2015. április 1., szerda

52.rész - A remény hal meg utoljára

Sziasztok!
Sajnáljuk, hogy ilyen későn érkezett meg az új rész, de ez az én hibám,
mert elfelejtettem, hogy milyen nap is van ma. Sokat kellett tanulnom, így a blog
ki is ment a fejemből, de mielőtt még kikapcsolnám a gépet, gondoltam megosztom
veletek a részt. Reméljük tetszeni fog nektek! Jó olvasást!
Ölel Titeket,
Evelyne és Amelia!




Melissa


  Ne ijedj meg, amikor felébredsz és nem találsz magad mellett. Nem mentem el, csak szeretnék egy kicsit gondolkodni és egyedül lenni. A szálloda területét nem fogom elhagyni, itt leszek. Viszont arra kérlek titeket, hogy ne keressetek. Semmi bajom, csak szeretnék átgondolni néhány dolgot. Ígérem még a próbátok előtt visszajövök.
Millió csók,
Melissa!
  A papírt párnámra helyeztem, majd csendben kiosontam a szobából. Biztos vagyok benne, hogy a frászt fogom ráhozni mikor felébred azzal, hogy nem vagyok mellette, de az elmúlt két napban egy percre sem hagyott sem ő, sem a többiek magamra. Nekem pedig szükségem van egy kis gondolkozás, egyedül és az úgy nem megy, ha valaki ott ül mellettem és néha megkérdezi, hogy vagyok. Egyedül kell lennem, hogy átgondoljam a dolgokat, amik történhetnek velem és elhitessem magammal, ha egyszer megtörténnek, akkor képes leszek velük élni, nem pedig összetörni és olyat tenni, amiért megutálnám magam. 
  Mivel még nagyon korán volt, így a szálloda szinte teljesen üres volt. Utam a hátsó udvarra vezet, majd annak a végébe egy fához, ahová leülök. Hátam a törzsének döntöm, majd szemeimet becsukva merülök gondolataimba.
  Sajnos ebben az elmúlt pár napban nem lett semmi sem jobb. Folyamatosan azon agyalok, hogy fog dönteni. Azt mondta haza még nem akar jönni, megértem, de ő is értse meg, hogy mennyire hiányzik. Az a pár sor, amit írt nem nyugtatott meg, de muszáj elfogadnom, hogy neki is időre van szüksége. Abban biztos vagyok, hogy bármilyen döntést is hoz meg, én elfogadom. Elfogadom, mivel fontos nekem. Azt viszont nem tudom megígérni, hogy nem fog fájni, ha úgy dönt, hogy elmegy Miamiba. Viszont neki ez nagy lehetőség, nem tagadhatom meg tőle, csak azért, mert tett nekem egy ígéretet. Már nagy lány vagyok, egyedül is meg kell birkóznom az életemmel. Eddig mindig ott volt nekem és ezért lesz nehéz hozzászokni, hogy egyedül leszek, de képes leszek rá. Nem félhetek folyamatosan a magánytól. Ezen változtatnom kell. Erősnek kell lennem, hogy ne legyen szükségem mások segítségére. Nem lesz könnyű, de ha elmegy, akkor muszáj lesz hozzászoknom. S tudom, hogy sikerülni fog, ha akarom, akkor sikerülnie kell.
  Norahnak lehetséges elvesztése felnyitotta a szemem, hogy mekkora hülyeséget követtem el. Megnyíltam neki, közel engedtem magamhoz és beleszerettem egy olyan fiúba, akibe nem lett volna szabad. Ez nálam szabály volt egésze addig, míg nem találkoztam vele. Amióta felmerült bennem, hogy lehet elvesztem a legjobb barátnőm, az a kérdés is ott motoszkál a fejemben, hogy mi van, ha Louist is elveszítem majd? Mit teszek, ha már ő sem lesz az életem része? Mit teszem azon a napon, amikor eljön a turné utolsó állomása, nekem pedig vissza kell menni LA-be, neki pedig Londonba. Nem kis távolság van a két város között. A távkapcsolatban, pedig sosem hittem. Bizonygatni próbálja, hogy őt nem fogom elveszíteni, de mindketten tudjuk, hogy nem lehet ott velem mindig, egyszer eljön a búcsú ideje, ami után fogalmam sincs, hogy képes leszek-e ugyanaz az ember lenni, aki voltam. A szerelmed elvesztése teljesen más, mint egy közeli baráté. Igaz, mindkettő fájdalmas, de az egyik erősebb sebet hagy rajtad a másiknál. Bízni, én tényleg bízni akarok abban, hogy ez nem fog bekövetkezni, ahogy ő mondja, de nem megy. Hiszen a nyár végével mindenki megy a saját útján tovább. Ez csak egy nyári szerelem, ami egyre inkább a végéhez közeleg.
