ránéztem Melre, aki szintén engem figyelt. A tekintetéből aggodalom és együtt érzés tükröződött. A fejemmel intettem egyet, hogy majd kövessen.
- Talán el hamarkodott volt a válaszunk. - állok fel, mire mindenki ránk kapja a tekintetét.  - További jó étvágyat a palacsintához. - indulunk el az emeltre.

****

- Komolyan nem hiszem el, hogy fontosabbak Ők, mint mi. Nekik is készített a mi palacsintánkból. Tudja jól, hogy mennyit jelent ez nekem, nekünk. Lux észre sem vesz minket, el van foglalva azzal az öt beképzelt sztárral. Maradnunk kellett volna otthon és nem el jönni. Azzal tölteni az időnket ami örömet okoz nekünk, nem pedig itt szenvedni. Haza  akarok menni és dolgozni. - keltem ki magamból, mikor már fel értünk a szobámba. Fel alá járkáltam, míg a legjobb barátnőm az ágyam szélén ült és engem nézet.
- No, lassíts mert el fogok szédülni. - néz rám.
- Nem tudok lassítani. - már nagyon ideges voltam. Kell nekem mindig ilyen bazári majmokat ki fogni. a munkánk miatt találkoztam már sztárokkal, de azokkal soha nem voltam ellenséges. Nagyon jól kijöttünk és még most is beszélünk, ha nem is napi szinten, de néha - néha igen.
- Norah. - állt fel és fogta le a kezemet, ezzel meg állítva és egy helyen tartva engem. - Nyugodj meg. Amit most mondtál, annak a felét nem gondoltad komolyan. Nekünk itt van a családunk és az otthonunk, nem Los Angelesben. Dolgozni akkor is, ha vissza utazunk. - nyugtat. Ekkor kopogtak az ajtón. Vajon ki lehet az ?
- Lányok baj van ? - jött be anya.
- Nincs, csak kettesben akartunk lenni, hamarosan le megyünk. - vettem fel egy áll mosolyt.
- Lent várunk. A fiúkat érdekli a döntésetek. - csukta be az ajtót. Remek! - gondoltam magamban.
- Ezt már megint jól megcsináltam. - túrtam a hajamba.
- Nem kell jó fejnek lennünk velük, elég ha le megyünk és .... - suttogta a fülembe a tervet, ami nagyon is tetszett. Egy kicsit rendbe szedtem magam, mert elégé kiborultam, majd le indultunk. Egymás mellett lépdeltünk a folyosón és a lépcsőn is. Már mindenki  a nappaliban volt és nagyban nevettek valami idióta mesén.
- Komolyan hány évesek vagytok ? - szólalok meg gúnnyal a hangomban. - Ti nevezitek magatokat énekeseknek. - nevetek fel.
- Kislányom. - pirított rám anya.
- Nyugi. - tettem fel védekezés képen a kezeimet. - Nem mondtam semmi rosszat.
- Mi bajotok van velünk ? - teszi fel a kérdést Louis.
- Mondjátok ti ingyen élők vagytok ? - kérdezi Mel, ugyan olyan hangsúllyal, mint Én az előbb.  - Nincs a hiper szuper házatokban Tv ? - vonja fel az egyik szemöldökét, miközben pacsira nyújtja a kezét. Kuncogva csapok a tenyerébe, ott bántjuk Őket ahol csak tudjuk.
- Lányok fejezzétek be. - szólt ránk anya, aki épp az emelet felé indult.
- Miért nem bírják a kritikákat ? - kérdeztük egyszerre.
- Nyugi Lou, nem zavar minket. - szólalt meg a fekete hajú srác.
- Látod nem zavarja Őket. - szóltunk anya után, aki már el tűnt az emeleten.
- Mehet ? - fordult felém Mel.
- Persze. - mosolyogtam. Oda léptem a göndörkéhez, aki mosolyogva nézet fel rám. Nem tudom mire gondolt, de nem is akarom tudni. Kezében volt Lux és a Tv tárvirányítója is. Egy mozdulattal vettem ki a kezéből és kapcsoltam át egy zene csatornára. Pont a kedvenc számunk ment a legújabb holland Dj-től Martin Garrixtől. Egy picit hangosítottam a Tv, majd a tárvirányítót a szekrényre helyeztem. A lehető legtávolabb a fiúktól. Úgy tettünk, mintha itt sem lennének. Mel betáncolt a konyhába és pillanatokon belül meg is érkezett egy kis almalével.