  Tudom, hogy nem lenne szabad erre gondolnom, főképpen nem most, mert ezzel csak rontok a saját állapotomon, de képtelen vagyok más felé terelni a gondolataim. Viszont Louisnak semmit sem mondhatok erről, nem akarom, hogy újból próbálja velem elhitetni, hogy semmi sem fog változni a nyár végével, mert ha sokat próbálkozik, akkor tényleg elhiszem neki és mikor kiderül, hogy semmi sem igaz belőle, akkor összetörök, azt pedig nem engedhetem meg. Erős leszek. Előttük muszáj annak mutatnom magam. Amikor pedig eljön a nyár vége, akkor szép lassan elfelejtem őt és élem tovább az életem.
  Arra kell gondolnom, hogy sosem leszek egyedül, hiszen vannak barátaim. Igaz nem állnak olyan közel hozzám, mint most ők, de nem leszek egyedül. Bármikor meglátogathatom majd Noraht és Lou-ékat is. Ugyanolyan életet élhetek, mint minden előtt, csak egy kicsit másképpen.
  Ilyen gondolatokkal állok fel, majd porolom le a ruhám és indulok vissza a szállodába. A fiúk már biztosan fent vannak, bár sokkal hamarabb befejeztem, mint ígértem neki, hogy visszamegyek. Tudom, hogy aggódni fog és kérdéseket fog feltenni, amint meglát, de ki fogom őket bírni. Lassan lépkedek Liamék szobája felé, mivel reggel általában ott szoktunk lenni mind. Kopogás nélkül nyitok be, hiszen tisztán hallom a hangjukat bentről.
  Mindenki az ajtó fele fordul, majd Louis egy sóhajtás után feláll és felém kezd sétálni. Az arcán két érzelmet fedezek fel aggodalmat és dühöt. Lágyan elmosolyodom, majd a szemébe nézek, arra kérve őt, hogy ne a többiek előtt kezdjen el faggatni.
  - Szerintem beszélnünk kell - néz a szemembe és szólal meg csendesen, mire én aprót bólintok. - Srácok mi egy kicsit lelépünk, mert szeretnék valamit megbeszélni Mel-el - néz a többiekre Louis.
  - Rendben - néz ránk Zayn. - Minden oké Mel? - kérdez rá.
  - Persze, csak kicsit fáradt vagyok - hazudom. Látom rajta, hogy nem hitte el, amit mondtam, de mégis mi mást mondhatnék. Hogy magam alatt vagyok, mert lassan kezd minden szétesni és ki tudja mennyi időbe fog telni mire újból megtalálom magam. - Később találkozunk srácok - mosolygok rájuk halványan, majd kilépek az ajtón, amit Louis kinyitott előttem.
  Csendben haladunk a közös szobánk felé. Biztos vagyok benne, hogy nem fog elengedni addig, míg valami hihető magyarázatot ki nem találok, de fogalmam sincs, hogy mi lehetne az. Látni fogja, hogy nem csak egy problémám van és nem hülye, hogy ne jöjjön rá mi a másik. Miután becsukja az ajtót, lassan fordul felém.
  - Miről akartál gondolkozni? - kérdi csendesen. Eldöntöttem, hogy nem fogok neki hazudni, pedig az jobb lenne, csak néhány részt elhallgatok, az még nem olyan nagy bűn.
  - Mindenről - sóhajtok fel. - Rólam. Rólad. Rólunk. Az életemről. A jövőmről. De ne aggódj nem vagyok magam alatt, elfogadom bármit is hoz a jövő.
  - Tudod, ha rád nézek, akkor nekem nem az jön le, hogy jól vagy és beletörődtél a jövőbe. Miért hazudsz nekem? - lép közelebb. - Tudom, hogy nem erőltethetem, hogy elmond nekem az igazat, de akkor legalább mond azt, hogy még nem tudsz róla beszélni, de ne hazudj.
  - Nem hazudtam - mondom csendesen. - Tényleg ezen gondolkodtam.
  - Mel - emeli fel az állam - a szemedben fájdalom és összetörtség csillog, szerinted vagyok olyan hülye, hogy elhiggyem minden rendben veled? Bármire is gondolsz tedd félre, élj a jelenben, örülj annak. Ne gondolkozz azon, hogy mit hozz a jövő, mert azt nem te döntöd el, hanem ő saját maga.
  - Kérlek ne akard, hogy arról beszéljek, amiről nem szeretnék - nézek a szemébe. - Tudom, hogy tudni szeretnéd, de mindenkinek vannak titkai, nekem ez a titkom...
  - Megértem - nyom egy puszit az arcomra - azt nem mondom, hogy el is fogadom, de megértem - dönti enyémnek a homlokát.
  - Kösz, hogy nem erőlteted - suttogom.