- Nektek ez a bulizás ? - vonja fel a szemöldökét pimaszul azt hiszem Harry.
- Nem. - vágta rá Mel.
- Azt hittem világos, hogy nem látunk szívesen itt titeket. - vettem át a szót.
- Mondjátok csak nem akartok el menni ? - vonja fel a szemöldökét barátnőm.
- Ki akartok dobni ? - kérdez vissza Harry.
- Na ide figyeljetek, itt mi vagyunk itthon. Egy percig se gondoljátok, hogy otthon érezhetitek magatokat, még akkor sem ha Ti többet vagytok itt. Jobban teszed, ha le szállt a húgomról. - hajoltam Harry arcába, mire a fiúk " húzzzzz" - ni kezdtek. Figyelmen kívül hagyva Őket, vettem el Tőle Luxot.
- Ő az Én keresztlányom. - állt fel és tartotta velem a szemkontaktust.
- Nekem viszont a húgom. Értelem szerűen vele akarok lenni, ha már egyszer haza jöttem. - vágtam vissza.
- Máskor is lehet veled.
- Hogy Te mekkora egy tuskó vagy. - csak úgy köpöm a szavakat, mert rendes beszédet már nem is érdemel. - Pontosan tudod, hogy nem lehet velem, mert nem itt élek. Veled viszont éjjel - nappal össze lehet zárva. Gondolj bele veletek megy szinte minden hová, mert anya nem tudja kire bízni, Ti pedig nem bánjátok, ha veletek megy. Hányszor történt az, hogy amikor el látogattatok az angyalok városába meg kerestetek volna minket ? Egyszer sem. - rázom meg a fejemet. - Lehet, hogy azt gondoljátok féltékenyek vagyunk, de ez nem igaz. Nem kell a barátságotok, a hírnevetek, semmitek csak a családunkat szeretnénk vissza kapni amit el vetettek Tőlünk. El vettétek Tőlünk a húgomat és az anyánkat, tudjátok milyen érzés ez ? Ha beszélünk velük, megkérdezzük hogy vannak, annyi a válasz, hogy jól. Aztán mit csinálnak ? Mit csinálnak ? Arról kezdenek mesélni, hogy a fiúk ezt és ezt csinálták, ilyen és olyan eseményen voltak. El sem kellett volna mesélnie anyának, meg tudtuk ezt a Tv-ből is. Mire oda értünk, hogy mi meséljük, ez volt a válasz " Sajnálom lányok, de mennünk kell. A fiúknak szüksége van rám. Legyetek jók! Szeretünk! "  Szerintetek ez milyen érzés ? Mert nem jó, az egyszer biztos.  Remélem, most már megértitek, hogy miért is nem szeretnénk a közeletekben lenni, viszont ez csak a lista eleje. - mindent amit csak szerettem volna a fejükhöz vághattam. Azt hiszem az a kis whiskey jót tett. A fiúk azt hitték, hogy almalé, milyen kis hitűek.
Olyan jó volt végre a fejükhöz vágni a legnagyobb indokot. Az arcukról semmit nem lehetett le olvasni, talán csak döbbentettet.
- Meglepődtetek mi, hogy ilyen vagyok ? Nem tudom anya mesél - e rólunk, de közel sem vagyunk olyanok, mint amilyennek el képzeltetek.  Szálljatok le rólunk és kerüljetek el messziről. - jó elismerem a vége egy kicsit fenyegetően sikerült.
- Különben mi lesz ? - szűrte a fogai közt Harry.
- Azt ne akarjátok meg tudni. - nevetett fel Mel. - Meg vannak a módszereink. - bólint, miközben át veszi Luxot.
- Mi ez a hang zavar ? - jött le anya a lépcsőn.
- Semmi, beszélgettünk. A fiúk már indulni készültek. - böktem az ajtó felé. Mind heves bólogatásba kezdtek, majd el búcsúztak anyától és Luxtól. Mi örömmel nyitottuk ki nekik az ajtót és küldtünk feléjük egy győztes mosolyt. Végre el mentek.A terv jobban sikerült, mint hittem. Melre mosolyogtam, aki csak mosolyogva bólintott. Sikerült a terv első fele, kidobni Őket a házból és elmondani az őszinte, sértő gondolatainkat róluk. A terv második fele csak ezek után jön.
 Luxot meg etettük, majd megfürdettük végül mi is el mentünk le zuhanyozni. Fáradtan dőltem be az ágyamba és kivételesen Mel is velem alszik.