***

  Egy kis idő múlva újra a szobában találom magam a srácokkal. 
  - Na jó, nekünk is elárulod, hogy mitől vagy boldogabb és kivel váltogatsz üzeneteket? - kérdi Zayn, Harrytől. Nem csak őt érdekli a válasza. Szinte biztos vagyok benne, hogy a szobában tartózkodó személyek közül mindenki kíváncsi rá. 
  - Igen haver, kivel üzengetsz? - szólal meg Louis is. 
  Harry felemeli a fejét, majd megköszörüli a torkát és megszólal.
  - Jobb kedvem van, szerintem jobban kellene neki örülnötök - vonja meg a vállát. - Különben pedig Gemmával beszélek.
  - Igen? - vonja fel a szemöldökét Louis. - Ha elveszem a telefonod és megnézem, akkor az ő nevét fogom ott találni vagy esetleg másét?
  - Hát ez sosem tudhatod meg, mivel nem kerül hozzád a telefonom - vigyorog rá.
  - Szerintem te hazudsz nekünk - néz rá Liam. - De elmondod, ha akarod.
  - Még mit nem - horkan fel Louis. - Majd én kiszedem belőle. Tudni akarom, hogy kinek kell megköszönnöm, hogy nem dühöng.
  - Sok sikert Louis - kacsint rá, majd ismét a telefonját kezdi nyomkodni. 
  Mivel Harry nem beszélt többet, a fiúk lényegtelen dolgokról kezdtek csevegni. Jól érzem magam, azt veszem észre, hogy őszintén nevetek a vicces dolgokon. Valószínűleg ebben az segít, hogy Louis észrevétlenül karolja át a derekam, majd húz magához közelebb. Bár lehet ez a többieknek is feltűnt, de nem mondanak semmit, amiért hálás vagyok.
  - Mel - szólít a nevemen egy rekedt hang, mire Harry felé fordítom a fejem - beszélhetnék veled?
  - Persze - bólintok rá. - Mindjárt visszajövök - fordulok Louis felé, majd felállok és követem Harryt a teraszra. - Miről szeretnél velem beszélni? - kérdek rá, miután 
  - Tudod, lehet, hogy nem mondod ki, hogy mi bánt, de én látom rajtad - fordul felém. - Félsz, hogy elveszíted a legjobb barátnőd. Én is félek, hogy elveszítem őt, nem is kicsit...
  - Harry ezt nem értheted - rázom meg a fejem. - Nekem csak ő maradt. Elhiszem, hogy neked sem könnyű, de az én helyzetem más. 
  - Mi is itt vagyunk neked, nem vagy egyedül és nem is leszel, attól, ha elköltözik még nem azt jelenti, hogy téged is elhagy, nem lenne rá képes - mosolyog rám.
  - Kedves, hogy azt mondod ti is itt vagytok, de mind tudjuk, hogy nyár végével én LA-be lakom majd, míg ti Londonban. Ez így helyes. 
  - Igen ez igaz, de te magad is tudod, hogy ez nem azt jelenti, hogy sosem fogunk találkozni. Tartani fogjuk a kapcsolatot. Tőlünk nem szabadulsz meg ilyen hamar - nevet fel. - Különben is, elég sok időt töltünk LA-ben, szóval gyakran fogsz majd minket látni, mert biztos lehetsz benne, hogy meglátogatunk, ha ott leszünk.
  Ha képes leszek beengedni majd titeket - mondom magamban.
  - Visszatérve Norahra, nézd a dolog pozitív oldalát. Neki ez nagy lehetőség, lehet, hogy nehéz, de ha úgy dönt, hogy elfogadja akkor nekünk vele kell örülnünk még, ha belül fáj is. Viszont én még mindig abban reménykedem, hogy bármelyik pillanatban beállíthat és közölheti velünk, hogy itt van és itt is marad...
  - Nem szeretek reménykedni, mert nem könnyű elviselni, ha nem úgy történik valami, ahogy szeretném... - motyogom. - De örülök, hogy jobban vagy. Abban biztos vagyok, hogy szeret téged és megbeszélitek majd a dolgokat, az, hogy visszajön-e vagy sem egy második dolog.
  - Én bízom benne, hogy így lesz. Nekem a megérzéseim jók szoktak lenni és most azt érzem, hogy vissza  fog hozzánk jönni.
  - Én is ezt szeretném, de fel kell magam készítsem ennek az ellenkezőjére is - sóhajtom. - Minden lehetséges esetet fel kell mérnem, hogy ne törjek össze, ha nem úgy történik valami, ahogy szeretném.
  - Nem engedjük majd, hogy összetörj. Szerinted Louis megengedné neked? - megrázom a fejem. - Szerintem sem és mi sem. Tudom, hogy furcsa ezt hallanod, de a nyár végével nem veszítesz el minket. Lehet, hogy kevesebb időt töltünk majd együtt, de az interneten és telefonon keresztül biztosan tartjuk majd a kapcsolatot.
  - Kösz, hogy próbálsz jobb kedvre deríteni - nézek a szemébe. - Tudom, hogy ennek most semmi köze a témánkhoz, de szeretnék bocsánatot kérni, amiért annyira dühös voltam rád... viszont adtam neked egy újabb esélyt és eddig tetszik az a Harry, akit most látok - mosolygok rá.
  - Nem fogod megbánni, nem vagyok olyan srác, aki elbassza az esélyét, ha kap egy újat - vigyorog rám. - Ha megismersz akkor rájössz, hogy nem vagyok rossz.
  - Már most tudom, hogy nem vagy az - suttogom - csak akkor nagyon megijedtem... és mindentől meg akartam volna védeni őt.
  - Kijöhetek elszívni egyet vagy megzavarlak titeket? - dugja ki a fejét Zayn.
  - Gyere nyugodtan - nézek rá.
  Szeretnék bízni Harry megérzésében, de nem akarom teljesen elhinni, bár örülnék, ha úgy lenne, ahogy ő gondolja, hogy lesz. 

1 megjegyzés:

  1. Örülünk, hogy tetszett már csak pár napot kell rá várnod egyel kevesebbet, mint általában :)

    VálaszTörlés